Nem kattantam be a téma miatt. Egyszerűen érdekesnek tartom. Pláne, ha nincs lebutítva a dolog. Mert a propagandától már évek óta herótom van. Persze, a propaganda önmagában elég "veszélyes" tud lenni a hatalomra. A sugárzott hamis képeken is át tud sütni a valóság. Mert a cenzorok (még ha csak a fejecskéinkben ülnek az asztaluk mögött) nem tudnak mindenre odafigyelni. Ha meg megélhetési cenzorról van szó... Emlékezzünk csak például arra, hogy a covid járvány során hányszor hallhattuk, hogy az egészségügy fel van készülve rá. Sőt, mindenre. Is. A miniszterelnök kampánykörútja során, majd mindegyik felvételen kilógott azért a lóláb. Le is álltak a videónaplónak álcázott kormánypropagandával. Nem is jó, hogy ha kiderül: nagyon nincs olyan kórház, ahol lenne olyan helység ahol ne kellene már kifesteni, ne omladozna a vakolat, ne lenne hiányos a falon a csempézés. Ez egy igazi belföldi országimázs kampány volt.
Vagy itt van például Majakovszkij. Akinek a munkásságát mára teljesen elfelejtették oktatni. Ez érthető, hiszen egyrészt Magyarországon mind az irodalom, mind a történelemoktatás át van, át volt (de reméljük egyszer elmondhatjuk majd, hogy nem lesz - naiv vagyok, ugye?) politizálva. A kommunista hatalomátvétel után elkezdték "importálni" a szovjet irodalmat. Neves költőink egyre-másra öntötték magukból a műfordítások. Volt ebben politikai elvárás is, de más is. A Horthy-korszakban a szovjet irodalom gyakorlatilag indexen volt. Persze, kisebb antológiákban, nem túl nagy példányszámú lapokban időnként jelenek meg versek. Így a Majakovszkij versek 1946-os megérkezésében ott van a tiltott gyümölcs utáni vágyakozás is. És ezután jött a hatalomátvétel (1946-1949)... Bár Majakovszkij a '17-es forradalom lelkes szimpatizánsa volt, mégis Leninéket kívülről támogatta. Avantgárd költészetének frissessége, nagysága messze túlmutat a politikai ideológiákon, rendszereken. Csak a nálunk is ismert, megélt és (sajnos) elvárt csinovnyik mentalitás partvonalra tette zseniális verseit.
Az Iván Kozirev öntőmunkás elbeszélése arról, hogy új lakásba költözöttcímű 1928-ban írt versében rendszer leleplezés is található. A mű elsősorban a szocialista iparosítás egyik hősi ódája. Az ipar, így a nehézipar felépítése stratégiai kérdés volt az ifjú szovjet rendszer számára. Ennek egyik oka a Nyugat által alkalmazott gazdasági szankciók voltak. A másik ok, hogy az ország első számú vezetője, Joszif V. Sztálin attól tartott, hogy a kapitalista országok újra fogják kezdeni a Szovjetunió elleni intervenciós háborút. (És nagyon nem is tévedett nagyon ebben.) Az erőteljes iparosítás hatására a falvakból elvándoroltak az emberek fejlesztett területekre. A mezőgazdaság súlyos csapásokat szenvedett már az 1. világháború alatt (ami már akkor éhínségekben manifesztálódott), amire rátett a Polgárháború és az erőszakos kolhozosítás. Tehát, hatalmas ipari eredmények (földből kinőt létesítmények, tranzit vonalak stb) mellett a hatalom nem tudta biztosítani a tisztes megélhetést az állampolgárainak. Ám a propaganda csak az eredményekról szólt. És mit is írt Majakovszkij eme költeményében? (Amellett, hogy bemutatja a szovjet építőipar nagyszerűségét, illetve az állam szociális gondoskodását.)
"Придешь усталый,
вешаться хочется.
Ни щи не радуют,
ни чая клоко танье."
Tellér Gyula fordításában:
"Megjövök fáradtan.
Meghalni szeretnék.
Sem scsi,
sem tea
nem vidít, mint máskor."
(Szó szerint arról szól ez az idézet, hogy megjössz megfáradva, és {a fáradtság - csak utal erre a ragozás} szeretne felakasztani; és nincs scsi {káposztaleves} se bugyborékoló tea, ami örömet okoznának.)
Tudom nagyon sokaknak ismerős ennek a versnek a Komlós János féle feldolgozása:
De ne álljunk meg itt! Térjünk vissza arra a négy sorra!
Kinek tud örömet okozni egy leves elfogyasztása?
Annak aki tartósan kevesebb kalóriát visz be a szervezetőbe, mint amennyit eléget. Egy idő után egy falat étel elfogyasztása eufórikus érzést indukál az emberben. Mindenkiben. Túltáplált mindennapjainkban elég kínai ez a megállapítás. De az éhező embernek van még egy élménye a táplálkozással kapcsolatban. Eszik egy keveset és úgy érzi elfáradt a táplálkozásban.
Így hát elmondhatjuk: Iván Kozirev koszosan (nem Szovjetunió specifikus ebben az időben, hogy a vállalat nem foglalkozik a dolgozók higéniájával), éhesen, és annyira fáradtam, hogy meghalni van kedve hazaérkezik az új lakásába. A vers a szovjet építőipar és az állam szociális érzékenységének dicséretével indul. Kozirev elvtárs hazaérkezése hangulatilag ellentéte a vers elejével. Egyfajta depressziós hangulat megalapozására is okot adhatna, ám..! Kozirev frusztráltságát legyőzi álmai honának a látványa. Így a vers ugyanúgy a szocialista rend dicséretével tud záródni, mint ahogy elkezdődött. Mondhatnánk rá, hogy propagandisztikus alkotás. Tagadhatatlan a költő vonzódása a szovjet ideológia iránt, ugyanakkor - mivel a munkás hiányos táplálkozása is ábrázolva van, még ha nem is direkten leírva - nem érheti a hízelgés, az udvari bértollnokság vádja a költőt.
Majakovszkij szépen leírja, hogy milyen korszerű, szép lakással ajándékozza meg a szovjet állam Iván Kozirev öntőmunkást (kohóban dolgozni nagyon nehéz fizikai munka!), aki gyakorlatilag éhezve tengeti mindennapjait.
Vannak akik vidám versnek tartják Majakovszkij eme írását. Hofi előadásában annak tűnik, de valójában nem az. Még csak azt se mondhatjuk, hogy pozitív képet fest a Szovjetunió '20-as éveiről. Ilyen az, amikor kilóg a lóláb.
Jelenet a filmből
Jaj! De ne feledkezzek már meg arról, hogy egy tévéfilmről szeretnék írni nektek! (Szóljatok rám!)
Az 1991-es Moszfilm alkotás bennem bizonyos fokig A kenguru című magyar filmet juttatta. De igazából nem tudnám megmondani miért... Témakörét tekintve a Menekülés Moszkvabadnak az "előzményfilmje". (Gyakorlatilag a mai Magyarország negyven felettiei többsége úgy képzelik el a 2020-as évek Moszkváját, ahogy a film bemutatja. Magyarán bő 30 év késésben vannak.)
A történet még a Szovjetunió idejében játszódik. Valahol 1987 és 1991 között járunk. A nyitójelenet egy szórakozóhelyen játszódik, ahol fiatalok ismerkednek egymással. Vannak akik pénzen szeretnének szexuális szolgáltatásban részesülni, és vannak akik csak kikapcsolódni jönnek. Van aki itt találja meg a szerelmet. Mint a film főszereplői is, például. Szépen kiderül, hogy a szórakozóhelyen lévő fiatalok munkásszállón laknak. A vidékről a nagyvárosban került fiatalok beilleszkedése nem zökkenőmentes. Megismerkedhetünk a moszkvai éjszakával, a nyolcvanas évek moszkvai éjszakájával. A házak között bandázó galeri terrorizálásaival, erőszakoskodásával. Van a filmben munkahelyi szexuális molesztálás is, de a személyi iratoknak mindig rendben kell lennie! Az egész történet egy rendőr meggyilkolásában csúcsosodik ki, hogy azután hirtelen és gyorsan véget is érjen.
Összességében egy jó film. Az IMDB-n jelenleg 29 szavazat mellett 6,1-es a film megítélése. Az alkotás hangulata magával ragadó. Bár a végén egy hamisítatlan szovjet-orosz balladát hallhatunk (majdnem azt írtam, hogy gengszterballadát), mégis szerintem zeneileg azok a legjobban eltalált részek, amikor Gary Moor-os blues-zolás színesíti az összképet, összhangzást. (Sajnálom, a képzavart és, azt is, hogy nem ismerem az ír gitáros életművét, de nekem a Still Got The Blues ugrott be mindkétszer. Ami épp 1991-ben volt sláger.)
Azt gondolom, hogy a film jól érzékelteti a szociális konfliktusok sorozatát. Munkások kontra naplopó bandázók, Moszkvaiak vs. vidékiek... Azután a városba került fiatalok haza is mennek rokonlátogatóba a falujukba, ahol...Szóval, van konfliktusforrás elég.
"Mindenki emigráns kívül vagy belül..." - hallhatjuk a '91-es évtől kezdődően, egy népszerű popkulturális előadótól. És valóban. Migránsnak lenni egészen mást jelent, mint amit a magyar társadalomnak sulykoltak a propagandisták az elmúlt években. De az a migránsozás nem csak Nyugat-Európában nem konform. Ugyanis amit itthon a médiából öntöttek ránk, az Zsirinovszkij szövege (Megspékelve szalon antiszemitizmussal. Nem véletlen, hogy ezt a narratívát az EU-ban egyetlen magyar kormánypolitikus sem vállalja fel. Az csak a hazai náciknak, mélymagyaroknak és a aluliskolázottaknak szól.) Egy az egyben ugyanaz a textúra. Azé a Zsirinovszkijé akinek a pártja büszkén vállalja, hogy a csőcseléket kívánják képviselni. Aki - mármint Zsirinovszkij - egy szélsőséges, de nagyon aktív törpepárt vezetője. Évtizedek óta.
(Ha valaki nem csak a hangjára kíváncsi az ezt a videót tekintse meg:
Nem az a szomorú, hogy ilyen vélemények vannak a világban, hanem hogy itthon ez (volt?) a fősodrat, a mainstream. (Nem kell tiltakozni. Ez ömlött a TV csatornákból, rádió állomásokból, ezt láthattuk óriásplakátokon. Más véleményt gyakorlatilag csak magánbeszélgetésekben hallhatott az ember.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése