Szent Szarovi Szerafim a csodatevő szerzetes


Szarovi Szerafim egy híres sztarec volt. Az ő életét dolgozza fel ez a néhány perces rajzfilm. A sztarec kifejezés a sztárij szóból ered, melynek jelentése idős, öreg. Az olyan idősebb, szellemileg és erkölcsileg is érett személyiségeket hívják ezen a néven, akik nem csak önmaguk számára, hanem szerzetestársaik, paptársaik számára is spirituális útmutatással tudnak szolgálni. Az „eredetüket” az 4-7. század között Egyiptomban és a Sinai-félszigeten elő remete szerzetesekig szokták „visszavezetni”. A sivatagi remeték életmódjukkal, aszkétizmusukkal nem csak elismerést, hanem vitákat is generáltak. Tapasztalatom szerint a kereszténységen belül mind a mai napig nem teljesen egységes a megítélésük. A különböző kulturális hátterek, különböző (időnként egymásnak is ellentmondó) véleményeket indukálnak. Ám a lényeg, szerintem, nem ez. Egy nagyon fontos bölcsesség szerint, a Mennybéli Király az emberek szívét vizsgálja. Tehát nem a kulturális háttéren, nem a látványos, külső dolgokon van a hangsúly, hanem olyan dolgon ami számunkra szinte érzékelhetetlen. A bibliai antropológia részleteibe nem mennék bele (hely és ismerethiány okából sem), mindenesetre a keresztény tanítás szerint minden ember lényének van egy olyan része, ami empirikusan nem észrevehető, nem vizsgálható. Azt állítják, hogy nem csak test vagyunk. Nem valamely materiális részünkön zajló elektro-kémiai reakciók révén érzünk. Miközben kémiai és elektromos jelenségek is zajlanak bennünk. A tyúk és a tojás esete, és ezért nem érdemes sok szót vesztegetni rá, hogy azért érzünk örömöt, bánatot, szerelmet mert bizonyos anyagok megjelennek bennünk, vagy maguk az érzések megjelenésének a mellékhatása az, hogy megváltozik bennünk a bio-kémia. Az anyagelvűség válasza szerint kémiai reakciók hatása az érzelmek megváltozása, a Biblia emberképe szerint viszont nem feltétlenül erről van szó.

A héküsziazmus (a sivatagi remete mozgalmat, azok teológiáját nevezik így) a belső emberre teszi a hangsúlyt a külső ember ellenében. A külső ember fogalmához nem csak az emberi test kapcsolódik, hanem az emberi testhez kapcsolódó vágyak is. Tehát azon szerzeteseknek, akik eme mozgalomhoz kívántak csatlakozni, keresztény terminológiával szólva, meg kellett tagadniuk a testet, és az ahhoz köthető kívánságokat. És itt nem csak a szexualitásra vagy az étkezésre kell gondolni!
Oroszországban a 14.században jelenik meg ez a spirituális mozgalom. A volgamenti erdőségekből kiindulva (a 15-16. századra már) az egyházi életre is jelentős hatással van. Igazi fénykora a 18. század végétől számítható. A 19. század folyamán a sztarec-mozgalom töretlen népszerűségnek örvend.  Olyan korszakuk gondolkodására jelentős hatással lévő személyek, mint Tolsztoj, Dosztojevszkij, Szolovjov, rendszeresen felkerestek sztareceket. A velük folytatott eszmecserék hatása fel-felvillan műveikben. (Dosztojevszki az Ördögökben Tyihon alakját, a Karamazov testvérekben Zoszima alakját formálta ideális sztarecé.) Az Istennel és az embertársakkal ápolt kapcsolat azonosságát nagyon fontosnak tartották. Nem szeretheti az a Teremtőt, aki nem becsüli a teremtményeit. Az Alkotó iránti tiszteleted az alkotásokkal szembeni viszonyoddal tudod igazán megmutatni. És ez egyúttal az erkölcsi nemesedésünk útja is. Dobrotoljubije, elvtársak! Dobrotoljubije. (добротолюбие – filokália vagy philokalia; az erény a lelki szépség, jóság szeretete)
Az oroszországi remeték a szellemi, lelki tanulmányok mellett betegápolással is foglalkoztak. Gyakorlatilag ezzel (is) beteljesítették az önmaguk elé kitűzött célt, saját lelkük felkészítését, tökéletesítését.

Szerafim Szavorszkij (Szarovi Szerafim) 1759. július 19.-én született. Életrajzára külön nem térnék ki, hiszen a rajzfilm erről szól. Felvonultatja mindazon (csodálatos) eseményeket, melyek meghatározták az életét. Minden (számunkra) fontosabb esemény benne van az alkotásban. Ez egy életrajzi film, ám szemmel láthatóan nem felnőtteknek készült.
Néhány adatot (amik konkrétan nem szerepelnek az alkotásban) azért rögzítenék:
1779-ben kezdi a szarovi kolostorban újoncéveit. Az asztalos szakmát is kitanulja itt.
1786. augusztus 13.-án teszi le a szerzetesi fogadalmát.
1793-ban pappá szentelik.
1810-ben az erdei remeteséggel felhagy, mert az új elöljáró visszarendeli a kolostorba.
1820-tól egyre többen keresik fel és kérik szolgálatát. Karizmatikus ajándékainak megnyilvánulása egyre szélesebb körben ismert.
1825-től kilép szerzetesi magányából. Keresi embertársai társaságát, Ugyanebben az évben egy apácakolostor alapításának eszméje is elkezdi foglalkoztatni.
1833. január 2.-án itthagyja ezt a földi létet.
1903. A Pravoszláv Egyház kanonizálja őt.

Önmagában is érdekes történet az, ahogy a Pravoszláv Egyház (is) felhasználja a mozgóképet saját céljaira. (Nem unikális a dolog, és erről volt már szó egy tavalyi bejegyzés kapcsán.) A Horda a Pópa után most egy gyerekek számára készített rajzfilmet ismerhet meg az, akit egy kicsit érdekel a keresztény média világa.

A SzojuzMultFilm műhelyei közül maga az Pravoszláv Egyház is kapott meg épületet. Amit egy szertartás keretében vettek birtokban. (Ez az épület valamikor az ő tulajdonuk volt, úgyhogy reprivatizációról volt szó.) Mindez valamikor a ’90-es években volt. Médiamunkások egy része igyekezett elborzasztani, negatív érzelmeket generálni a ceremónia miatt. A hangulatkeltésnek azért voltak hullámai. Ahogy időről-időre ilyen-olyan ügyek kapcsán a mai napig elő-előbukkannak ilyensmik. (Példa mondjuk a Matilda című film esete. Amiről én nem tudom eldönteni, hogy mennyi az ügyes kampányfogás, és mennyi a túllihegett szenzációkeresés.)

Magam nem gondolom, hogy a jelenlegi magyar társadalom széles rétegei kapják fel a fejüket arra a "hírre", hogy egy ortodox szentről készített rajzfilmhez van már magyar felírat is. Ráadásul a célközönség kimondottan a gyerekek. Ennek ellenére, vagy éppen ezért: Vegyétek...

https://mega.nz/#!dFd1nbja!nvVk_JLPX9my50Y_cyA6e_QUbECl0WgBUu9sH4lWHtA
https://www.feliratok.info/index.php?search=Svyatoy_prepodobny&soriSorszam=&nyelv=&tab=film

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése