2018. április legvégén találkoztam először ezzel a rajzfilmmel. Rögtön úgy éreztem, hogy kellene hozzá csinálni magyar feliratot. Majd eltelt egy olimpiányi idő, és megvan! 😉😁
Se szeri, se száma az orosz mondákat, regéket, legendákat feldolgozó rajzfilmeknek. És a kétezres években semmit nem csitult - sőt, mintha erősödött volna - ez a lendület. Úgy vélem, hogy a maguk módján sikeresek ezek a vállalkozások. Ráadásul, élvezhetőek felnőtt szemmel is. Nem nacionalista érzelmek felgerjesztésének buta próbálkozásaival állunk szemben. Mindre jellemző a humor, az összekacsintás és a szórakoztatás felvállalása. Nincsenek a messze a semmibe révedő tekintetek, kifejezéstelen és értelmetlen fennkölt dumák. Csak semmi néphülyítés!
Ilja Muromec (vagy Muromi Ilja) történetét feldolgozó 2007-es rajzfilmet nézve, azért felvetődik az emberben, hogy a NER éveiben megszokott királyi média vajon műsorra merné-e tűzni ezt a rajzfilmet? Komolyan mondom! Amikor először meghallja a herceg - akár szarkasztikusnak is tűnő - mondatait a demokráciáról, akkor még élhetne az emberben a felvetés, hogy itt most a nagy ideáknak görbe tükör lesz mutatva. Amikor a rajzfilmesek a sajtószabadság témakörét járják körül, amikor kiderül, hogy Aljonuska a független újságírónő szerepét komolyan veszi, nos akkor már biztos lehet a magyar néző, hogy nem MTV kompatibilis a mű, amit néz. A korrupcióról, az állami pénzekről, az adóról, az adószedés praktikája... Az állam irányítóját mennyire tudja korrumpálni a pénz, a dicsőség... És hogy ezekért nem riad vissza még a hazugságtoktól se. Az alvilág támogatásától - a büntetésvégrehajtás befolyásolásán keresztül - se, remélvén az extraprofitot. A jó Ilja, aki szintén demokratikus értékeket vall - ahogy Aljona is -, és a korruptságra hajlamos fejedelem. Fú! Ezek nagyon rázós témák.
Szóval, kedves mesét láthatunk egy nagyon erős orosz emberről, Ilja Muromecről. A mese a Kijevi Rusz idejébe visz el minket. Ez a druzsinák, a bogatirok, és Cárgrád világa. A daliás idők... Szóval, a rajzfilm nem szól másról, hogy az erős és bátor bogatir, hogyan veszi fel a küzdelmet a karizmatikus Rabló ellen.
(Mikor készült a fordítás eszembe jutott, hogy meg kellene néznem egy másik rajzfilmet, ami szintén ebbe a korszakba visz el... De végül a Jaroszláv Ezer évvel ezelőttet "kölcsönöztem ki" a nemzetközi adatbázisból. És megnéztem. A feliratommal. Nem szeretem a felirataimmal nézni a filmeket. Azon kapom magam, hogy mit írnék másként, vagy észreveszek egy helyesírási hibát... De a Jaroszláv esetében meg voltam elégedve a munkámmal. És kellően régen láttam ahhoz, hogy ne emlékezzek mindenre. Tényleg jó film az is!)
Hát akkor nézzünk rá az "eredeti" műre! (Vigyázat! Spoiler veszély!):
"Ilja vitéz és Fülemüle a zsivány
Nyargal Ilja vitéz, ahogy a Kócos pejkó lába győzi – bércről bércre szökken, folyón, tavon átröppen, hegyeket szed lába alá. Fülemüle zsiványt, az ország rémét akarja kézre keríteni a jó vitéz. Elérkezik egy habzó nagy folyóhoz, annak a túlsó partján három tölgyfa kilencágán ül Fülemüle a zsivány, messze elkerüli sebes röptű sólyom és iramodó vad – fél a zsiványtól.
Meghallja a zsivány a lódobogást, feláll, és kiereszti iszonyatos hangját: - Hej, ki az a vakmerő, ki az a mihaszna, aki Fülemülét álmából felriasztja? – S hogy ezt rikkantja- fülemüle csattogással, oroszlán ordítással, kígyó sziszegéssel -, megrendül a föld, a vén fák inognak, virág lehull, fű elfonnyad, a Kócos pejkó térdre roskad. De lovasa megcsapkodja, és rossz zsáknak szidja, mire összeszedi minden bátorságát, erejét, és feláll, átszökök a folyón, odarúgtat a félelmetes fülemülefészekhez. A zsivány felettébb csodálkozik, kidugja fejét – Ilja nem késlekedik, buzogányával rácsap a feje búbjára, úgyhogy lefordul a fáról sz átkozott, szólni sem mer.
- Mit bámulsz rajtam, zsivány?- kérdi Ilja.
- Jaj nekem, ez egyszer erős kézbe kerültem! – nyögi a zsivány.
Vágtat Ilja egyenest a zsivány házához, teteje aranyos, fénye csak úgy vakít, lánggal ég a napon. Kinéz az ablakon a zsiványné, rémülten összecsapja a kezét, lekiált a lányának:
- Jaj nekünk! Egy paraszt lovas jön, és apádat hozza kengyelhez kötözve!
Kiszalad az útra, leborul a vitéz előtt, rimánkodik, aranyat, ezüstöt, gyöngyöt kínál neki, csak az urát eressze szabadon. De Ilja így felel:
- Gazul szerzett kincset énnekem ne kínálj! Ártatlan emberek vére tapad rajta! Viszem az uradat Kijev városába, a fejedelemhez.
Úgy tesz, ahogy mondta: Kijev városában a fejedelem udvarán lovát faragott faoszlophoz kötözi, a zsiványt ott hagyja, ahol van, ő maga felsiet a lépcsőn. A fejedelemnél éppen lakomáznak, Ilja vitéz megáll a küszöbön.
– Köszöntelek, fejedelem! Szolgálatodba állanék, ha megengeded – mondja -, Ilja a nevem, Murom faluban születtem, és hogy vitézségemben ne kételkedhess, elhoztam neked Fülemüle zsiványt, itt van az udvaron, kengyelhez kötözve.
No, felugráltak erre, ahányan az asztalnál ülnek, a fejedelem szalad Ilja után az udvarra. S zsivány ott lóg a vitéz lován, mint egy zsák. A fejedelem csúfolja, biztatja:- rajta no, most fütyölj, csattogj, Fülemüle, ordíts, oroszlán hadd halljuk!
- Nem te győztél le harcon, hát ne is parancsolgass nekem! – így a zsivány.
Akkor Iljához fordul a fejedelem:
- Parancsold neki te, Muromi hős vitéz, hadd halljuk a hangját!
Kieresztette a gyilkos hangját a zsivány. A tornyok aranygombjai elgörbültek, a tető leszakadt, az ablaküvegek megrepedtek, a lovak kitörtek istállóikból, és szerte szaladtak, a jó vitézek négykézláb kúsztak a földön, a fejedelem se élt, se halt. Megharagudott a zsiványra Muromi Ilja, és így kiáltott rá:
- Most már leszámolok veled, elég apát-anyát megríkattál, elég fiatal nőt megözvegyítettél, nincs több zsiványkodás! – Kirántotta éles kardját, lecsapta a fejét. Így lett vége Fülemülének , a zsiványnak."
Ez az orosz mese a Móra Kiadó gondozásában (már többször) megjelent Mindennapra egy mese című kiadványból származik. És Beke Margit feldolgozta fel.
Ilja Muromec vagy muromi Ilja
A Pallas Nagylexikon a következőket írja Ilja Muromecről: