Vera

Egy igen régi (?) tervem valósult meg akkor, amikor befejeztem e rövid kis filmecskéhez tartozó felirat elkészítését. Mostanában valahogy (és valamiért) nincs annyi időm feliratokkal foglalkozni, mint egy kicsit régebben. Ez annak köszönhető, hogy változás állt be az életembe. Várost váltottam, és így egy kicsit minden több időbe telt/telik, mint eddig. Én a magam részéről ezt egyáltalán nem bánom. Sőt.

Ez a magyarázata annak, hogy mostanában nagyobb lélegzetű alkotásba

Szóval, elkészült a felirat, és ahhoz képest, időben publikálom is. Nem minden esetben van ez így. A Finistnél például majdnem 11 hónap telt el az elkészülte és a publikálás között. Valami mindig közbejött… És így a bejegyzésben szereplő időhatározót is át kellett írnom. De ahogy mondani szokták: több is veszett Mohácsnál.

A Vera című filmecske elég rövidecske. Alekszandr Szergejevics Puskin híres-hírhedt párbaját dolgozza fel. Azzal az elcsépelt rendezői fogással él, hogy a korabeli eseményt napjainkba helyezi. Ám, a történelmi tényeket nagyon-nagyon lazán kezelik az alkotók. Gyakorlatilag semmi nem úgy történt, ahogy láthatjuk. Puskin neve csak szinte utalás jellegű. Nem is maga a költő van az üzenet központjába. Hanem maga a párbaj. Miért is párbajozott Puskin?

Erről a kérdésről órákon át lehetne írni. Nem véletlen, hogy több könyv fókuszában is ez az esemény áll. De itt és most talán nem is ez a lényeg. Nem fontos, hogy a költő egy előre eltervezett provokáció áldozata-e – kvázi az udvari intrikák során szerzett nagyon nem barátok tetették-e el az útból -, vagy a romantikusabb verzióban hiszünk.

A sztori központjában a Nő áll: Vera. Aki itt és most elég közönséges. Ahogy napjaink ifjú hölgyeinek többsége is. Nagyon maira sikerült eme rövid kis filmecske. De hát ez volt – szerintem – a cél is. Így van értelme az egésznek. Így elmondhatjuk, hogy bár első pillantásra ez a film csak egy párbaj története és semmi más, valójában több ennél. Nem sokkal, de négy percbe ennél több nagyon nem is fér bele. De ami belefér az éppen elég. Hiszen napjainkról annyi mindent elmond. Az értékrendszerünkről, a képmutató cinizmusunkról… Amely annyira képmutató már, hogy cinizmus sincs benne. Egyszerű bumfordi érzéktelenség.

Ki a történet főszereplője?

Hát nem Puskin. Nem Vera. (És ezt ő is tudja: „Rohadék!”) Nem a másik párbajozó.

Szerintem, elsősorban a párbajsegéd.

De Vera karaktere is megérdemel egy mondatocskát. Ennél többet kár a filmbeli Puskin karakterre szánni. Ki van még? Egy jellegtelen sofőr, és Szergej Anatolivjics a másik párbajozó.

Ezzel fel is soroltam az összes szereplőt. A karakterek előálltak! Kezdődhet a show!

https://youtu.be/atcS-zzp49s