A rossz jóember

A film eredeti címe : Плохой хороший человек
A film nyelve: orosz



        A felirat tulajdonságai:
FPS:25
Fálj kiterjesztése: srt
Felirat nyelve: magyar











Már így itt e bejegyzés elején elnézést szeretnék kérni tőletek is, és Amundsentől is, aki a feliratot készítette ehhez a filmhez. Sajnos, különböző hivatalos elfoglaltságaim miatt nem maradt elég idő arra, hogy méltó bejegyzést készítsek ehhez a filmhez. Véleményem szerint jóval többet érdemel ez a film, mint amit "kap" tőlem. Nagyon sajnálom.
Na, de! Ennyi bevezető után itt az idő, hogy érdemi dolgokról is írjak!
Nem tudom, hogy  ti hogy gondoljátok, de én örülök annak, hogy Amundsen megajándékozott bennünket (már eddig is jó néhány) Viszockij filmmel, pontosabban ezen filmekhez tartozó magyar felirattal. Hazánkban is ismert színészről van szó, akit már életében is legendák öveztek. Hát még halála után! Talán ő az egyik legfontosabb kulturális ikon, aki összekapcsolja a Szovjetuniót és Oroszországot kulturális értelemben. Színészi nagyságát már életében elismerték, de a rendszer kegyeltjének egyáltalán nem nevezhetjük. Érdekességként megemlítem, hogy eredetileg  a No, megállj csak! című rajtfilmsorozat alkotói rá gondoltak, mint a Farkas szinkronhangjára, de a moszkvai pártvezetés (legfelsőbb szintje) nem támogatta az ötletet. Sikerült is megakadályozni az alkotókat a tervük megvalósításában.
Ez  a kis történet annyira jellemző a korszakra. Azok a személyek, akiket nem tudtak skatulyába zárni, azok akik a személyes autonómiajukat sikeresen megőrizték, törvényszerűen kitaszította magából az ilyen-olyan elit. Egyetlen egy dolog maradt meg számukra (sajnos, és ez így volt az egész úgynevezett Keleti Blokkban), az önpusztító életmód... Vlagyimir Viszockij élete, és munkássága jól példázza mindezt.
Filmjei hozzánk nem igazán jutottak el (persze voltak kivételek: Péter cár és a szerecsen, Fekete Macska Bandája stb), és ezt a hiányt pótolta, pótolja Amundsen nekünk. És ezért hálás is vagyok neki. Van a művész Viszockijnak egy másik arca. A költő, zenész Viszockij. Néhány költeményét lefordították magyar nyelvre is, sőt Földes László (Hobo) megpróbálkozott néhány dal előadásával is. Természetesen, interpretálta önmagához, saját (zenei) ízlésvilágához. Ami azt gondolom egyáltalán nem baj...

A film  plakátja

Amikor először megtekintettem ezt az alkotás, egyből megkapott a képi világa, a film hangulata. Nem tagadom nosztalgikus érzés fogott el. Gyermekkorom, a nagymamám fekete-fehér televízióján látott filmek jutottak eszembe. Ugyanaz a hangulat, a boldog hetvenes évek vége, nyolcvanas évek legelejének emlékei jöttek elő...

A film Anton Pavlovics Csehov (1860-1904), 1891-ben írt,  A párbaj című novellája alapján készült. Véleményem szerint ez az 1973-as film méltó feldolgozása az eredeti műnek .

Mondhatjuk-e egy emberre egyértelműen, hogy  rossz, vagy mondhatjuk-e rá egyértelműen azt, hogy  jó? A körülmények, és az hogyan reagálunk ezekre a körülményekre ez az ami megmutatja, hogy milyen emberek vagyunk valójában. ...Talán ez a film egyik fő üzenete... A filmben megjelenő karakterek  tipikus hétköznapi emberek. Mindennapjaikat egy kicsi, szűk utcákkal szabdalt kaukázusi kisvárosban élik. Két férfi, két ellentétes karakter szembenállásáról szól ez az alkotás. Lajevszkij és Von Koren a két egymástól teljesen eltérő habitusú ember. Ők azok, akik alapvetően különböző személyiségük miatt a körülöttük lévő világot is ellentétesen értelmezik. Lajevszkij egy depressziós, ideges és izgatott ember. Ő az úgynevezett , és az orosz irodalomban annyiszor ábrázolt, „fölösleges ember”. Enervált, és cselekvésképtelen. Von Koren épp az ellentéte. Aktív , materialista tudós. Kettejük között feszülő ellentét viszi előre a történetet. És ez az összeütközés katartikussá válik Lajevszkij számára. Ráébred arra, hogy létezik olyan, hogy felelősség, és arra is hogy…

 

Nem állítom, hogy sodrólendületű ez az alkotás. Sem a korszak, amikor készült, sem az eredeti mű szerzőjére nem jellemző a csapongás. A film sugározza magából a csehovi hangulatot. Mégis érdemes megnézni, hiszen mai rohanónak mondott világunk is tele van lézengő, önmagukat feleslegesnek gondoló emberekkel... A művészet soha nem öncélú. Csehov művei se, és ez a film sem az. Elgondolkodtathat, és segíthet megtalálni önmagunkat, helyünket az emberi közösségbe... Időnként nem árt, ha az ember szembe nézz önmagával, és kérdéseket tesz fel... És a válaszokat magunknak kell megtalálnunk, ahogy Lajevszkijnek is magának kellett...  Jó szórakozást kívánok a filmhez! 

A film főbb szereplői:
Oleg Dal - Lajevszkij,
Vlagyimir Viszockij - von Koren,
Ludmilla Makszakova - Nagyézsda Fjodorovna,
Anatolij Papanov - Szamojlenko,
Georgij Korolcsuk - Diakónus,
Anatolij Azo - Kirilin,
Asot Melikdzsanján - Acsimianov,
Ljubov Malinovszkaja - Bitjugova,
Jurij Medvegyev - Seskovszkij.

A fordító néhány gondolata következik:
"Magyarországon 1974 decemberében mutatták be a filmet. Érdemes idézni ismét a Filmvilág 1988/2-es számában megjelent Rubanova Irina cikkből. (Viszockij a filmszínész; "A lázadást játssza el".)

"Hamlet szerepének eljátszása megváltoztatta a színész sorsát. A Taganka premierje után meghívást kapott Joszif Hejfic leningrádi rendezőtől, hogy játssza el von Koren zoológus szerepét a Csehov Párbaj című elbeszélése nyomán készülő Rossz jó ember című filmben. Viszockij első Csehov-szerepében érezhető az az alkotóerő és önbizalom, amelyet a Hamlet sikere adott neki. Megváltozott Viszockij módszere, ahogyan megközelítette a figurát. Ettől kezdve nem műfaji-stilisztikai eszközökkel kereste a kulcsot hősei lényegéhez. Most a jellem eleven tanulmányozása és a klasszikus szöveg figyelmes olvasása vezette el hőséig.

Von Koren volt Viszockij első „visszafogott” filmszerepe...

A Viszockij által eljátszott valamennyi „sötét jellem” közül alighanem von Koren a legsötétebb. Viszockij egyszer azt mondta, hogy ennek a szerepének megformálásakor nagyon lényeges fogódzót jelentett számára Ilja Ehrenburg egy megjegyzése. Ehrenburg ezt mondta: „Von Korennak az emberi gyengeség iránti kegyetlen gyűlöletétől, a gyakorlatiasság iránti fanatikus tiszteletétől közvetlen és egyenes út vezet Hitlerig.” Talán túlságosan leegyszerűsített ez az analógia, figyelmen kívül hagyja a viszonyoknak Csehov elbeszélésében ábrázolt bonyolultságát, de a színész számára vezérfonalul szolgált.

Viszockij szerepformálásának magját von Koren baljós eszmeisége adta. A színész egy olyan ember portréját rajzolta meg, aki egy hamis eszme rabjává vált. Mintha kísérletet végezne: egész magatartását alárendeli az eszmének, és nem veszi észre, hogy egy tragikomikus helyzet főszereplőjévé vált. Ő, a haladás élharcosa, egy már régen a múltba tűnt formában akarja megvalósítani elméleti feladatát..."

Mivel ezt a fimet korábban nem láttam, viszont a film alapjául szolgáló könyvet olvastam, nagyon kíváncsi voltam, hogy a csehovi lélekelemzést, a hosszú, akár oldalakon keresztül tartó monológokat hogyan jelenítették meg filmszalagon. A szereposztás nagyon nagy, talán a Jókai művekből készült magyar filmekhez lehetne hasonlítani a művészi színvonalat. Viszockij zseniális, magabiztos. A Lajevszkijt játszó Oleg Dal szintén óriásit alakít. Az ő sorsa némiképp hasonló Viszockijéhoz, akit alig 8 hónappal élt túl, szintén 40 éves kora körül hunyt el és szintén szívproblémák következtében. Szamoljenko doktort Anatolij Papanov az egyik legtöbbet foglalkoztatott orosz színész játssza, akit egy korábbi film, az "Együtt szolgált két bajtárs" kapcsán már meg kellett volna említeni, hiszen abban is játszott (ezredparancsnok). Érdekesség, hogy az ismert rajzfilmben a "No megállj csak"-ban ő volt a farkas hangja. (Amire Viszockij-t szánták eredetileg a rajzfilm alkotói...) A diakónus szerepét játszó Georgij Korolcsuk összességében alig játszott filmszerepet, TV-filmekben sem túl sokat. Viszont a színházi színjátszás egyik legmeghatározóbb alakja Oroszországban."

Zs.Z.L.Liszt: Csehov az Aveinde Rio Branconál avagy brazil deja vu

A felirat megtalálható itt.

A film pedig....        I.    II.    III.     IV.
Ha bármi probléma van a linkekkel, kérlek e-mailban jelezzétek.