Zsenya, Zsenyecska és "Katyusa"

A film eredeti címe: Женя, Женечка и "катюша"


A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
A felirat tulajdonságai:
nyelve: magyar,
kiterjesztése: srt.












Eddig a közelmúlt, vagy inkább pontosabban szólva napjaink ( és ennek a szónak most a tágabb értelmére gondolok) filmjeihez készült feliratokat publikáltam. Most kivételt teszek, és egy 1967-ben készült alkotást szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.

A történet a második világháború idején játszódik. Főhőse Zsenya Koliskin (Oleg Dal), egy tizenkilenc éves fiatalember a maga  romantikus elképzeléseivel visszatér  a kórházból az alakulatához. Itt meglátja, majd később meg is ismerkedik, és bele is szeret a film főhősnőjébe, a híradós Zsenyecska Zemljanikinába (Galina Figlovszkaja). A lány épp ellentéte Koliskinnek… A háború forgatagában időnként összetalálkoznak,  hogy azután megint elváljanak… Koliskin csetlés-botlásai, kamaszos ábrándozásai teszik a filmet  humorossá. Hiszen karaktere teljesen ellentétes a környezet által megkívántnak. A film címében található harmadik szereplő, aki ami pedig nem más mint a 2.világháború egyik legendás harcieszköze a BM 13-as harci jármű, közkeletű nevén a Katyusa. Nevét a közkedvelt háborús dal után (melyet Mihail Iszakovszkij írt) kapta. A németek Sztálin-orgonának nevezték. Azért nevezték így, mert az általa kilőtt rakéták hangja, illetve a felállított kilövőállvány kinézete egyesek szerint templomi orgonához is hasonlít. Tovább fejlesztett változata volt a BM-31, amit a szovjet sajtó Andrjusának nevezett. De csak a  szovjetek. A rakétavetőket több fajta platformra is felszerelték a 2.világháború folyamán. A legelterjettebb a teherautóra (főként ZIS-5-ökre, de gyakorlatilag minden teherautó fajtára, amihez hozzájutottak. Így  még "Lend-Lease"-ekre is [A kölcsönbérleti szerződésnek köszönhetően, több fajta amerikai és angol szállítóeszköz került a Szovjetunióba. Nem véletlen, hogy a háború után akkorát fejlődött a szovjet járműipar.], ezeket BM-13S-eknek nevezték.) szerelt változat volt, de szerelték tüzérségi vontatókra, páncélvonatokra, tengeri és folyami hajókra is.

BM-13-as 1944.-ben

Viszonylag egyszerű felépítésű volt. Párhuzamos síneket helyeztek el egy állványzaton, melyekre rakéták voltak szerelve. A BM-13-asokon M-13-as rakétákat használtak. Ezek 180cm hosszúak, 13,2cm átmérőjűek, és 42 kg súlyúak voltak.

A fegyver nem pontosságáról volt híres, hanem elsősorban arra használták, hogy az úgynevezett  ütközőzónában (amely akár 40 négyzetkilométer kiterjedésű is lehetett) „megszórják” az ellenséget rakétákkal. A megtámadott fél nem csak jelentős anyagi veszteséget szenvedett, hanem igen erős pszichikai terhelés alá is került. Ennek elsődleges oka a rakéták jellegzetes hangja (A pszichológiai hadviselés eme elemével a németek is éltek, hiszen az úgynevezett Stuka repülőgépekre hasonló megfontolás miatt szereltek kürtöt, amely azután a zuhanórepülés közben jellegzetes vijjogó hangot adott ki. Ezzel is megrémisztve áldozatait.), hanem az a tény is, hogy a becsapódások kiszámíthatatlan voltak. Így pontatlansága ellenére hatékonyan lehetett bombázni vele a kiszemelt területet. Az új lőállás felvétele viszonylag könnyen, egyszerűen megoldható volt, hiszen igen mozgékonyak voltak ezek az alakulatok. A fegyver hátránya volt, hogy viszonylag hosszú időbe telt az újra töltésük. 1938. júniusában kezdték a fegyver kifejlesztését. Egy évvel később, már gyártották is a BM-13-at. A BM elnevezés a Боевая Mашина rövidítéséből ered. Viszonylag egyszerű legyárthatóságának köszönhetően a világháború folyamán körülbelül 10 000db készült el. A háború után ZIL-157-es teherautókra szerelték már a kilövő állványokat. Gyártásuk egészen a kilencvenes évekig tartott.

Ebben a filmben sokkal nagyobb értéket van, mint amennyit én személy szerint az első megtekintés után gondolta. Nem véletlen, hogy a ami napig népszerű a film. Statisztikák szerint a premier óta 24,6 millió ember látta. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én több filmmel is jártam már úgy, hogy az első megtekintés során nem jöttem "izgalomba" az alkotástól. Ugyanakkor rövid idő elteltével, valahogy "áttört" a dolog. Az elmémbe a gondolatok újra és újra a nemrég látott alkotás körül kavarogtak. És ahogy telt az idő, egyre jobban értékeltem az egyes jeleneteket... míg rá nem éreztem teljesen az alkotás nagyságára.

Általában olyan filmeknél szokott ez nálam előfordulni, ahol a mondanivalót nem "takarja el" a látványvilág. (Félreértések elkerülése végett, rengeteg olyan film van ami látványos is, és mondanivalója is van.)
A filmhez a felirat elég sokáig készült. 2012.áprilisában végeztem a nyers felirattal, de csak november legvégén vettem elő, hogy csiszolgassam. Remélem a film legalább akkora örömet fog okozni nektek, mint nekem.

Szereplők: 

Zsenya Koliskin - Oleg Dal,
Zsenyecska Zemljanikina - Galina Figlovszkaja,
Zakhar Koszjik - Mihail Koksenov,
Alekszej Zirjanov - Pavel Morozenko,
Ramagyin hadnagy - Georgij Stil,
Karavajev ezredes - Mark Bernesz (hang - Grigorij Gaj),
zászlóalj parancsnok - Adolf Iljin (hang - Jefim Kopelján),
Siegfried - Bernd Schneider.

A főcím dalt Szása Kavalerov, és Bulat Okudzsava énekli.

 

A film férfi főszereplője Oleg Dal :

Oleg Dahl 1941.május 25.-én született. Apja - Iván Dahl  vasúti mérnök volt., édesanya tanár. Lublinba született és ott is töltötte a gyermekkorát. Akkoriban ez a város nem tartozatt Moszkvához, de ma már az egyik peremkerülete. Iskolás évei alatt, egy kosárlabda edzés során derült ki, hogy problémái vannak a szívével. 1959-ben leérettségizett, és úgy döntött, szülei ellenkezése ellenére beiratkozik egy színművészeti főiskolára. Az  első filmszerepét 1962-ben kapja. Szergej Bondracsuk felkéri, hogy a „Háború és békében” játssza el a mű egyik fontos karakterét. A válogatás során azonban nem felelt meg a feltételeknek. De Leonyid Agranovics fontos szerepet bízott rá a „A férfi aki kételkedik” című pszicho-krimijében (1963).Teljes életművét nem kívánom felsorolni, hiszen nem túl hosszú élete folyamán nagyon sok filmszerepet eljátszott (a blogon megtalálható az Csehov egyik novellájából készült, 1974-es „Rossz jóember”, melyhez a feliratot Amundsen készítette), és színházi tevékenysége sem elhanyagolható.

Az 1970-es években, miután több kudarc érte ( egyrészt az aktuális hatalom nehezítette a helyzetét például film betiltással, illetve több szakmai kudarc is értre), többek között mint színész kegyvesztett lett. 1977-ben megakadályozták, hogy elhagyja a Szovjetuniót. Bár 1980-ban újabb filmszerepet kapott a Moszfilmtől, azonban idegileg, és fizikailag teljesen kimerült. Barátai és kollégáik szerint élete utolsó hónapjaiban nagyon meglátszott rajta mindez. A szívbetegsége és a rengeteg alkohol amit elfogyasztott megtette a hatását… Bár özvegye Jelizabet, azt állította, hogy Oleg Dal kísérletet tett arra, hogy leszokjon az italról.

Igyekezett, hogy mentális állapota ne befolyásolja munkája minőségét. A sok munka, az öröklött betegség és az alkohol hármas kombinációja végzetessé vált a színész számára.

Oleg Dal 1981.március 3-án halt meg, Kijev egyik szállodájában. Az utolsó aki életében látta az Leonyid Markov színészkollégája volt. Nem volt már vacsora a szálló éttermében, mire Dal elköszönt és azt mondta: „ Rendben van, most elmegyek meghalni.”. A halálát szívroham okozta, de van aki szerint az alkoholizmusa ellen használt kapszula okozta (masszív italozás után), ellenben az özvegye vitatja ezt az állítást, szerinte álmában érte a halál. 1981.március 7.-én temették el a moszkvai Vagankovszkoje temetőben.

A film női főszereplője Galina Figlovszkaja:

1938.május 19.-én született, 1965-ben (másod)diplomázott a színművészetin. Azonban nem kezdett eleinte semmit ezzel a diplomájával, hanem az első diplomáját hasznosította. Elment tervezőmérnöknek. Vlagyimir Motil kereste meg. Pontosabban a rendező nagyon sokáig keresett megfelelő szereplőt a „Zsenya, Zsenyecska és Katyusa” című filmjéhez.A Lenfilm vezetői Natalja Kustznszkajára gondoltak, de Motil Figlovszkaját választotta ki Zsenyecska szerepére.Figlovszkaját nem volt könnyű megtalálni, hiszen színházi emberek ritkán menenk tervezőirodába… Motil úgy emlékezett vissza, hogy Galinát személyesen nem is találta meg, hanem a színésznő (akkor még mérnöknő) barátai segítettek a művésznő megtalálásában.Az 1967-es film volt az első filmszerepe, és Figlovszkaja ezután kezdett a színművészettel hivatásosan foglakozni. Ebben valószínűleg nagy szerepe volt a film sikerének is. Bár Zsenyecskát alakító művésznőt a kritikusok erőteljesen bírálták, ugyanakkor a közönség nagyon megszerette.Több színházi és filmszerepe után 2000.-ben hunyt el Galina Figlovszkaja. 

Leghíresebb filmes karaktere azonban Zsenya Zemljanikina maradt.

Néhány kép a filmből:

A filmhez tartozó felirat megtalálható itt.