Grozovye Vorota

Viharkapu

          A film eredeti címe : Грозовые ворота

          Alternatív címek : Grozovye Vorota, Strom Gate

          A film nyelve: orosz          

A felirat tulajdonságai:

         FPS: 25

         Fálj kiterjesztése: srt

         Felirat nyelve: magyar




Most nem egy mozifilmet, hanem televíziós sorozatról szeretnék írni egy pár sort.
Kezdetnek arra gondoltam, hogy egy kis "történelmi" összefoglalót írok. Menni fog, gondoltam, hiszen nem olyan régen történt dolgokról kell majd írnom egy keveset.
Mindenre emlékszem, hiszen én vagyok a "Nagy Idők Kis Tanúja". Elég lesz előszedni az emlékeimet, meg néhány régebbi újságot, és, már készen is van!
Leültem, és el akartam kezdeni az írást.
Elkezdtek eszembe jutni a nevek: Borisz Jelcin, Lebegy tábornok, Beszlán, Groznij, Aszlán Maszhadov, Putyin, Samil Baszajev, Politkovszkaja ... És ennyi. Nem állt összefüggővé a történet bennem. Na, majd az újságok! - gondoltam.
Elővettem, hát őket. Meg is találtam jó néhány cikket a témával kapcsolatban. De nem állt a téma összefüggővé... De miért is?
Hát mert, a csecsen háborúk (kettő is volt, pontosabban vannak akik szerint a második még most is tart.) nem a klasszikus háborúk voltak. Bizonyos tekintetben, hasonlít a dél-vietnami harcokhoz. Nem két reguláris hadsereg egymás elleni küzdelme volt. Hanem egy hagyományos felépítésű hadsereg küzdött, egy irregurálissal. Megszokott harci események, és nem megszokott harci események követték egymást. Egy állam hadserege harcolt árnyakkal. Másfajta kihívás ez mint az amikor két (vagy több) állam seregei küzdenek egymással. Azután ott van még a közvélemény. A vietnami háborút az USA nem Délkelet-Ázsiában vesztette el. Hanem Észak-Amerikában, a televízióban, az újságokban.

Csendélet Hegyi-Karabahban

Oroszország  a kilencvenes években rengeteg frusztráción ment keresztül. A Szovjetunió felbomlásával kezdődött minden. Ez több volt mint egy államszövetség (?) megszűnése. Ez, a rövid ideig tartó nagyhatalmi státusz elvesztése volt. Az orosz történelem nagyon sokáig arról szólt, hogy egyesítsék az oroszok által lakott területeket egy államba. Ez igen küzdelmes volt. Ráadásul évszázadokig tartott. Közben külső ellenségekkel (német, tatár, lengyel, török, svéd stb...) való folyamatos küzdelem jellemezte ezeket az évszázadokat.
A háborúk között időről- időre a különböző uralkodók reformokkal próbálta az országot megerősíteni, európai állammá tenni. Az orosz külpolitika céljává vált a tengeri kikötők építése. Ezért alapított I.Péter egy új várost, messze Moszkvától, fenn északon... Egy új fővárost. Majd meleg tengeri kikötőre vágytak. Szerettek volna bekapcsolódni a nemzetközi kereskedelembe.
Mindezek ellenére, a II.Világháború hozta el számukra a nagyhatalmi státuszt. Hatalmas emberveszteséggel fizettek azért (emlékszem, hogy iskolában azt tanultuk, hogy a Szovjetunió 2.Világháborús embervesztesége hivatalosan húsz millió fő. Voltak akik azt mondták, hogy szerintük ez a szám harminc millió. Ma már ez a hivatalos adat. De ma már vannak, akik szerint ötven millió is lehet az áldozatok száma. Tény, hogy Oroszország mai demográfiai problémájának [és ebből következik, hogy gazdasági problémájának {hiszen a demográfiai mutatók determinálják az adott ország gazdasági lehetőségeit. A Történelem folyamán legalábbis így volt eddig. Én személy szerint úgy gondolom, hogy ez napjainkra is igaz. A bevándorlás csak késlelteti a recessziót.}] az egyik oka, a mai napig a második világégésben elpusztult generációk hiánya. A háború után "kialakultak" az úgynevezett "özvegyfalvak". Ezek azok a települések, ahová nem tértek vissza a bevonultatott férfiak. És a bevonultatott fiúk sem... Nem véletlen, hogy a mai napig foglalkoztatja őket az akkori események. Véleményem szerint, nincs még egy olyan nemzet, amelyik ennyi filmet készítene még napjainkban is azokról az évekről. De a pusztulás nagysága miatt ez érthető is, szerintem.), hogy a bipoláris világ egyik meghatározó ereje legyenek.
Ez a drágán "megvett" státusz tűnt el a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején.
A gazdaságuk is a padlóra került. Pontosabban a gazdaságuk beleroppant a hidegháború fegyverkezési versenyébe. Emlékszem, Árkus József műsorára, ahol többször kifigurázták Reagent. A propaganda arról szólt, hogy milyen buta ember is ő. Milyen eszement dolog az SDI. Persze a Csillagháborús Programból nem lett semmi, de a Keleti Blokk összeomlott. Először gazdaságilag, majd katonailag is...
Ezután a nyugati diplomaták, az úgynevezett Nyugat, folyamatosan megalázta az oroszokat külpolitikailag.(Az, hogy a balti államokat bevették a NATO-ba, az hogy  Ukrajnát bátorítja az EU, mind-mind megalázó egy orosz hazafi számára. Hiszen attól, hogy felbomlott a Szovjetunió, még azt gondolják az orosz külpolitika irányítói, hogy a volt szovjet tagköztársaságok az Orosz Föderáció érdekszférájába tartoznak. Nem véletlen, hogy ott próbál revansot venni az orosz külpolitika ahol tud. Ezért tűnhet úgy, hogy támogat, ha nem is mindig nyíltan, olyan országokat... akiket igazából senkinek nem lenne szabad segítenie...  Sajnos ez egy igen veszélyes "játék".)
Minderre rájöttek a függetlenségi mozgalmak.
Sztyepanakerttel kezdődött...Ott Hegyi-Karabahban ...
Amikor az orosz állam vezetői úgy érezték, hogy újra erőt kell mutatniuk (hogy a bomlást megállítsák), megindultak az Orosz Föderáció katonai ereje... Csecsenföld felé.

Groznij az első csecsen háborúban

A sorozott katonákból álló, nem kimondott harcedzett csapatok nem tudtak az elvárásoknak teljesen megfelelni.
Rövid szünet után ezért is indították meg másodjára is, a háborús gépezetet. Végül is, ez a csecseneknek adott határozott válasz volt az, amivel Putyin megalapozta népszerűségét.
Ehhez jött hozzá, hogy az orosz gazdaság is fejlődésnek indult.(Nem tagadható, hogy ebben nagy szerepe volt a megújult, jelentős hadi megrendeléseknek is.)

Jelcinék nem tudtak mit kezdeni a szakadárokkal, Putyinék világossá tették, hogy véget ért egy korszak a Kaukázusban is. De nem csak ott, hanem a hátországban is meg akarták nyerni a háborút. Ezért fontos volt számukra, hogy a hétköznapi ember is megismerje, és respektálja az állami politikát.
Ezzel szemben az Egyesült Államok a csecsen háborúban is csak azt látta meg, hogy esetleg tovább gyengítheti Oroszországot. Ezért van az, hogy 2001.09.11.-ig csecsen szabadságharcosokról beszélt az amerikai adminisztráció. Az Ikertornyok elleni merénylet után változás állt be az amerikai külpolitikában.
A csecsen szabadságharcosokból terroristák lettek.
Mi történt? Mi változott?
A  Kaukázusban semmi. Az Orosz Hadsereg továbbra is dzsihadisták ellen harcolt. Szeptember tizenegyedike után az amerikaiak is ... Persze ezt így, direkten, nem mondták ki a politikusok. Nem mondhatták, és ma sem mondhatják ki ... Ekkor megindult egy diplomáciai közeledés Bush és Putyin között.
Nem haragudtak már annyira egymásra.

Hogy miért írtam mindezt le?
Mert a Viharkapu című televíziós sorozat a csecsen háborúról szóló hősi eposz.
Nem véletlenül használom ezt a jelzős szerkezetet: hősi eposz.
Minden együtt van ebben a filmben, ami jellemezte az eseményeket.
Az orosz filmek nem mindegyike ábrázolja így az akkori eseményeket. (Ajánlom megtekintésre a Kaukázusi fogoly [Kavkazskij plennik] című 1996-os filmet. A film egyik főszereplője az  az ifjabb Szergej Bodrov, akit a Fivér [Brat] című filmből is ismerhetünk. Vagy ott van például a Чистилище [Purgatórium] című film. Ez a film inkább a harci eseményekre fókuszál.)
De térjünk vissza a Viharkapuhoz.

A film(sorozat) főbb szerepeit ismert színészek alakítják.

Ott van például Iván Zsidkov , akit a Fekete Villám című filmben is szerepelt. A nevezett alkotásban ő alakította Max-ot. Ebben a filmsorozatban egy olyan fiatal embert alakít, aki nem találja a helyét a társadalomban. Elvált szülők gyermeke, vér szerinti apja tudós, nevelőapja politikus. Sodródásának az vett véget, hogy jelentkezik katonának. A Kaukázusba mint önkéntes kerül. Az első csecsen háború során sorállományú katonákat vezényeltek Csecsenföldre, a másodikban már önkénteseket. Mivel a századparancsnokáról is kiderül, hogy önként kérte magának a kaukázusi „munkát”, ezért feltételezhetjük, hogy a film a második csecsen háború idején játszódik.

Másik ilyen, a Pankratovot alakító Danyil Sztahov. Ő is egy befutott, népszerű színész.

A 2008-as Mi iz budushchego-ban (mellesleg ezt a filmet is  Andrej Maljukov rendezte, ahogy a Viharkaput is) ő alakítja Gyemint. De a népszerű Бедная Настя ( Titokzatos Násztya ) című sorozat egyik főszerepét is ő játszotta el. Ez a telenovellát 2003. októbere, és 2004 áprilisa között mutatta be az STS társaság. Alacsony költségvetésűnek nem mondhatjuk, mivel közel 12 millió dollárból készítették el. Igaz 126 részből áll… Ugyanakkor a világ több országába is bemutatták: Kína, Szerbia, Izrael, Grúzia, Ukrajna, Görögország, Bulgária.

Sztahovnak szerepe szerint, a Viharkapuban is a szépfiút kell eljátszania.

Egy olyan tisztét, aki  a szakmai előmenetelét nem biztos, hogy a rátermettségének köszönheti.

Emiatt (is) összetűzésbe kerül a  film egyik főszereplőjével, az Anatolij Pasinin által alakította Alekszandr Doronyinnal. Doronyin személyesíti meg a tökéletes katona tisztet. Aki nem csak emberséges, de kiváló katonai vezető. Akit elismernek a beosztottjai. ( „És a parancsnokunk, Doronyin főhadnagy, rendes ember, és olyan amilyennek egy igazi tisztnek lennie kell.”- írja haza az édesanyjának Kosztyán.)

Véleményem szerint valami ilyesmi szerepet kellett volna Usztics Mátyásnak is megformálnia, mind a Kisvárosban, mind az Angyalbőrben. Mivel egyik sorozatból sem láttam végig egyetlen epizódot sem, így alaposabb összehasonlításba  nem mennék bele. Főként, mert nem is tervezem, hogy megtekintsem valaha is azokat az alkotásokat… (Ha komolyan gondolták a magyar készítők amit alkottak, akkor azért, ha viszont ironikus művet akartak létrehozni, akkor meg bennem van a hiba, mert nem tűnt fel...) Fiatalabb koromban részt vettem egy sorozáson. Az általános eligazítás után, elkezdték levetíteni az Angyalbőrben egyik epizódját… Szerencsémre nem sokat kellett belőle látnom, mert szólítottak, hogy mehetek az egészségügyi vizsgálatra. De nem csak én voltam ezzel így. Ugyanis amikor a sorozótiszt bejelentette a „műalkotást”, a megjelentek egyértelműen értelmezhető hanghatásokat adtak ki magukból… (Persze volt „reakció” is [„Ha nem lesz csend, akkor hadgyakorlatot is nézhetünk!”].) Egy szó mint száz, Pasininnak sikerült az, ami Uszticsnak nem. Nem csak eljátszotta a szerepet, de sikerült szimpatikusnak is maradnia. Valószínűleg azért is, mert nem egy tökéletes übermensch-t kellett megformálnia. Hanem egy esendő személyt. Aki magánéleti problémájának (mert van neki ilyen is) megoldására a vodkát tartja ideális megoldásnak. Legalábbis eleinte…

A másik tökéletes katonát Mihail Porecsenkov alakítja.

Nagy rutinnal rendelkezik a katonaszerepeket illetőleg. Több filmben alakít hadfit…

Például a ’Kilencedik század’-ban is. Ezt a film nagyon szeretem. Látványos és az afganisztáni háború egyik valós eseményén alapszik. Ez a film is hozzájárult ahhoz, hogy "újra" elkezdjek orosz filmeket nézni. (Nem voltam soha moziba járós típus. A VHS korszakból is kimaradtam ... A DVD se "fertőzött" meg ... Módjával "fogyasztottam" a filmalkotásokat ...

Ugyanakkor én ahhoz a nemzedékhez tartozok akiket elvittek a moziba az iskolatársaimmal együtt. Rendszerint valamilyen politikai ünnep apropóján [április 4, november 7] kerültünk oda.  Nem sok mindenre emlékszem már, az akkor vetített filmekből. Arra igen, hogy volt olyan amikor a „nagyfilm” előtt levetíttették a ’Nu pagagyi’ éppen aktuális epizódját. És mindenki nagyon örült neki.

A Csapajev című filmet is ekkor láttam. Tizenhárom évesen tetszett is. Persze olyan is volt, hogy nem nekünk való filmet kellett megnéznünk… Az egyik ilyen, egy nevelőintézetben játszódott, ahol hadiárvák [csak fiúk] serdülőkori eszmélését szemlélhettük meg. Akkor és ott, szenvedés volt annak a filmnek a megtekintése. Sajnos a címére nem emlékszem, pedig ma már biztosan megnézném!

Mert szeretem a drámákat [is]!

[Esetleg ha valaki ennyi leírás után ráismerne a filmre, és tudja is a címét, megoszthatná velem az ez irányú ismeretét…] De összességében kellemes emlékeim vannak azokról a filmekről. Hiába, akkor voltam ... gyerek. )

Porecsenkov a ’ Kilencedi században’ kiképzőtisztet alakít. A Viharkapuban pedig Jegorov őrnagyot. Aki egy SpecNaz egységet vezet. Jegorov a másik tökéletes katona. Neki is van magánéleti problémája. De ő nem az italba menekül.

Vlacseszlav Rabegaev egy csecsen harcost alakít, aki az oroszokkal együtt küzd az ellenséggel.

A film a családjával kezdődik (feleség, gyerekek), és az édesapjáról tett "vallomással" zárul. Ezáltal adnak magyarázatot a múltbeli cselekedeteinek indítóokára (hiszen csecsenföldi harcosként küzdött az oroszok ellen), míg a film elején megtudjuk, hogy miért küzd együtt az orosz csapatokkal.

 És az ellenség a nemzetközi terrorizmus.A Viharkapu magyarázatot kíván adni a kaukázusi eseményekről. Az Orosz Föderáció vezetésének hivatalos álláspontját mutatja be. Többször, hangsúlyosan megjelenik a filmben, hogy nem egy nép szabadságharcáról szól a történet. Minden benne van a filmben, ami jellemezte, jellemzi a csecsniai konfliktust.

Jelenet a filmből

Orosz származású rabszolgák ... Afgánokkal, arabokkal, afrikaival ellen küzd az orosz alakulat. Arab terroristák elfoglalnak egy orosz kórházat ...  

Persze erre könnyen azt lehetne mondani, hogy ez egy kormány közeli propagandafilm. Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy nem messze tőlünk valami hasonló játszódott le a kilencvenes években.

A délszláv háborúkra gondolok. Az ott harcoló zsoldosokra, és az ott harcoló észak-afrikai, közel-keleti dzsihadistákra. Az Al-Kaidára, akik Boszniában is képviseltették magukat. Sőt, vannak olyan vélemények, hogy ma is képviseltetik...

Valamikor 2000. körül olvastam egy Fejtő Ferenc interjút. Fejtő úr kifejtette azon véleményét, hogy aki nemzetiségi alapon akarja megérteni majd a 21.századot, annak értelmezhetetlen lesz a jövő. Vagy egy álomvilágban fog élni. Ő úgy gondolta, hogy újra eljön a vallásháborúk kora. Nem kis erőfeszítésébe került Bush elnöknek 2001. után, hogy elkerülje ezt a csapdát... Végül is sikerült neki.

Én személy szerint nem gondolom, hogy a csecsen háborúk vegytisztán nemzetiségi háborúk lettek volna. Ideológiai és nemzetközi háborúk voltak. Mindez egy kis orosz (egyeseknél keresztény) gyűlölettel (ami kiváltó oka akár a nemzeti identitás is lehetett) keverve.Sajnos a magyar médiában nem nagyon jött át az, hogy az orosz polgári lakosság egy részét a „hős szabadságharcosok” elhurcolták rabszolgának, és csak váltságdíj ellenében engedték szabadon.

Mivel a Gorozvoye vorota átfogó képet szeretne nyújtani az eseményekről, így megjelenik ez a motívum is a filmben. Ahogy a mesterlövészekről szóló mítoszra is van utalás. Az úgynevezett „fehérharisnyákra” gondolok. Vannak akik szerint a KGB találta ki ezt a mítoszt, mások szerint viszont tényleg megjelentek a helyszínen a baltikumi hölgyek. Igaz ez vagy sem, nem tudom.

Érdekességként álljon itt egy rövid idézet Alekszandr Puskin  Utazás Erzerumba az 1829-es hadjárat idején című művéből:
„ A cserkeszek csak némrégiben vették fel a mohamedán hitet, mert valósággal elözönlötték őket a fanatikus Korán apostolok a híres Manzurral az élen. Ez a rendkívüli ember, aki az egész Kaukázust csatasorba állította az orosz uralom ellen, végül fogságunkba került és száműzetésben halt meg a Szoloveckij-kolostorban … Kaukázus most a keresztény hittérítőket várja!”



A fordítás során a товарищ szó fordításán elméláztam egy kicsit. Egyből az elvtárs ugrott be mint "megfejtés".
Az első résznél még így is fordítottam. Bár kezdetektől nem tetszett ez a variáció, mert hát a magyarban ennek a szónak politikai színezete van. Ugyanakkor magát a szót az oroszban, nem feltétlenül politikai értelemben használják.  E szó jelentéstartományába bőven belefér a munkatárs, kartárs értelmezés is. Végül a bajtárs kifejezést használtam. Amikor megszűnt a Magyar Néphadsereg (ahol honvéd elvtárs, és alezredes elvtárs is szolgát), és megalakult a Magyar Honvédség, akkor egy rövid ideig az elvtársakat bajtársnak nevezték. Ebből alakult ki az urazás (alezredes úr...). 
A filmben sokszor rövidítéseket használnak  (NZ, KNP, BMP). Ezeket általában a magyar megfelelőjükkel fordítottam (raktár, parancsnoki pont stb...). Egyébként személyes tapasztalatom alapján legalább annyira szeretik a rövidítéseket, a mozaikszavak az oroszok, mint az amerikaiak. A műszaki életben is (és nem csak a leírt szakszövegekben, hanem az élő beszédben is) használják ezeket a kifejezéseket. Előszeretettel.
Az első részben egy Lermontov versből idéz az egyik főszereplő.
Ezt a néhány sort nem én fordítottam. Szabó Lőrinc míves fordítását használtam fel. Köszönet a költőnek!
Kérlek olvassátok el az egész verset:

Mihail Lermontov: Kimegyek az útra ...  

1

Kimegyek az útra, még szelíden
Csillognak a fehér kavicsok...
Csöndes éj; Istent figyeli minden
És csillag csillaggal társalog.

2

Ünnepi ég tündöklik felettem;
Alszik a föld, puha, kék varázs;
Mi dörömből, mi fáj úgy szivemben:
Vágy, remény? vagy lelkifurdalás?

3

Nem, ez a szív nem hisz már a vágynak
És nem bántja elmult zűrzavar:
Szabadságot és békét kiván csak,
Aludni és feledni akar.

4

De nem sír kell neki, nem enyészet -
Szeretnék pihenni, végtelen,
De hasson át a dús, a nagy élet,
De ne fojtson többé kebelem:

5

Zengjen körül mindig bűvös ének,
Két szerető mámoros dala,
És csobogjon fejemnél a szélvert
Tölgyfalomb örökzöld moraja.

                                       1841

(Ford.: Szabó Lőrinc)

Mihail Lermontov

Lermontovról  talán annyit mindenképpen illik megjegyeznem, hogy 1814-ben született Moszkvában. A családja skót eredetű, Lermont-nak hívják őket. A gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Moszkvában végezte el. 1832-ben Szentpétervárra került a hadapródiskolába, ahonnan mint tiszt, belépett a testőrségbe. Ebben az időben ölték meg Puskint párbajban. Az ifjú Lermontov erre az alkalomra írta "A költő halálára" című versét.1837-ben a Kaukázusba küldik, de néhány hónap múlva visszatér onnan. Párbajozott ezért büntetésként 1840-ben visszaküldik a Kaukázusba. 1842-ben egy párbaj során életét veszti. Byron hatása költészetére jelentős.
 





Végül a filmben szereplő technikai eszközökről ejtenék néhány szót.
MI-24 helikopterekről és a kézi fegyverekről nem, csak "Jegorov limuzinjairól":
Ez a BMP gyalogsági harci jármű.

BMP-1

BMP-1-et az 1960-as évek első felében fejlesztették ki, és ez lett a világon az első szériában gyártott  gyalogsági harcjármű. Vezető tervező  P.P.Iszakov volt. 1965-ben a cseljábinszki gyárban, több prototípus közül a BMP 765-et fogadták el alapkonstrukciónak. Végül 1966-ban 765Sp1 verziószámú lett a „befutó”. A nagyközönség az 1967-es Vörös téren rendezett katonai parádén láthatta először. 1995-ig a BMP-1 szolgált Oroszországban, Afganisztánban, Algériában (684 egység)., Angolában, Argentínában, Azerbajdzsánban, Fehéroroszországban, Bulgáriában, Kubában, Csehországban (605)., Egyiptomban(200 db.), Etiópiában (20 ), Finnországban (40)., Grúziában, Görögországban (500 Németországtól kapták), Magyarországon, Indiában, Iránban (200 darab)., Irakban, Kazahsztánban, Koreában, Kínában, Kirgizisztánban, Líbiában (740)., Mongóliában, Mozambikban, Lengyelországban (1680 darab)., Romániában, Szlovákiában (311)., Sri Lankán, Svédországban (300 db. Németországtól kapták), Szíriában (2300 darab)., Tádzsikisztánban, Türkmenisztánban, Uruguayban, Vietnamban (400) Jemenben (150).
Az elképzelés az volt, hogy egy géppuskával felszerelt gyalogság szállítására is alkalmas járművet kellene létrehozni. Így egyszerre lenne harci és közlekedési eszköz is.

Ez, egy lánctalpas jármű, amely golyóálló páncéllal van fedve, és összesen 11 fő szállítására alkalmas. (A személyzeten kívül nyolc fő) Fegyverzete egy 73 mm-es ágyú (2A28-as gépágyú), és egy 7,62 mm-es páncéltörő ágyú. A járműre felhelyezhető a 9K32-es hordozható légvédelmi rakétarendszer vagy  RPG-7-es elhárító. A jármű teste hengerelt acél páncéllemezek. Hosszanti irányban és keresztben is, üreges gerendák merevítik. A jármű fel van szerelve automata tűzoltó berendezéssel.

1974-től OG-15V gránátok is a felszereléséhez tartozik. Ettől az évtől más változtatást is végrehajtottak a járművön. Ilyen változtatás volt a kipufogó (pont azért, hagy a repeszgránátokat használni tudják) cseréje. A hetvenes évek közepe előtt gyártottak alacsonyabbak voltak, és kisebb teljesítményűek.

A tájékozódást 19 periszkóp prizma (TNPO-170) segíti. Ezek elektromosan fűthetők. Nappali és éjszakai tájékozódásra (TN-3B és periszkóp kombinációjának segítségével, és OSz-3GA2 infravörös megvilágítót használnak) is alkalmasak. A TKN-3B-vel körülbelül nappal öt, éjjel 4,2-szer „láthat” messzebb a parancsnok.

A járműben vízhűtéses dízelmotor található (UTD-20, a teljesítmény 220 kW (300 LE)). Fajlagos üzemanyag-fogyasztás maximális teljesítménye esetén 238 g / kW / h (175 g / LE. / Óra).  Üzemanyag tartály térfogat 462 liter.
Mechanikus váltó található benne.

A jármű szárazföldön is alkalmazható, átlagos sebessége 40 ... 45 km / óra. Vízfelszínén, mintegy 7 km /óra.

1969 és 1973 kötött volt a sorozatgyártása.

 BMP-1 jellemzői:
Harci tömege, 12.600 tonna
A legénység , fő. 3 (8)
Hossz, 6460-6735 mm
Szélesség, 2940 mm
Magasság,1881-2068 mm
Hasmagasság 370 mm
Páncélzat:  6-26 mm
Legnagyobb sebesség, 65 km/óra
Maximális sebesség vízben, 7-8 km/óra
Hatótávolság: 500-600 km

Motortípus: UTD-20 1300

Módosulatok:
BMP-1 (765Sp3t) 1973.
BMP-1 (765Sp8)
BMP-1P (765Sp4) füst gránátvetők, anti-napalm. 1979-es sorozat
BMP-1PG  AG-17 gránátvetővel. 1970-es évek végén.
BMP-1D "afgán változata". 1982-es sorozat
BMP-1K/PK parancsnoki BMP, több kommunikációs eszköz. 1973
BMP-1S prototípus, 1970.
BMP-1  a tornyon 30 mm-es ágyú (BMD-2, 1990 végéig)
BMP-1M BWP-1 Lengyelországban gyártottak
WZ-501 BMP-1 Kínában gyártják
BVP-1 BMP-1-ben Csehszlovákiában gyártották

MLI-84  a BMP-1 romániai verzió
BMP-1A1  Bundeswehr részére
BMP-1KSH parancsnoki jármű 1976-os sorozat
PRP-3  1970-es sorozat
PDP-4 felderítő jármű
PRP-4M 1988-as sorozat

BMP-2
Gyalogsági harcjármű

BMP-2

BMP-2 a BMP-1-re alapuló harci jármű. Cél volt, hogy a harci teljesítményét növeljék az alaptipusnak. A fejlesztés 1972-ben indult el. 1980-ban helyezték üzembe először.

 Először 1982 novemberében láthatta a nagyközönség egy katonai dísz szemlén.

1995-ig a következő országokban szolgált a BMP-2:  Oroszország, Algéria (230 egység)., Afganisztán, Angola, Örményország, Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Grúzia, India, Irán, Irak, Jordánia, Kazahsztán, Kuvait, Sierra Leone, Szlovákia (93 darab)., Szudán, Szíria, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán, Finnország (110 darab)., Cseh Köztársaság (187 darab)., Sri Lanka és Jemen.
Az első sorozaton még nincs füst és gránátvetők felszerelve.
A fő különbség a BMP-1-gyel szemben a fegyverzete.

A BMP-1-es nehezen birkózott meg az alacsonyan szálló repülőkkel, és a helikopterekkel.

A harci tapasztalatok szerint a 2A28 fegyver, nem volt a tankok és páncélozott járművekkel szemben hatékony.  A BMP-2 főfegyverzete egy 30 mm-es 2A42 automata fegyver lett. Párosítva lett egy 7,62 mm-es géppuskával. A torony tetején található egy 9P135M (9P135M-1) rakétaindító. Így egy a légvédelemben is hatékony jármű született.

A jármű alváza megegyezik a BMP-1-ével.
A jármű tíz fő szállítására alkalmas. Három fő legénység, valamint hét deszantos.
Védelmet nyújt a jármű a rádióaktív por, mérgező anyagok és a biológiai fegyverek ellen is.

Kétfajta tűzoltó rendszer található benne. Üzemanyag tartálya 460 literes.

BMP-2 jellemzői:
Harci tömege, 13 800-14 000 t
A legénység : 3 (7) fő
Hossz, mm 6735mm
Szélesség, mm 3150mm
Magasság, mm 2059 2450mm
Hasmagasság 420 mm
Páncél: 6-26mm
Legnagyobb sebesség: 65 km/ó
Maximális sebesség vízben 7km/ó

Motortípus: UTD-20S1 1300

Módosítások:

BMP-2D,  afgán változat, nem tud úszni. 1981
BMP-2K  parancsnoki, kiegészítő kommunikációs eszközökkel
BMP-2M 2000-es sorozat 
BMP-2 ATGM, újabb fegyverzet,  2000-es sorozat
BVP BMP-2-2 Indiában gyártott BMP-2-es
BMP-2 módosítás Finnországnak Brem-4
LMC-1 lángszórós harci jármű

BMP-3

(A BMP harcijárműről szóló technikai adatok forrása: Bronetehnika című multimédiás cd-rom)

A filmsorozat 2006-ban készült, és Andrej Maljukov rendezte.
Két kép a forgatásról:

                                    
A Первый Канал 2006.február 13. és
február 16.-a között mutatta be legelőször a filmsorozatot.







A helyszín napjainkban:

A felirat letölthető innen.