Ordasok között - Вдали от Родины

 

Távol a Szülőföldtől.

Csupa-csupa pozitív jelzővel ajánlották a figyelmemben Jurij Dold-Mihajlik (1903-1966) egyik regényét, az Ordasok közöttet. Azt állították, hogy izgalmas kémtörténet, egy kis romantikával fűszerezve. Hát elkezdtem olvasni... Izgalmas? Ha gyerekként olvasom, biztos annak tartottam volna. Így csak egy könnyű esti olvasmány. Nem igazán kiemelkedő, de nem is rossz. A karakterek kiszámíthatóak és - kár lenne tagadni - kissé sztereotípok. Mégse mondanám azt, hogy a könyv nem jó. Megnyugtatok mindenkit, ha valaki azt mondja nekem, hogy neki tetszett a sztori és annak prezentálása, nem fogok inkvizíció után kiáltani!

Annakidején, családom egyik tagjának polcáról levettem a Berlinből jelentiket - gondolván, hogy egy jó kis sorgés sztorival ismerkedhetem meg - és egy kis kis ígéretes kezdet után letettem a könyvet. Húsz környékén voltam - inkább alatta, mint felette - és sok volt nekem az a jelenet, amikor a hős egy szál géppisztollyal lekaszabol egy csomó német katonát, és így kiszabadít vagy száz foglyot. Mikor ezt olvastam elfogott a na,hagyjatokbékén! életérzés. És letettem azt a könyvet... Nem tudom, közeleg a tél, lehet elkérem az örököstől és megpróbálom vele ismét. Hátha, most találok benne valamit! Mert hát az idő múlásával változhat az ember értékítélete. Tizenhét évesen olvastam Bakunyin Államiság és anarchiáját, ami akkoriban nagyon tetszett. Látásmódja újszerűen hatott. (Talán az is benne volt ebben, hogy akkoriban - mintegy - indexen volt ez a könyv. Bár kiadták, de csak kis példányszámba és inkább csak elrettentésként.) Olyan öt-hét éve újra elolvastam, és roppant vérgőzősnek találtam. Ennek ellenére van egy pár ilyen könyvem, mert érdekel ez a téma. Egész érdekes és jó könyveket is írtak ebben a szellemben. Meg iszonyú borzasztót is. Akár ugyanaz a szerző. Időnként, adni kell egy második esélyt, még a könyveknek is.

Szóval, valójában, az Ordasok között című könyvet ajánlani tudom, de csak mint könnyű esti (vagy vasárnap délutáni) olvasmányt. Gyanítom, annakidején is ennek készült. Még akkor is a könnyed kategória, ha a történet 1942-ben játszódik. Eleinte a keleti fronton, majd a cselekmény áttevődik a megszállt Franciaországba. De miért hoztam ezt szóba? Mert a regényt feldolgozták. Van filmes verzió is.

Jelenet az 1960-ban készült filmből

Először az írott verziót olvastam el - bár közhely ma már, hogy könyvben minden jobb -, de hát a közhelyben van azért igazság. A könyv nem rossz. A téma ellenére könnyed, mint egy James Bond mű. Gyerekként még csak olvastam a 007-es ügynök filmjeiről az IPM-ben, ám sorkatonaként a kezembe került a Goldfinger - nem a laktanyai könyvtár állományának volt a része -, de végigolvasni nem volt időm, mert a tulajától elszakadtam. Szóval, valami ilyesmit kap az ember, csak 2. világháborús szovjet hírszerzővel. Akibe - gyakorlatilag szinte egyszerre - három nő is belebolondul. Az egyik egy  francia ellenállólány - a film orosz címe egyértelműen arról árulkodik, hogy nem a Szovjetunióban bonyolódik a cselekmény. A magyar cím meg csak ráutaló jelleggel, már ha... Egy szó mint száz, nagyom kíváncsi voltam arra, hogy jön át a szerelmi négyszög a filmvásznon. Egy Himmler közvetlen közelében szolgáló német tiszt lánya - akiben azért van egy kis szadizmus -, unokatestvére, aki egy női konzlagerben a halljakend, és a francia leányzó... Persze, az utóbbi csak pozitív tulajdonságokkal!

Azután ott vannak a könyvben bővelkedő akciók... Vajon, a filmben mire lesz téve a hangsúly? Mert az időtényező miatt, mindkettőre nem lehet!

A film szinkronosan nem egy videomegosztón is megtekinthető.