Feliratok

Tjorkin Afganisztánban


Miért vonzódhatok az Afganisztáni témakörhöz? - vetődhet fel a kérdés a blogomat az utóbbi időben rendszeresebben olvasókban. Talán, mert öregszem és a gyerekkori emlékek fel-feltörnek bennem. Anyukám és apukám elmentek dolgozni, és - mikor a testvérem nagyobb lett - egyedül rendbe raktam magamat és indulásig szólt a rádió. Egész után kellett elmennem otthonról. A hírek jelezték nekem, hogy itt az idő. És olyan nevekre emlékszem azokból az öt percekből, mint a Bekaa-völgy, Nadzsibullah, Babrak Karmal. Szadat, Brezsnyev, mudzsahedin, kijárási tilalom, Szolidaritás, Achilles Lauro, Arafat, Begin... Emlékszem arra is, amikor az utolsó afgán államfő halálának a körülményét bemondták. Felakasztották, fejjel lefelé. Az elkövetőket, persze akkor még nem táliboknak hívták. És arra a viccre is, amit kisiskolás fejjel nem értettem, és a poénja az volt, hogy közlik Brezsnyev elvtárssal, hogy a Vörös Téren evő sokezer ember pálcikával eszik. És emlékszem, a kaján mosolyra, amivel "díjazva" volt ez az adoma. De már nagyon régen elmúlt az az idő, amikor a családom bármelyik tagja is bekapcsolja a rádiót.

Tjorkin. Ki ő?

Alekszandr Tvardovszkij (1910-1971) legjelentősebb költeményének szereplője. Kitalált személy. Az író versbe szedve meséli el Vaszilij Tjorkin kalandjait. Az először 1942-ben jelenik meg egy újságban. Ez még nem a teljes költemény. Tvardovszkij folytatásokban írja és jelenteti meg ezt az alkotását. 1945-re fejezi be, és egyből ki is adják egybe is a verses történetet.
A mű harminc részből áll (prológus és epilógussal együtt). A főhős egy vidám fickó, leleményes katona, aki a legvadabb csatában sem veszti el a fejét. A pihenők idején ő a társaság lelke. Ha kell énekel, ha kell harmonikázik, nagy tréfamester. A civil lakossággal szemben mindig udvarias, szerény és méltóságteljes. A harc közben egyszer, amikor megsebesül kórházba kerül, és fel kell készülnie a halálra. Ám összeszedi magát, és megküzd vele, és legyőzi a Halált. A vers története szorosan nem követi a Nagy Honvédő Háború menetét, de utalás jelleggel tudhatjuk, mikor, hol járunk az időben. Valamikor 1941-1942-ben kezdődik a sztorija, megemlítődik a volgai csata, a  dnyeperi átkelés és Berlin elfoglalása is. A költemény címe: Könyv a harcosról.

Tjorkin Afganisztánban

Ezt a verset 1987-ben írták, Afganisztánban. Tiltott irodalomnak számított, kézzel írt lapokon terjedt a Szovjet Hadsereg tagjai között. A háború művészete témakör egy darabja. Hevenyészett fordításomban közlöm a verset. Azt gondolom, sikerülhet megfogni valahol a sorkatonalét hangulatát vele.

Vlagyimir Arkagyevics Grigorjev

Tjorkin Afganisztánban


A mudzsahed zajt csap, Puli-Hurmit és Herát közelében

Belevágnak, a fenébe is, az afgán katonák.

Kandahárban is, Gazniban is, Bagramban is és Kabulban is

Az afgán hadsereg fia, nos hát, a rúd a golyó alatt van.

A kontingensük meg kicsi – alig több mint egy szakasz -

Átlépi a határt, gyönyörködik a természetben...”


I.


Szőlőért néha

Elhagyták az előőrsöt,

Verseket olvastak a tűznél

És vezették a körtáncot.

Olvasták a rokonok leveleit

Borítótól borítóig.

Minden csendes volt, és akkor

Hirtelen megjelent... Tjorkin

Vaszilij, te! Az anyád!

Hát egyből, mint egy könyvecskéből?”

És Vászka levette rongyjait:

Üdvözlet mindenkinek, tesókák!

Az úttól nem könnyűek a lábak

És a panama alatt nehéz...

Öntsetek valamit, emberek

50 kopekes szeszecskét.”

Vaszilij bocsáss meg nekünk, -

A mi Vovka szakácsunk mondta. -

Nincs szeszünk az úton,

Puska van a kezünkben!

Különben is, itt nincs mit inni

Vodka sincs, se sör...”

Vaszilij hagyta befejezni

És elmosolyodott fanyarul:

Tehát. Nincs innivaló. Ne mond...

Hogy néz ez ki?

Gyerünk Vova, mutasd

Hol a cukor és az élesztő!”

A tartályba vizet nyomat

Élesztő és a finomított cukor:

Várjatok most, srácok

Két-három nap kell!”

Három nap múlva Vászja

Összegyűjtött minket az üst körül

És ahogy elkezdte az egészet kovászolni, -

Brázska folyó folyt!

Aki nem tudott már inni

Beesett egyből ott, a szakadékba.

Így tanította meg Vaszilij

A kontingenst brázskát készíteni.

Ittunk, töltöttünk a kulacsokba,

Hát meghoztuk a döntést

Hogy ezentúl a brágát

Nevezik szovjet fantának.


II.


Tehát boldogan gyógyultak,

Összekutyultak egy csomó dolgot,

De... Vaszilijt befektették

A politikai osztályra.

Lebarmolják a teljes tekercset,

És ho-hót mondott, nem hu-hút?

Beültették a horogba

És elküldték Ruhába.

Ejtőernyővel, savanyú képpel

Vászja keresztül rohan a gerincen,

És felsóhajt: „Ej, úgy tűnik,

Elkések az ebédről..."

Vászja alszik, olvas, kvászol,

A parancsnok integet a kezével,

Végtére is most ruhai Vászja

Ne ijeszd meg a ruhait!

Tjorkin viccekkel és nevetéssel

A században a berendezést rögzítette,

Kevés, hogy Ruhába jöttek -

Különben is, most már utász.

Vaszilij megtelepedett a században

Rápillantott, hogy hogyan.

Látja Vászját a században,

Hogy lenne... Köztörvényes.

Vászja az öregeket összeszedi,

Beszéde szilárdan vezet,

Azt mondták, hogy ne itt, és ne így,

Azt mondták, valami van a szájban.

Mondja, mondta ne úgy,

Azt mondja a koporsóba öreget látott -

Végül is, róla Tvardovszkij

Negyven évvel ezelőtt írt.


III.


Vidáman gyógyult Vaszilij -

Boldog volt a csávó miatt,

De egy nap beszlopált,

A csatornából kanállal szürcsölte a piát.

Egy hónap, másfél eltelik,

Csak ő veszi észre,

Mit hoz a májacska

Sárgul, mint a citrom.

Tjorkin kifordul a nyárból,

Elfelejtvén a szégyent és a gyalázatot,

Rohant a helikopterhez,

És küldték is Bagramba.

A fertőzőn fekszik,

Nem akar semmit,

És a csinos leányzó

A fenekébe szúr.

És időnként Vaszilij

Álmai szörnyűek,

De nem idenkedik attól

Hogy helyet cseréljen egy nővérrel.

Vászja mája meggyógyult,

Meghallgatta az előadásokat,

És neki mondják: ”Ugorj most

A rehabilitációra!”

Megfenyegetik ujjal -

Vászja felkiált: „Várj, várj!

Semmi rehab!

A tea, nem az ötvenhatodik!” 

(folytatása lesz...)



Jegyzet

Láthatjuk, hogy a versnek nem azért kellett szamizdatban terjednie, mert éles rendszerkritikát fogalmazna meg. "Csak" a háborús mindennapok köszönnek vissza, és ez szembe ment a propaganda idealizmusával. Az első versszakban azt láthatjuk, hogy Tjorkin megtanítja katonatársait cukor, víz és élesztő segítségével hangulatmósosító készítésére. A brázská, brágá kifejezések ezen házilag hirtelen készített szeszesitalok népi neve. A két-három napos verzió - amit a katonák is készítettek a versben - 6-8%-os töménységű. A néhány hetes verzió lefőzés után 12-16%-os. (Egyébként nem kell finnyáskodni, ilyeneket Hajdú-Bíharban és a Nyírségben is készítettek, és szerintem napjainkban is készítenek. Ezt személyes tapasztalat, de nem tartom kizártnak, hogy az ország más tájain is előfordul az ilyesmi. De az se kizárt, hogy a kristály már rég kiszorította. A szegénység nagy úr.)

Az első versszak végén található a szovjet fanta kifejezés. A jelzőt a költő, amit használ szót, az arab nyelvből kölcsönözte. Fanta surávi (szovjet Fanta).

Az afganisztáni Ruha város, mint helység, viszonylag hangsúlyos helyet kap a második versszakban. Nevezett település a Panzsír-völgy egyik közigazgatási központja. Ott van mindjárt aza  rész, hogy Vaszilijt beültették a horogba! A következő sorban: És elküldték Ruhába!

Az utolsó sorokban feltűnik egy szójáték. A tákoj szót a szerző átalakítja tákovszkijra, hogy rímelhessen az utolsó előtti sorban szereplő Tvardovszkijra. Aki az eredeti költemény szerzője.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése