Mester és Margarita

 

A férfi a Sándor-kerttől indult. Rengeteg ideje volt, és szeretett sétálni. Azt tervezet, hogy meglátogatja a Sztárij Arbaton Georgij Konsztantyinovot. Ám, mivel rengeteg ideje volt, a Nyikitszkijen északnak fordult. Így jutott el a Bolsája Szadovajára. Persze, hogy a Macska jelezte neki, hogy hol van a 10/B...

"Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfi jelent meg. Az egyik negyvenéves forma, kövérkés, alacsony, kopasz fekete emberke, szürke nyári öltönyt viselt, elegáns kalapját kezében tartotta, gondosan borotvált arcát istentelen, fekete csontkeretes pápaszem ékesítette. Társa jóval fiatalabb s vállasabb volt nála, borzas vörös haján tarkójáig hátratolt kockás sapka; öltözéke kockás sportingből, gyűrött fehér nadrágból, fekete szandálból állt.

Az első nem volt más, mint Mihail Alekszandrovics Berlioz, egy vaskos irodalmi folyóirat szerkesztője, és vezetőségi elnöke az egyik legnagyobb moszkvai irodalmi társaságnak, melyet röviden TÖMEGÍR-nek szoktak nevezni; társa pedig Ivan Nyikolajevics Ponirjov, a fiatal költő, aki Hontalan néven szokta publikálni verseit." Szőllőssy Klára tolmácsolásában így indul az egyik legjelentősebb Bulgakov regény, a Mester és Margarita. És egy jótanáccsal: "Ne álljunk szóba ismeretlenekkel".

Eme írást nevezik Bulgakov Evangéliumának is, bár a magam részéről ebben az elnevezésben csak frázis puffogtatást látok. Ahogy abban is, hogy a Sátán Evangéliuma Mihail Bulgakovtól  frázisban is. (A második hangzatos elnevezést épp egy Bulgakov köteten olvastam. Vagy olvasom, ahogy tetszik.) Hogy miért kapott ilyen hangzatos nevet a könyv az utókortól? Reklám vagy meg nem értés? Gyanítom, hogy főként az első, ami az utolsóból táplálkozik.

Bulgakov regénye a sztálini korszak Moszkvájában játszódik. A könyvet elolvasva, mindjárt két regénnyel ismerkedhetünk meg. Az egyik az ókori Jeruzsálemben játszódik, épp azokban a napokban - Niszán hónap 15.-e körül -, amikor három embert keresztre feszítenek a Koponyák Hegyén. Ez a történet egy rövid regény a regényben. A másik regény, ami önmagába foglalja az ókori történetet, a Szovjetunió fővárosában játszódik, a harmincas években. A Sátán megtestesül és meglátogatja Sztálin Moszkváját. De valójában, szerintem, mindkét szála a regény cselekményének, ugyanarról szól. Arról nem is beszélve, hogy a két történet a könyv végére összeér, szerves egységet fog alkotni. Az ókori szál több lesz, mint a Mester regénye, ami akár önöm hamujából is újjáéled. Sőt, a legfelsőbb szintig is eljut, ahol értékelik is.

Az 1972-es feldolgozás borítója

A mű egyszerre mutatja be azt, hogy a természetfeletti realitására, hogy reagálnak, reagálhatnak a materialista vallás követői. Mert mi történik a műben? Amikor valaki elmondja min ment keresztül, és ennek az okát okkultista erőknek, vagy esteleg magának a Sátánnak tulajdonítja, akkor hová kerül? Igen, az elmegyógyra. Jönnek a nyugtató injekciók, a lekötözések... És a regényt mikor keletkezett? A sztálini időszakban. És két frontos támadást is indít az államvallás ellen. Legelőször megtudhatjuk, hogy Moszkvában megtestesül a Gonosz. De ezzel párhuzamosan a Názáreti keresztáldozata is tényként tárul elénk. Nem csodálkozom, hogy Bulgakov többször megsemmisítette regényét. A rendszer fundamentumait kérdőjelezte meg. Persze, hogy félt. Ennek ellenére, ő valóban a rendszer kérlelhetetlen kritikusa volt. Úgy, hogy nem tudott hová menekülni. (Vagy mégis? Később rátérek erre is.) Ott van a Kutyaszív. Olvassátok (vagy nézzétek meg a filmes feldolgozást) nyugodtan el,  és gondoljatok abba bele, hogy a Nagy Terror árnyékában írta mindezt az író. Utálom, amikor már félig szenilis öregemberek elkezdenek kommunistázni, miközben ifjúkorukban kiszolgálták azokat, akiket szidnak. Sőt, zsigeri undor fog el, amikor nem öregemberek is elkezdenek kommunistázni, bolsevikozni. Mert ők emberileg senkik. Ezzel szemben Bulgakov, aki félt, de megírta a Mester és Margaritát, megírta a Kutyaszívet (többek között) hozzájuk képest maga az emberi nagyság. Ő testközelből szemlélhette, élte át a sztálinizmust. És bátran kritikát is mondott róla. Tudta, hogy az életével játszik, de megírta műveit. És nem középiskolás fokon. Oly annyira, hogy az Orosz Föderációban napjainkban mind a Kutyaszív, mind a Mester és Margarita iskolai kötelező olvasmányok.

Bulgakov művét semmiképpen sem hasonlíthatjuk Lewis Wallace Ben Hurjához. Az utóbbit nevezhetjük keresztény regénynek. Az írója is annak szánta, és a legtöbb olvasója is kőtődik a Názáretihez. (Persze, vannak akik csak  történelmi regényként veszik a kezükbe.) A Mester Jézus-képe nincs összhangban az Evangélium által prezentálttal. Amikor elmondja filozófiáját - bár szerintem a magyar fordításban annyira nem jön át, mint az eredeti szövegben -, az jobban hasonlít Candide világlátására, mint a Hegyi Beszéd Jézusára. Ennek ellenére, ugyanúgy támadja kommunizmus alapfilozófiáját, mint Woland kitalált karaktere. Mindketten a természetfeletti létének állítása a regényben. És a regény a regényben végén, a hegemón és Afranius párbeszéde formailag az ókorban játszódik, de nem nehéz Pilátusban Sztálint látni, beszélőtársában pedig Abakumovot... Vagy Jezsovot, Beriját, Dzserdzsinszkijt. Egy szpecszlusbás-gumitalpas fő-fő valakit.

Hú! Akkor ez egy olyan misztikus könyv? Nem. Szerintem, nem. A műnek van egy másik mondanivalója, üzenete. A Szerelem. A Mester Margarita szerelmébe menekül a pusztító valóság elől. És Margarita is szerelmes a Mesterben, ezért fontos számára mindennél a Mester és annak főműve. Ahogy a való életben is. Hisz teljesen nyilvánvaló, hogy a regénybeli Mester maga Bulgakov és a Margarita az ő felesége. És Bulgakov halála után az özvegy Margaritaként óvja, gondozza férje főművét. (Ismert történet, hogy Szőllősy Klárának - a mű magyar műfordítójának - úgy csempészte be a fehérneműi között az országban a regény azon részeit, amelyek a Szovjetunióban nem jelenthettek meg. Így a szocialista érában a magyarországi kiadás lett a legteljesebb.) De nem szabad elfeledkeznünk, hogy az egész regény, olyan bulgakovi. Groteszk és finom humor szővi át. 

A rendszerváltás után Oroszországban kiadták a mű kritikai kiadását, ami bővebb, mint a magyar kiadás volt. Persze, azóta a kritikai kiadás alapján ki lett egészítve a magyar fordítás is, és ki is adták. Tehát beszerezhető.

Bulgakov művének több audio-vizuális feldolgozása van. Televíziós sorozatok közül a tizenhat részes 1988-as lengyel - ne ijedjen meg senki huszonegynéhány perces egy rész -, és/vagy a 2005-ös orosz tíz részes alkotást is a figyelmetekbe ajánlom!