vosztok: Amiről a férfiak még beszélnek

A film eredeti címe: О чём ещё говорят мужчины

A felirat tulajdonságai:
FPS:24
nyelve: magyar
fájl formátuma: srt.

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én nagyon kedvelem az Amiről a férfiak beszélnek című filmet.
Nagyon élvezem a mai napig. Bár a feliratán változtatnék ma már egy kicsit itt is meg ott is... főként stilisztikai dolgokon. De majd egyszer... talán. Egy kicsit megkésve, de itt a folytatás...
Tavaly, december 29.-én mutatták be az orosz mozikban először.

Nem véletlen a bemutató dátuma, hiszen a film néhány nappal később, azon a napon játszódik, amit mi csak szilveszternek hívunk.Hasonlít az előző részhez, meg nem is. A négy barát most nem egy koncertre indulnak el közösen, hanem a közelgő ünnep az, ami "célként" a szemük előtt van. Ugyanakkor ebben a részben is, ha nem is egy autóba, de össze lesznek "zárva".A film Moszkvában játszódik 2011. december 31.-én, Alekszandr reklámügynökségének hivatali helyiségében, és Kamill lakásán. A négy középosztálybeli férfinak szembe kell nézniük egy külső probléma mellett, önmagukkal is. A hűségről, a barátságról, az önzetlenségről alkotott képük reális-e... és önmagukat jól ismerik-e...

Azok a kis jelenetek is megmaradtak, amelyekkel némelyik gondolataikat illusztrálják a fiúk. Találkozhatunk Siegmund Freuddal, és kap egy kis fricskát a pszichoanalizmusa...(Ráadásul, véleményem szerint teljesen jogosan. Úgy gondolom, hogy az a pár mondat jól összefoglalja a kritikák alapját, amit ez a pszichológiai iskola [és annak megalkotójának lelki világa] meg is "érdemel".) Vagy ott van Lev Tolsztoj... (De róla majd néhány mondattal később fejteném ki a véleményemet.) Mindenesetre jogos, és találó az a szerep, amibe az alkotók "belekényszerítették" a jásznaja poljai Remetét.
Ebben a filmben is van utalás (ennél azért egy kicsit több is) a klasszikusnak számító 1978-as szovjet D'Artanang és a Három Muskétás című filmre (vagy inkább filmsorozatra, hiszen három részes). Sőt még a film zenéje is felcsendül...
Vagy ott van Zsanna Friski (Janna Friskie, Жана Фриски - a nem kívánt rész törlendő), aki a 2011-es alkotásba szerepel, de ebben ugyan nem, de az egyik legnagyobb slágere (ami a a 'Rzsevszkij Napóleon ellen'-be is hallható) a Malinka (a reflén egy kicsit átírva azért) felcsendül, ha csak néhány másodperc erejéig is.

Folytathatnám tovább, de nem kívánom "lelőni" a poénokat...
És mi az amiről a férfiak még beszélnek?
Talán emlékeztek, hogy az első részeben elég sok minden szóba kerül közöttük (művészet, ételek illetve ezek kapcsán a sznobizmus is, a párkapcsolatok, a párkapcsolati problémák...), hát ebben a részben nem "csapongnak" a témák körül...A barátság, és a nőkhöz való viszony - ez a témájuk. Időnként elmélázhatunk azon, hogy vajon mi is ilyen képmutatóak vagyunk-e néha, mint a film hősei. Mindezt a művészek egyáltalán nem bántóan prezentálják. Mert hát végül is ez egy vígjáték.
Nekem, személy szerint, ez a rész is nagyon tetszik.
És ahogy néhány mondattal ezelőtt ígértem, néhány szót szólnék Lev Nyikolájevics Tolsztojról. Szeretném leszögezni, hogy én szeretem a műveit. Középiskolás koromban találkoztam az Iván Iljics halálá-val, és elég ambivalens érzést idézett elő bennem. És ez jó volt, nagyon jó. Mikor olvastam, alig vártam már hogy a címszereplő "meghaljon". Maga a mű olyan ötven oldal körüli. Az első néhány oldalon Iván Iljics leesik egy létráról és megüti magát. Gyakorlatilag ez a baleset okozza majd a halálát. Több mint negyven oldalon át haldoklik... Unalmasnak találtam, vártam, hogy történjen valami. Mégis amikor befejeztem az olvasást, úgy éreztem, hogy egy hatalmas irodalmi alkotással van dolgom. Félelmetes hatást gyakorolt rám a mű. Két legfontosabb regénye, a Háború és béke (amely egy egész korszakot, és a korszak társadalmát mutatja be), és az Anna Karenina ( ebben pedig egy társadalmi csoportot mutat be a szerző) hozták meg számára a világhírt. Műveiben az emberi lélek, és jellemábrázolás nagyon kidolgozott, pontos. Ugyanakkor a tájleírásai is igen alaposak, és találóak. Egy szó mint száz, kiváló regényíró. Mindenképpen zsenialitását mutatja, hogy regényeiben soha nem ismétli önmagát (Theodore Dreisler-t említhetném mint ellenpéldát. Az Amerikai tragédia szintén kiváló mű. Ebben is kiváló jellemábrázolások találhatóak, sőt magát az olvasó érzelmeit is sikeresen befolyásolja az író. Ám Dreisler többi regényének mondanivalója szinte ugyanaz mint fő művének. Mintha egész életében ugyanaz a probléma foglalkoztatta volna, csak mindig más és más körülmények közé helyezte a cselekményt. A legkiválóbb regénye lett a legismertebb.)

Lev Nyikolájevics Tolsztoj

Tolsztojt a regényei világhírűvé, és gazdaggá tették. Ugyanakkor ezek a művek erkölcsi tanítóvá is tették az emberek szemében. Ehhez hozzájárult az, hogy a könyveit olvasva az emberben olyan érzés alakul ki, hogy igen jól ismerte az embereket, az emberi jellemeket. Másrészről saját maga is meg volt erről győződve, és fennen hirdette is magáról. Ahogy öregedett úgy egyre inkább megvetette a művészetet, és egyre tudatosabban tetszelgett a moralista szerepkörbe. Tette ezt annak ellenére, hogy az életében az immoralitás meghatározó volt. Egész életében súlyos bűntudat gyötörte. Ifjú korát a szerencsejáték, és a bordélyházba járás határozta meg. Katonai pályafutása során is, jól lehet harcoló alakulatnál szolgált, szakított időt mindkét szenvedélyére. Ha hozzá vesszük, hogy ekkor kezdett el írni is, feltételezhetjük, hogy minden percét kihasználta azoknak az éveknek. A szerencsejáték miatt állandóan kölcsönkért. És az adósok nem igen kapták vissza a pénzüket. Még évekkel később se, amikor világhírű és gazdag író lett. Nem fért bele L.Ny.Tolsztoj erkölcsi világképébe a tartozás megadása. Miközben hitte azt, hogy a benne lévő spirituális erő, és az intellektusa segítségével képes lesz erkölcsi átalakulást kikényszeríteni a társadalomban. Környezetét lenézte, önmagát és családját különbnek tartotta mindenki másnál (Balkézről származó utódjai iskolai oktatást nem kaptak, szolgaként élhettek Jasznaja Poljában. Sőt, értetlenkedett amiért barátja Turganyev, a házasságán kívül született leányának megadott mindent, úgy mint ahogy azt az édes gyermeknek szokták.).
A házassága sem mondható minta értékűnek. És nem csak azért mert a házastársi hűtlenséget elnézte magának... A kereszténységhez való kapcsolata is érdekesnek mondható. Vannak akik úgy gondolják, hogy a hitét megélte, mások szerint mindez csak a látszat volt az életében. Hogy mi az igazság ebben a kérdésben? Azt ember nem tudhatja... Hosszan lehetne folytatni a sort. Ezt a rövid kitérőt csak azért írtam meg, hogy látható legyen : az a kis irónia amit a film készítői megengednek maguknak az írófejedelem kárára, nem irigységből fakadó túlzás. Hanem inkább egy kis fricska nekünk, az utókornak, akik már nem akarjuk látni az embert, csak a bálványt... A nagy íróról a közfelfogásban egy romantikus kép él, de ő maga soha nem volt olyan. Valószínűleg csak "kivetítjük rá" vágyunkat, mert mindannyian vágyunk egy erkölcsös életre, és úgy érezzük ehhez segítségre, kapaszkodóra van szükségünk. Mert moralistának lenni, olyan moralistának aki meg is éli az elveit, a legnehezebb dolog a világon.
És ez a film is, ahogy az előzmény alkotás (az Amiről a férfiak beszélnek) is, erkölcsi kérdéseket is feszeget. Még akkor is ha vígjátékokról van szó. (Vagy talán épp ezért. Mert így "lenyelhetjük a keserű pirulát", harag nélkül.)

A film szereplőgárdája nagyrészt változatlan. Természetesen a Kvarter "I" művészei közül kerül ki.
Főszerepben a fantasztikus négyes (nem, nem a Beatlesre gondoltam):

Leonyid Barac – Ljosa,

Rasztiszlav Hait – Szláva,

Alekszandr Demidov – Szása,

Kamil Ralin – Kamill.

És a többiek:

Vlagyimir Menysov – Lev Nikolájevics Tolsztoj,

Szergej Burunov – Siegmund Fraud,

Makszim Vitorgan – DJ Maksz,

Konsztantin Csepurin – portás,

Alakszej Makarov – Pása,

Jekatyerina Vilkova – Anzséla Viktorovna,

Vitalij Haev – Anzséla férje,

Anatolij Bélij – Valéra, FSzO tiszt,aki ismeri az orosz nyelvtant,

Denisz Svedov – Borja, Valéra társa, FSzO tag, ismeri az ötödikes fizikát,

Jelena Podkaminszkája – Násztya, Ljosa felesége,

Aljona Babenko – Vera, Kamill felesége,

Natalja Svec – Vika, Szása barátnője,

Valerij Kiszarov – Vika lovagja,

Mihail Jefremov - Innokentij atya,

Valdisz Pels – Szása főnöke,

Marija Zikova – Szása főnökének titkárnője,

Anna Kaszatkina-Barac – Pása felesége.

A filmben feltűnik a Neszcsasztnij Szlucsáj zenekar is.(A felirat készítése közben nagy volt a kísértés, hogy lefordítsam a formáció nevét, hiszen eléggé kifejező. De mivel elrettentő példaként nem szerettem volna megjelenni, a Leiter Jakab Blog-on, ezért [sem] tettem. Ugyanakkor nem is olyan régen láttam a Comedy Centralon egy sit com-ot, aminek a magyar változatát készítő személy, vagy személyek gond nélkül lefordították a Grateful Dead zenekar nevét. Bevallom néhány másodperc eltelt mire rájöttem miről van szó. Ja, és ez egy poén lett volna abban a filmben.) Persze, nem minden előzmény nélkül, hiszen az együttes frontembere, Alekszej Kortnev az előző részben is feltűnik mellékszereplőként.
A közelgő ünnepre való tekintettel hallgassátok, nézzétek meg a zenekar egyik aktuális dalát:

Néhány mondat a film alkotóiról:

Leonyid Barac

1971.július 18.-án született Odesszában. 1993.-ban diplomázott. Ott van a „Kvarter I”alapítói között, amely „eredetileg” egy baráti társaság volt. A „Kvarter I” színházi társulat minden előadásában szerepel. Szerzőként, és társszerzőként is kiveszi a részét a feladatokból. Felesége Anna Kaszatkina, két lányuk van Liza, és Éva.

Eddig négy filmben szerepelt:

2007 – День выборов,

2008 – День радио,

2010 – Amiről a férfiak beszélnek,

2011 – Amiről a férfiak még beszélnek.

Az utolsó két filmnek producere is.

Rosztiszláv Hait

1971.szeptember 21.-én született Odesszában. 1978.szeptember 1.-én kezdte el iskolai tanulmányait, és ezen a napon találkozott életében először Leonyid Barac-cal. Ő is 1993.-ban diplomázott. A „Kvarter I” másik oszlopos tagja. Minden előadásban szerepel, szerzőként, társszerzőként is erősíti a „Kvarter”-t. A „Választás napja” és a „Rádió napja” forgatókönyvét Leonyid Barac-cal közösen írták.

Filmjei:

2007 – День выборов,

2008 – День радио,

2010 – Amiről a férfiak beszélnek,

2011 – Amiről a férfiak még beszélnek.

Az utolsó két filmnek producere is.

Alekszandr Gyemidov (Demidov)

1970.október 22.-én született Szverdlovszkban (ma Jekatyerinaburg). Hatévesen családjával Rjazanyba költöztek. 1993-ban diplomázik ő is, és annak a baráti társaságnak a tagja, amelyikből létrjött a „Kvarter I”. Szerzőként, forgatókönyvíróként részt vesz a munkában, producerként nem, mivel saját állítása szerint lusta ilyesmivel foglalkozni.

Nős két gyermeke van, egy lány és egy fiú.

Nyolc filmben szerepelt:

1991 – Пять похищенных монахов,

1995 – Максимилиан,

2007 – Приключения солдата Ивана Чонкина,

2007 - День выборов,

2008 – День радио,

2009 – Синдром Феникса,

2010 – Amiről a férfiak beszélnek,

2011 – Amiről a férfiak még beszélnek.

Kamil Larin

1966.november 10.-én született Volvográdban (régebben Sztálingrádnak hívták a várost, előtte Caricinnek). Villamosmérnöki főiskolára járt, először ott diplomázott, majd 1993-ban másodjára is megteszi ezt, de ekkor már nem műszaki szakon hanem… Igen. A másik három társával közösen. Mivel ő is tagja a baráti társaságnak, így ő is alapítója a „Kvarter I”-nek. Társait rendszeresen szórakoztatja a műszaki főiskolás, és a munka világában szerzett élményeivel. Nős, Fia, Jan.

Filmográfia:

2006 – Угон,

2007 – День выборов,

2008 – День радио,

2009 – Синдром Феникса,

2010 – Amiről a férfiak beszélnek,

2011 – Amiről a férfiak még beszélnek.