A film eredeti címe: Я шагаю по Москве
A felirat tulajdonságai:
FPS: 29,970.
A felirat nyelve: magyar,
kiterjesztése: srt.
Egyszerre
van könnyű és nehéz dolgom ezzel a filmmel kapcsolatban. Könnyű, hiszen erről
az alkotásról kimerítő tájékoztatást írt Pasanyov a blogján. Nehéz a dolgom épp
azért, mert mit is írhatnék még erről a filmről. (Persze, még az a variáció is
fenn állhatna, hogy úgy teszek, mintha a nevezett írást nem is ismerném.
Esetleg forrás megjelölés nélkül „idézhetnék” belőle. Ahogy látom, a magyar
internetes társadalomban ez elég elterjedt szokás. De számomra rendszeridegen.
Úgy gon-
dolom, hogy az a legkevesebb, hogy más tollával nem ékeskedik az ember.
A más által befektetett munka, idő és ismeret megbecsülésének legkisebb jele,
hogy az ember elismeri, és feltünteti a for-
rást. Persze, tudom, hogy a legtöbb
hazánkfia számára ez egyáltalán nem természetes. De ez en-
gem egyáltalán nem
zavar, én továbbra is igyekezni fogok a mások munkáját megbecsülni. Úgy gon-
dolom, hogy legtöbb, és legmélyrehatóbb változások az emberek gondolkodásában, és viselkedésé-
ben mindig kicsiben kezdődnek el. Nem várni kell a másikra. Az értékrend az amit megélünk, és nem az amit hirdetünk. Mindez nem naivitás részemről, hanem inkább idealizmus. Ezt elismerem. Sőt! Vállalom is. Én nem szeretnék kiégett, cinikus emberré válni…)
dolom, hogy legtöbb, és legmélyrehatóbb változások az emberek gondolkodásában, és viselkedésé-
ben mindig kicsiben kezdődnek el. Nem várni kell a másikra. Az értékrend az amit megélünk, és nem az amit hirdetünk. Mindez nem naivitás részemről, hanem inkább idealizmus. Ezt elismerem. Sőt! Vállalom is. Én nem szeretnék kiégett, cinikus emberré válni…)
Úgy
gondoltam az lenne a legjobb, ha elolvasnátok a Kinok55-ön található
bejegyzést, ami itt található. Ennél jobbat, szebbet én soha nem tudnék írni a
filmről.
Pasanyov
munkájának kiegészítéseként szeretném leírni nektek néhány mondatban a
véleményemet a filmről.
Nagyon
hangulatos alkotás. Élveztem minden percét a filmnek. Nem a történet
összetettsége az ami megfogott, hiszen maga a cselekmény nem túl bonyolult, az
események lineárisan követik egymást. Ami igazán megfogott a filmben, az maga
az alkotás hangulata. Egy vidám film, amitől valahogy az ember könnyűnek, és
fiatalnak érzi magát. Amikor először végignéztem a filmet, a legvégén olyan
érzésem volt, hogy ezt még egyszer, minél hamarabb, meg kell néznem újra.
Teljesen a mű hatása alá kerültem.
Ehhez
a filmhez két magyar felirat is készült. Két különböző személy, egymástól
függetlenül kezdett hozzá, és közel egy időben fejezte is be.
Az
egyik Pasanyov volt, a másik Amundsen.
Én
először a Pasanyov-féle felirattal láttam az alkotást. Néhány nappal később
kaptam egy e-mailt egy, akkor még számomra ismeretlen személytől. A Fekete
Macska kapcsán keresett meg. Ahogy szoktam, kutyafuttában elolvastam a levelét,
és (ahogy szoktam) egy kicsit félre is értettem az ü-
zenet egyik
részletét. Így aznap még néhány levelet váltottunk is egymással Amundsennel. Ő
ekkor, tőlem tudta meg, hogy nem sokkal előtte valaki már készített egy
feliratot a filmhez… De ez a levél-
váltás egy új „korszakot” indított el a blog
életében. Többször
leírtam, hogy semmi ingerenciám nem volt ahhoz, hogy blogot írjak. Elismerem,
van egy-két kedvenc blogom, amelyeket időnként felkere-
sek, de ebbe a műfajba
nem kívántam volna belefolyni. Úgy gondoltam, hogy egy orosz filmekkel
fog-
lalkozó oldalba „bedolgozhatóak” lennének az általam elkészített, elkészítendő feliratok is. Jó gondo-
latnak tartottam volna, ha annak az oldalnak a „Felirat szekció” című része bővült volna a munkáim-
mal. A technika ördöge közbeszólt… (Részletek az Előszóban.) Így elkezdtem saját magam irogatni, a feliratokról, a filmekről. Kezdettől fogva szerettem volna, hogy ne csak az én munkáimról szóljon a dolog. Ezért a repertoár bővítésének esetleges módján folyamatosan gondolkodtam. Szerettem volna saját morális elveimmel összhangba hozni a terveimet. Ezen időszakban keresett meg Amundsen. Kezdeti levélváltásunk végén tett egy ajánlatot nekem. Nagyon megörültem, mert én is pont azon gondolkodtam, amit felajánlott. Éppen csak hezitáltam, hogy hogyan kellene megkérdezni őt, úgy hogy ne tartsa tolakodásnak a kérésemet. Így, megkönnyítette a dolgomat. Kezdeményező kézsége, véleményem szerint a blog javára vált. Kezdetektől törekedtem arra, hogy minél „színesebb” legyen a kínálat. Ezt segíti, kiegészíti Amundsen a munkáival. Mindig is tetszettek a választásai. Neki kö-
szönhetően már több olyan filmet megtekinthettem, melyről lehet (szinte biztos), hogy soha nem is hallottam volna. Mindezt csak azért írtam le nektek, mert számomra ezek a dolgok is ehhez a film-
hez kapcsolódnak… (És hát az alapkoncepcióm is az volt, hogy impresszív élményeimről fognak főként szólni a bejegyzések. Hát igen, azért ettől már egy ideje eltávolodtam…) Remélem, nem zavart senkit, hogy néhány személyes dolgot is leírtam a Moszkvai séta kapcsán.
lalkozó oldalba „bedolgozhatóak” lennének az általam elkészített, elkészítendő feliratok is. Jó gondo-
latnak tartottam volna, ha annak az oldalnak a „Felirat szekció” című része bővült volna a munkáim-
mal. A technika ördöge közbeszólt… (Részletek az Előszóban.) Így elkezdtem saját magam irogatni, a feliratokról, a filmekről. Kezdettől fogva szerettem volna, hogy ne csak az én munkáimról szóljon a dolog. Ezért a repertoár bővítésének esetleges módján folyamatosan gondolkodtam. Szerettem volna saját morális elveimmel összhangba hozni a terveimet. Ezen időszakban keresett meg Amundsen. Kezdeti levélváltásunk végén tett egy ajánlatot nekem. Nagyon megörültem, mert én is pont azon gondolkodtam, amit felajánlott. Éppen csak hezitáltam, hogy hogyan kellene megkérdezni őt, úgy hogy ne tartsa tolakodásnak a kérésemet. Így, megkönnyítette a dolgomat. Kezdeményező kézsége, véleményem szerint a blog javára vált. Kezdetektől törekedtem arra, hogy minél „színesebb” legyen a kínálat. Ezt segíti, kiegészíti Amundsen a munkáival. Mindig is tetszettek a választásai. Neki kö-
szönhetően már több olyan filmet megtekinthettem, melyről lehet (szinte biztos), hogy soha nem is hallottam volna. Mindezt csak azért írtam le nektek, mert számomra ezek a dolgok is ehhez a film-
hez kapcsolódnak… (És hát az alapkoncepcióm is az volt, hogy impresszív élményeimről fognak főként szólni a bejegyzések. Hát igen, azért ettől már egy ideje eltávolodtam…) Remélem, nem zavart senkit, hogy néhány személyes dolgot is leírtam a Moszkvai séta kapcsán.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a filmet.
Ha
még nem láttad, ne hagyd ki!
Szerintem
megéri!
Képek a filmből:
Feliratot a filmhez itt találhattok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése