Barabás

Barabás... találd meg a válaszaidat!

Jó ideje nem tettem közzé komoly nagy filmhez tartozó feliratot. Nem mintha nem készült volna, hiszen a Barabáshoz tartozó is nyár közepe óta a "fiókban" lapul. Nem olyan régen volt Karácsony Magyarországon, és nem olyan soká lesz Oroszországban. Ilyenkor - már tradíció ez a médiánkban - előkerülnek az aktuális vallásos filmek. Ez a film is annak tűnhet, de - szerintem - több annál. Nem feltétlen egy apologetikus alkotás ez. De nem is egy blaszfémikus feldolgozás. És ami a legfontosabb (most), hogy nem köthető a karácsonyi ünnep misztériumához. Ez a film a húsvéti események sajátságos feldolgozása. Egy történelmi film az ókorból.

A szereplők, a színészgárda szinte teljesen ismeretlen, főleg a világ azon részén, ahol nem beszélnek az emberek anyanyelvi szinten oroszul. Az egyik legismertebb művésznője a filmnek  Jelena Iljinicsna Podkaminszkaja. Na, ugye!

Az Amiről a férfiak beszélnek trilógia Násztyájáról van szó. (A 2009-es Karamazov testvérek Agafja Ivanovnája is ő, de a Konyha sorozatban is feltűnt - rendszeresen - Viktórija Goncsarovaként.) Itt Juszticiát, Pontius Pilátus feleségét alakítja.

Albert Leonyidovics Filozov legutolsó mozis alakítása is ebben a filmben található. Egy mellékszereplőt, Arimateai Józsefet alakítja. Szóval, nem a nagybetűs sztárok viszik el a filmet. Nem miattuk, nem nevek miatt érdemes megnézni ezt az alkotást.

Arimateai József... Akkor essünk túl egy fontos dolgon, ami a filmhez kapcsolódik.

Szerettem volna, hogy azok a bátrak, akik magyar felirattal  fogják megtekinteni eme mozit, ne essenek a vallásosság csapdájában. Hiszen mindenki unalomig ismeri már a sztorit. Ezt gondolja mindenki. De van miért megnézni ezt az alkotást. Bennem nagyon sok gondolatot, elmélkedést indukált. Mert több, mint a jól ismert események megfilmesítése. A közöny, az apátia illetve a sablonos gondolatok elkerülése érdekében a nevek átírásakor eltértem a bevett vallási sablonoktól. Önmagában ez nem egy új kísérlet. Nem én találtam ki. David Harold Stern  (1935-)  megírja a Jewish New Testament : A Translation of the New Testament that Expresses its Jewishness -t amit 1989-ben adnak ki először. Ez egy Újszövetség fordítás, aminek az újszerűsége abból áll, hogy a különböző neveket nem az elgörögösödött zsidó nevek elangolosodott verziójaként használja, hanem az eredeti görög szövegben található zsidó neveket írja át az angol átírási szabályoknak megfelelően. 1998-ban kiadják a Complete Jewish Bible-t, amit ugyanezen elv alapján készít el. Mint a könyvek címéből is látszik a célja nem más, mint, hogy visszavigye az olvasót abba a kultúrkörbe ahonnan származik a Biblia. Mert például, a Názáretből származó Jézus nem pártus herceg volt, és árja sem volt. Hanem zsidó. Jó eséllyel nem gesztenyebarna volt a haja. Az orra... De hagyjuk a rasszjegyeket! Ja, és nem Jézusnak hívták. Jésua elgörögösödött alakjának elnémetesedett formájának elmagyarosult torzulása a Jézus név. Nem mintha ez olyan fontos lenne. (Bár mostanában egyesek balgaságukban mintha nagy fontosságot tulajdonítanának ennek.)   Másrészről a név torzulása miatt nagyon sok önmagát kereszténynek (főleg ha csak kulturális értelemben gondolja magáról) tartó embernek újdonság, hogy a názártei (mert ez nem a családneve) Jézus zsidó. Azt meg pláne nem tudják, hogy komolyan vette a judaizmus tanításait. Megtartotta a vallási előírásokat, törvényeket. Nagyon valószínű, hogy a farizeusok közé tartozott. Közéjük járt, befogadták maguk közé, úgy öltözködött, mint ők. A judaizmus mai formája farizeusi örökség. Nem tudom, menjek-e tovább ezen a vonalon, vagy egyes olvasók lelkében már így is túl nagy a vihar, amit az általam leírtak skandaluma okoz...

Tehát úgy döntöttem, hogy a beidegződések által okozott unalom elkerülése végett, a nevek átírásánál szakítok a magyar egyházi tradícióval. Így lett Iskarióti Júdásból (vagy másik "magyar" nevén Judás Iskáriótes) karióti Júda. Kariót faluból származó Júda - ez az eredete a liturgikus névnek. Mária Magdaléna esetében nem alkalmaztam az eredeti nevet. Ennek oka az, hogy csak egy pillanatra tűnik fel, és ha magdalai Mirjamot írok, akkor gyanítom, nem sokan kapcsoltak volna, hogy kiről van szó. Egyetlen mondatben említik meg, de ez épp arról szól, hogy a Názáreti talán gyengéd szállal kötődne hozzá. Ez mint pletyka tűnik fel, és úgy gondoltam, hogy a nézőnek könnyebb asszociálnia, ha ebben az esetben meghagyom a hagyományos keresztény liturgikus nevet. A Krisztus utolsó megkísértése című film is feldolgozza ezt az Egyház által eretneknek tartott feltételezést. Ami gyakorlatilag blaszfémia. Mármint a pletyka. És hogy valamennyire következetes legyek, így a Názáreti anyukájának a neve sem lehetett az eredeti Mirjam.

Vettem a bátorságot és a szövegben használtam egy helyen a haver kifejezést. Mielőtt ezt valaki szóvá tenné, teljesen autentikus. Ez a magyar nyelvben meghonosodott szó eredetileg a héberből származik.

"И виновен я в крови праведника сего! Смотрите, вы!"

A magyar tradíció szerint ezt úgy kellett volna a szövegbe átültetnem, például hogy: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok – mondta. – Ti lássátok!” (Idézet a Szent István Társulati bibliafordításból.) Ám, az orosz hagyományos formula - amelyet a film is használ - formailag nem egészen így fogalmaz.
"Bűnös vagyok ennek az igaz embernek a vérében. Nézzétek!"
És Pilátus felemelve megmutatja a vizes kezét. Miért mosta meg a kezét? A sematikus megközelítés, amely azt mondja, hogy jelképesen lemosta kezéről a bűnt, nem téved. De ez több, mint egy jelképes cselekedet. A kijelentése előtt, a főpapok a mózesi törvényre hivatkozva kértek a vádlottra halált. Hiszen az Isten Fia titulus egyértelműen messianisztikus, és ezért blaszfémikus volt számukra.
Egy egyszerű kérdésben foglaltak állást. Jézus teofánia, vagy egy istenkáromló csaló. Teológiájukba nem fért bele a Szenvedő Szolga istenképe, ezért meggyőződésesen vallhatták, hogy Jézus állításai szakrilégiumok (szentségtörések). Ezért lehetett a népet befolyásolni, és ezért kértek kegyelmet Barabásnak.

Pilátus bemutatta, hogy az ő kezén nincs vér, azaz nem ő öli meg. De ez önálltatás volt. Mert csak az államhatalomnak volt joga kivégezni bárkit. És ő az állam erőszak monopóliumát vallási kérdés eldöntésére használta. Pontosabban, átengedte használni. A kézmosással igyekezett elhatárolódni az önmaga által létrehozott rendszer ellen.

Másrészt a filmbéli mondat arra is utalhat, hogy már Jézus megfeszítése és halála elött (is) vétkezett a helytartó. Az hogy engedett a vallási lobbinak, már e tette is bűn volt. És, a magam részéről, ezzel egyet is tudok érteni. (És most ne is menjünk bele a Megváltás teológiájába, mert ugyanakkor épp Barabás elengedése, és Jézus elítélése, majd kivégzése az ami elvezette az emberiséget az Új Szövetségbe, az Új szövetség korszakába. Tehát, szükséges volt, sőt predesztinált.)

Igyekezetem a megszokott vallásos kifejezéseket, formulákat elkerülni - már amennyire tudtam és lehetett -, mert meggyőződésem, hogy ezzel a már unalomig ismert - és idézett - történetek (újra) élni, üzenni tudnak. Az Elvégeztetett!-ből (Свершилось!) például így lett Beteljesült! a feliratban. Tartalmilag semmi különbség, de így remélhetőleg még véletlenül sem hallja senki Sinkovics művész úr hangját, amikor olvassa azt a felirattáblát. Így talán elkerülhetőbb(ek) a kényszeres asszociáció(k). És szerintem, ez fontos.

Hát... Röviden talán ennyit a magyar feliratról.

A film

Mindenki által ismert történetet dolgoz fel a film. Ám egy kicsit más szempontból, mint azt eddig megszokhattuk. Barabás megöl egy farizeust. A farizeusokat ebben a korban szentéletű embereknek tartották. Barabást utoléri az igazságszolgáltatás. Ám kegyelmet kap, és megszabadul a kivégzéstől. De nem tud szabadulni a lelkiismeretének vádlástól. Hiszen tudja, hogy gyilkos, és tudja, hogy akit helyette kivégeznek ártatlan. A gyötrődés hajtja. Megismerkedik új emberekkel, akik így vagy, de kötődnek a Názáretihez. Egyre több mindent - és nem feltétlen szinoptikus módon - tudd meg Jézusról. Közben rádöbben arra, hogy az addigi élete, életének mozgatórugói mennyire illuzórikusak.

Sok mindent hall, például az eljövendő Feltámadásról is. Utána akar járni: vajon igazak-e az állítások? Ki valójában, vagy ki volt valójában Jézus... Erről szól ez a nem mindennapi alkotás.

A film kulcsjelenete - számomra - maga a bírósági tárgyalás. Annyira szépen össze van hozva, és annyira benne van minden.

Miről is van szó?

Láthatjuk az államhatalmat (Pilátus személyesíti meg) és az azzal összefonódó vallási vezetőket (Kajafás és csapata). Szimbiózisban élnek egymással. Közösen irányítják a Júdea provincia életét.

Az államhatalom esetében nincs szétválasztva az igazságszolgáltatás és a végrehajtói hatalom. Időnként irányított, manipulált kérdésekkel konzultálnak a néppel. Azt hiszem, ezt hívják illiberális demokráciának. Bár ez a kifejezés nem túl régi, régebben nem így hívták. Ha csak a 20.századot nézzük, akkor ilyen volt a Horthy-, a Franco rendszerek, és hát egész Közép- és Dél- Amerikára ez (volt és most is ez) a jellemző. Vagy ilyen rendszer van 1978 óta Iránban is.

A vallási vezetők politikai céljuk eléréséhez indirekt módon zsarolják a világi hatalom vezetőjét.

- Nem vagy a Caesar barátja!

Ez igen súlyos vád. Ez nem azt jelenti, hogy nem hajókáznak időnként együtt. A Caesar barátja egy kitüntető cím, egy rang. Pilátus birtokolta ezt, de a főpapok az állításukkal kétségbe vonták, hogy jogosan kapta meg ezt, illetve hogy még jogosan viseli. A legitimitását kérdőjelezték meg. A római helytartónak nem sok választása van. Az imperátor iránti lojalitását bizonyítania kell, mert az intrikus vallási vezetők Rómában kicsinálhatják. Vizet kér, kezet mos. Elhatárolódik az elkövetkezendőktől. Vagy a kézmosása azt jelképezi, hogy tisztán, "megújultan" hozza meg döntését? Ami eddig volt, felejtsük el. Behódolok.

Ha a történetről szóló eredeti írásokat elolvassuk, akkor (is) egyértelmű (ahogy a filmből is kiderül), hogy a jelen lévő tömeget manipulálják a papok. Így, a demoszra hivatkozva kényszerítik a Trónt, hogy az Oltár érdekeit szolgálja. Legalábbis ebben az esetben. Abban a korban nem volt ez természetes. Volt olyan római kormányzó, aki sikeresen állt ellene a vallási lobbinak. Mindezt azért jegyzem meg, hogy tudjuk: Pilátus előtt is lett volna másik út. Neki ugyanúgy felelőssége volt, mint Kajafásnak, mint a jelen lévő sokadalomnak. Mindenkinek. Mindenkinek, kivéve Barabásnak. Ő csak sodródik.

Nem véletlen, hogy ez a bibliai jelenet (a Názáreti Jézus tárgyalása és elítélése) megihlette Bulgakovot. Nem véletlen, hogy négyszer írta meg, nem véletlen, hogy a kéziratát többször megsemmisítette. (Ezért kellett megírnia többször.) Nem véletlen félt, hogy írása az NKVD kezébe kerül. Nagyon összetett jelenet. Sok áthallással. Sok tanulsággal. Veszélyes olvasmány. És mivel elég pontos és hű a feldolgozás, ezért veszélyes a filmbeli jelenet. Talán nem véletlen, hogy egy kicsit később a film készítői megpróbálnak elvenni az éléből.

A bírósági jelenet egyik fő mondanivalója az, hogy amikor az állam végrehajtó hatalma összefonódik az igazságszolgáltatással, amikor gyakorlatilag egy a kettő, és ha mindez meg van támogatva vallási ideológiával is akkor a létrejövő rendszer embertelen, sőt, antikrisztusi (Krisztus ellenes vagy Krisztust helyettesítő) lesz. És valahol erről szól a Szolgálólány meséje című könyv is. Aminek van filmes és filmsorozatos feldolgozása is. És épp ezek a művek mutatják azt, hogy ha a vallási vezetők nem ismerik ezt a bibliai történetet, ha nem értik meg, miről szól, akkor az államhatalommal kötött szimbiózusukkal épp a krisztusi elveket sértik meg. Aposztatákká válnak. És miért? A pénz miatt, esetleg a hatalom miatt... És közben vakokká is válnak, mert csak azt látják, hogy az emberek vádolják Istent. De azt már nem, hogy miattuk.

Ez a jelent arra tanít minket, hogy jobb az Államnak ha nem közösködik semmilyen Vallással, és jobb a Vallásnak is, ha soha nem közösködik az Állammal. (Még akkor se ha az Állam pénzt, hírnevet, elismertséget kíván adni.) És ennek az elvnek az összes ember a haszonélvezője.

Velejéig romlott emberek lennének azok az egyházi vezetők, akik államhatom kivont kardja mögött felsorakoznak? Azt gondolom, nem. Többségüket talán az a tudat, hatja át, hogy jó ügyet szolgálnak. És ez az ügy Isten munkája. És ha az államhatalom így vagy úgy támogatni akarja, akkor kár lenne ezt visszautasítani. De itt van a kutya elhantolva. Mert hogy tudja az Állam a Vallási Intézményt támogatni? Pénzzel, jogszabályokkal és karddal. De ez szimóniát, korrupciót, és indokolatlan erőszakot szül. Persze, emberileg érthető, hogy úgy gondolják, Intézményüket más pénzével (is) könnyebben fenntarthatják. Úgyis az Igazság és a Bölcseség letéteményesei ők. Minek foglalkozzanak földi dolgokkal. Ám ez csak egy róka fogta csuka esetet fog kialakítani. A bírósági jelenet is erről szól. Ugyanakkor a filmben nem ez az egyetlen konfliktus az államhatalom képviselője (Pilátus) és a vallási vezetők között. És nem mindegyik konfliktusnak ugyanaz a vége. Nincs egyértelmű hatalmi viszony, a helyzet változik. Intrikák irányítják az eseményeket. Nem Isten, és nem is a felkentek. 

Barabbas. A Dream of the World's Tragedy

Nem. Nem tévedés, nem elszerkesztés, nem a blog feltörésnek következtében van a bejegyzés ezen részének angol címe. A cím nem más, mint Marie Corelli (1855.05.01. - 1924.04.21.) novellista egyik írásának a címe. A hölgy kora - a viktóriánus és az edwardista korszak - divatos írónője. Legtöbb példányszámban az ő műveit adták el Nagy Britanniában. Műveit lelkesen gyűjtötte Sir Winston Churchill is, például. És hogy mennyire volt népszerű? 1915 és 1926 között 9 művéből 10 filmet forgattak le. A Paramount, a Fox Film, Stoll Films mellett magánbefektetők is láttak fantáziát a megfilmesítésekben. És hogy kerül mindez ide? Úgy, hogy a Barabbas című alkotását 1900-ban Je. F. Kropotkin lefordítja orosz nyelvre, és ez lesz a Barabás című orosz film forgatókönyvének az alapja.

Marie Corelli

Marie Corelli, eredeti nevén Mary Mackay, első regénye 1886-ban jelenik meg. Egymaga több könyvet adott el, mint Rudyard Kipling, H. G. Wells, Sir Arthur Conan Doyle együttvéve. Kora populáris írója volt. Kritikusa ezt a szemére is vetették: sokaság kedvence. Londonban született, apja egy neves skót költő, anyja pedig a poéta szolgálója volt. 1866-1870-ig egy párizsi kolostorban nevelkedik. Kezdetben zongorázással keresi kenyerét, 31 évesen kezd el írni. Melodramatikus stílusa miatt az irodalmi elit tagjai rendszeresen bírálták. Élete során kapcsolatba került a rózsakeresztes mozgalommal, és írásaira jellemző, hogy a keresztény szemlélet ötvöződik a misztikával. A Fáraó Átka néven elhíresült legenda kitalálása az ő nevéhez köthető. A New York World-ben (new yorki újság, ami 1860 és 1931 között jelent meg) publikálták azt a levelét, amelyben az írónő kifejti, hogy az átokról figyelmeztette George Herbertet, Carnarvon ötödik earl-jét, aki Tutanhamon sírjának egyik megtalálóját. Ennek a köszönhetően nemzetközi ismertsége növekedett. (Annyira nagyra azért nem, hogy akár egyetlen művét is lefordítsa valaki magyarra. És ez a mai napig így van, tudtommal. Hiába rajongott műveiért az angol királyi család.)

Mark Twain kifejezetten nem kedvelte Marie Corellit egészen a személyes találkozásukig. Akkor 180 fokos fordulatot vett a véleménye. Az irónő több mint 40 évig élt együtt Bertha Vyver-rel. Semmi bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy leszbikus lett volna. Ugyanakkor kritikusai és némely életrajzírója a szemére vetik, hogy regényeiben gyakron előfordul a női szépség erotikus leírása. Igaz, minden esetben férfi karakter szájába adva. Köztudott, hogy szenvedélyesen vonzódott Arthur Severn iránt.1906 és 1917 között napi szinten írt levelet neki. Közös munkáik is voltak, ugyanis a férfi festő volt, így illusztrátorként is dolgozott. De nős is volt, úgyhogy az esetleges közös jövő csak ábránd maradhatott az írónő számára.

Az első világháború alatt jogerősen elítélték élelmiszer felhalmozás büntette miatt. E miatt népszerűsége jelentősen lecsökkent. (Micsoda idők! Ma ez már elképzelhetetlen Kelet-Közép-Európában!)

Munkássága napjainkra feledésbe merült. Még akkor is, ha időnként itt is, ott is inspirál filmes alkotókat.