Feliratok

Ekipázs (2016)


A film eredeti címe: Екипаж
A felirat tulajdonságai:
FPS: 24,
kiterjesztése: srt.
















EKIPÁZS (2016)

Néhány hónappal ezelőtt szereztem tudomást arról, hogy elkészült az Ekipázs 2016-os változata. Nem volt egyértelmű és értelemszerű, hogy ennek a filmnek a fordítását én készítsem el.  A film pont abban az időszakban jött ki, amikor - elsősorban magam előtt – megkérdőjeleztem az egész orosz filmfordítási munka létjogosultságát. De már a nyár folyamán kaptam arra utaló üzeneteket, hogy az a szűk kör, akit érdekel az orosz filmművészet, szívesen venné, ha a blog oldalain jelen lenne ez a film. Ennyi rövid és személyes bevezetőt szükségesnek tartottam leírni.

A hivatalos fülszöveg szerint: a történet egy tehetséges fiatal pilótáról Alekszej Guscsinról szól, aki nem ismeri el a hatóságokat és a szabályokat, inkább a személyes becsületkódexének megfelelően jár el. A szabályok be nem tartása miatt elbocsájtják a katonai repüléstől és kisebb csoda kell hozzá, hogy kapjon még egy esélyt, hogy repülhessen. Guscsin új életet kezd. Mentora egy szigorú repülőparancsnok Leonyid Zincsenko lesz. Kollégája, a másodpilóta, a megközelíthetetlen szépségű Alekszandra. Egyik kapcsolat sem könnyű. De az élet és halál határán, amikor a talaj kicsúszott a lába alatt, körös-körül tűz és hamu, Guscsin megmutatja mindenkinek, hogy mire képes. Csak ő és a személyzet (az Ekipázs) képesek együtt végrehajtani a bravúrt, amelynek során több száz életet mentenek meg.

Érdekes az a vita, ami szinte sohasem látott mennyiségben árasztotta el az orosz Internetet. A vita lényege, hogy ez a film most rosszabb avagy jobb, mint az 1979-es, Alekszandr Mitta által készített eredeti verzió? Azzal, hogy „remake”, nem is érdemes vitatkozni, ez egyértelmű. Nem is bizonyítja jobban más, mint hogy a filmet záró stáblista, a tisztelet és hála jeléül, Alekszandr Mitta nevével kezdődik. (Meg kell említeni, hogy a rendező Nyikolaj Lebegyev, Mitta tanítványa.)  A „remake” rendkívül gyakori a filmművészetben. A legutóbbi időkig tudnánk sorolni magyar, európai vagy amerikai példákat. De vissza az összehasonlításokhoz: nyilván az tudja maradéktalanul élvezni filmet, aki nem látta az 1979-es változatot. Annak ismeretében óhatatlanul is összehasonlításokat teszünk. Nagyon hasonlít a két film a tagoltságában is. A személyes problémák feldolgozása és a katasztrófa-akciófilm rész az 1979-es változatnak megfelelően épül fel. Az első felében megjelenik a szerelmi konfliktus, a családi problémák, amikben sokan a valódi drámai komponenseket hiányolják, mások ezt a véleményt értetlenkedve fogadják, hiszen megható jelenetekből nincs hiány a filmben. Az viszont igaz, hogy az emberek közötti ”földi katasztrófák” ábrázolása Mittánál sokkal mélyebb és szomorúbb. Kiemelik, hogy a filmben a főnökök, a főnökség aljassága esetenként kissé eltúlzott. A második részben a speciális effektusoké és az akcióé a főszerep, amellyel kapcsolatban van olyan cikk, ami így kezdődik: „Ezt tényleg mi forgattuk?” Ennyire meglepően kifogástalan az akciójelenetek kidolgozottsága.
Összességében kijelenthető, hogy ez egy népszerű közönségfilm. Más is, mint a többi, kortárs orosz film. Lényegesen magasabb színvonalat képvisel, mint a szokásos orosz „filmtermékek”. Nem csupán megfelel az elvárásoknak, hanem lényegesen túl is szárnyalja azokat. Lehet persze a mai orosz moziban „termelni” tisztességes filmeket, amiket nem is kell szégyellniük, de lehet olyat is, ami a nemzetközi porondon is megállja a helyét. Az Ekipázs 2016 ilyen. Bár nem ez az első fecske, de általános vélemények szerint ritka ez a színvonal. Rendkívül éles az az észrevétel, ami szerint ha párhuzamba állítjuk az USA-ban készült bármelyik akciófilmmel, ott nem létezik, hogy akár egyetlen pillanatra ne villanjon fel az amerikai zászló, ezzel is burkoltan szinten tartva a néző hazafiasságát és biztosítva a kasszasikert. Ebben a filmben az orosz zászló nem látható. Egyszer sem lehet hallani, hogy ha vodkát iszol, egy medve erejét kapod, vagy Oroszország = Erő. Vagy hogy az orosz nem adja meg magát. Nem. Ez a film hétköznapi emberekről – szakemberekről szól, akik minden országban és minden területen megtalálhatók. A hősiesség ugyanis általános érvényű, nemzetközi. Nem ország-függő.
Szinte törvényszerű, vagy legalábbis várható volt, hogy a kritikusok fanyalogva fogadják, bár néha már-már meggondolatlanul és meglepően negatív módon nyilatkoztak a filmről. Annyira, hogy az első kritikák után a nézők jó része preventíven negatív érzésekkel volt kénytelen beülni a mozikba. Említik, hogy a 2004-2012 közötti oktatási miniszter, Fursenko, egyszer azt nyilatkozta, hogy „a modern Oroszországban lassan már nem alkotó embereket nevelünk, hanem szakképzett fogyasztókat…” és hogy ebbe az elvbe beleillik ez a film, amely szerintük nem más, mint a szovjet eredeti középszerű feldolgozása, hollywoodi sablonok alapján. Az eredeti filmmel szemben - emeli ki a kritika - sok itt a túlzás. Legfőképpen a szereplőkben. A régi filmben hétköznapi emberek voltak, bátorsággal, elkötelezettséggel, emberi tisztességgel. Az új Ekipázs kissé a „szuperemberek” felé viszi el a szereplőket. (a filmet megtekintve, ezzel a véleménnyel abszolút nem értek egyet) A film hibáit és fikcióit előszeretettel elemzik, hozzátéve, hogy a film általánosságban fikció, bár nem ártana néha egy kis komolyság, ami persze mindig fel van áldozva a szórakozás kedvéért. A film repüléstechnikai problémáival kapcsolatosan az az építő kritika is elhangzott, hogy kár volt ész nélkülinek és butának feltételezni az orosz nézőt, aki pattogatott kukoricát zabálva követi Hollywood minden lépését. Hívták volna inkább tanácsadóként az egykori Szovjetunió valóban kiemelkedő repülési szakembereit. Biztosan hitelesebb lett volna a film.
A rendező, Nyikolaj Lebegyev 1966-os születésű, ez a 11. filmje. Nem csak rendezte a filmet, de a forgatókönyvet is ő írta. Lényeges információ róla, hogy Alekszandr Mitta tanítványa, tehát a kapcsolat a ma is élő mesterrel, igencsak intenzív. Filmjei közül kiemelkedő a 2002-es „Zvezda” (Csillag) és a 2013-as „Legenda No.17”
Danyila Kozlovszkij
A férfi főszereplő, a Danila Kozlovszkij által megformált, Alekszej Guscsin, egy fiatal és talán éretlen gondolkodású, szinte gyerekes pilóta, aki ugyanakkor igazi zseni és szenzációsan virtuóz, korához képest nagy tudású repülőgép-vezető. Tipikusan jó természetű, bár az elején kissé arrogánsnak és nagyképűnek is tűnhet, akár a szabályzat ellenében, de mindig az emberek érdekében hozza a döntéseit. Ez persze azt eredményezi, hogy az ajtók általában bezáródnak előtte. Sajnos éretlensége, alkalmazkodási képességének teljes hiánya és önfejűsége miatt minden szolgálati helyéről kirúgták, utolsó lehetőségként kapja ezt az állást, egy új légitársaság gyakornok másodpilótája lehet. Danila Kozlovszkij,  még csak 31 éves, szupertehetségnek és szupersztárnak tartják Oroszországban. Fiatal kora ellenére már 38 filmben szerepelt, aktív színházi karrierrel rendelkezik. Magánélete a lapok kedvenc témája. Elvált, emiatt elég szabados életet él, nevét különböző modellekkel és színésznőkkel hozzák hírbe.
Vlagyimir Maskov
A másik férfi főszerepet, Leonyid Szavics Zincsenko-t, az idősebb pilótát Vlagyimir Maskov alakítja. A kritikák csak annyit írnak róla: telitalálat. Bár kissé mintha túl egyszerűen játszaná ezt a szerepet. Megközelítőleg ugyanolyan keményen és ridegen viselkedik, függetlenül attól, hogy a feleségével vagy a fiával vagy a kollégáival beszélget. Ugyanaz a rendíthetetlen, közönnyel határos nyugalom árad belőle. Vlagyimir Maskov 1963-ban született, tehát ő már a szovjet érában is színész volt. Számos díjat és elismerést kapott a pályán töltött 27 éve alatt. Szintén szerepel különböző színházi előadásokban.
Agnė Grudytė
Érdekes vagy inkább kissé egyedi a női főszereplő, Alekszandra Kuzmina (Agnė Grudytė). Ő az erős és független nő képviselője. A film legvégéig nem beszél a szerelemről vagy szeretetről. Nem lágyul el, nem válik gyengévé. Ugyanakkor szinte lelkesen és büszkén beszél az elszenvedett diszkriminációról, arról, hogy női pilótaként senki sem veszi komolyan és hogy ezzel hogyan küzd meg. Talán direkt eltúlzott a sértődékenysége. Agnė Grudytė, litván színésznő, 1986-ban született az akkori Szovjetunióban. Színészi és filmes karrierje – legalábbis partnereihez képest – nem túl jelentős. Hét filmben szerepelt eddig, amik között litván tévés produkciók is vannak. Fiatal kora ellenére az Ő magánélete sem mentes a hangos botrányoktól. Már kétszer volt férjnél, egy kislány édesanyja.
Jekatyerina Spica és Szergej Kempo
A két előtérben lévő légiutas-kísérő közül a fiút, Andrejt, Szergej Kempo játssza. Az 1984-ben született fiatal orosz színésztehetség már játszott együtt Danila Kozlovszkij-jal a szintén Nyikolaj Lebegyev által rendezett 2013-as „Legenda No17.” című filmben. (Ez egyébként sport témájú, jégkorongos film.) A másik, a vezető légiutas-kísérő hölgy, Vika, akit Jekatyerina Spica alakít. A 29 éves színésznő szintén a legismertebb fiatal sztárok közül való, 34 filmben szerepelt és szintén látható színházi szerepekben is.
Még két szereplőről muszáj írni. Az egyik a Guscsin édesapját szívszorítóan jól alakító Szergej Sakurov. Ő igazi korelnök, 1942-ben született szovjet-orosz színész. Közel 100 filmben szerepelt, a legnagyobb szovjet-orosz és külföldi rendezőkkel dolgozott már együtt. Élő legenda. A másik a fiatal, akrobatikus képességekkel rendelkező Valera, Zincsenko fia. Az őt alakító Szergej Romanovics, még csak 24 éves, de már 22 filmben szerepelt és 20 körül van a színházi szerepeinek száma. Nagyon tehetséges és óriási jövő előtt álló színésznek tartják. Artista képességei figyelemre méltóak.

A filmben vannak magyar vonatkozások. Ez nagyon furcsa volt számomra, hiszen azt gondoltam, a magyar-orosz kapcsolatok 2016-ra már elkoptak. Legalábbis annyira, hogy egy idei filmben már ne legyen magyar motívum. De azért a szigeten a repülőhöz még a mi jó öreg Ikarus buszunkkal szállítják ki az utasokat. Sőt, az információs tábla kiírása szerint még repülőgép is indul Budapestre… Miért pont hozzánk? Ki érti?
A film érdekességei közé sorolandó, hogy a légitársaság dolgozói egymást „elvtárs”-nak szólítják. Sőt, a filmben egyéb párbeszédekben is feltűnik ez a megszólítás. Kis körkérdést tettem fel az orosz ismerősök körében, akik egyöntetűen azt mondták, ez a megszólítás az egyenruhások között teljesen normális még ma is. Politikai rendszertől függetlenül. Magyarul már kissé idegenül hangzik ez a lefordítás, de a „товарищ” az nem lehet „bajtárs” vagy „kolléga”, „úr” meg aztán végképp nem. Egyébként a témával bővebben foglalkozik egy dolgozat, akit érdekel, ajánlom figyelmébe: http://elib.kkf.hu/okt_publ/szf_18_21.pdf.
További érdekesség, hogy Guscsin Valerát a repülőtéren, minden előzmény nélkül, egyszer csak Cskalovnak szólítja és a film további részében is így nevezi. Valerij Cskalov (1904-1938) a Szovjetunió egyik leghíresebb berepülő pilótája volt. Guscsin félig viccesen, félig tiszteletből nevezi így fiatal fiút, aki a legnehezebb percekben apja helyett ül a második pilóta székében.
Meglepő, hogy az 1979-es Ekipázs volt az első szovjet katasztrófa-film. A 2016-os Ekipázs pedig - bármilyen furcsán hangzik – a „modern” Oroszország első katasztrófa-filmje. Ahogy olvasom és átélem és megnéztem… Nos mindenkinek más tetszik belőle, vagy más nem tetszik belőle. A filmek sorsa már csak ez. Érdemes megnézni.


                                                                                                             Amundsen

A feliratot megtaláljátok itt!


14 megjegyzés:

  1. Katasztrófa földön-égen remake? Huhh! Erre nagyon kíváncsi vagyok.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Amundsen!
    Nagy örömömre szolgál, hogy engedtél a rábeszéléseknek és elkészítetted ezt a feliratot. Én, veled ellentétben, úgy voltam ezzel amikor meghallottam, hogy elkészült ez az alkotás, hogy elsősorban neked kellene a feliratot elkészítened. Hiszen annyira közel érezheted magadhoz a 1979-es filmet!
    Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nagy valószínűség szerint belekezdesz ebbe a nagy kalandba, esélyesnek tartottad, hogy készítesz feliratot a filmhez, elhatároztam, hogy ezt a 2016-os remake-ot a te feliratoddal szeretném először megnézni!
    Nagyon köszönöm neked, hogy elküldted számomra a Szolnoki Megyei Néplap 1980. november 28.-ai számát, amiben egy korabeli kritika található , - ti – tollából, a ’79-es Mitta féle alkotásról.
    Most megragadom az alkalmat, hogy közzétegyem ezt is, remélve, hogy akadnak bátor olvasók akik elmondják a véleményüket a 2016-os verzióról, illetve hátha lesz olyan kedves olvasónk, aki össze is hasonlítja a két alkotást. Tudom nem kis feladat ez, de remélem minél többen megtisztelnek azzal, hogy kifejtik a véleményüket!
    "Katasztrófa földön, égen

    Néhány amerikai katasztrófa film hazai kasszasikerére kell gondolnunk, amikor Alekszandr Mitta eredetileg Ekipázs — esetünkben ez egy repülőgép legénységét jelenti — című filmjét mozijaink Katasztrófa földön, égen címmel vetítik. A Ragyogj csillagom rendezőjének 1978-ban készült új műve közönségcsalógató, hangzatos címe ellenére is igen jó film. Sőt, Mitta mindkét filmje sikerült alkotás: az első és a második rész ugyanis két különálló filmnek is felfogható. Az első rész amolyan mindennapi „kiskataszrtrófák” filmje. Timcsenko egy TU—154-es gép parancsnoka sehogy sem érti, miért nem akar a lánya férjhez menni ahhoz, akitől gyereket vár, majd később, hogy miért nem akarja megszülni gyermeket; Nyenarokov pilóta a fiáért szenved, akit a felesége elidegenít tőle; Tamara Igor hűtlenségen omlik össze és kosarat ad a szoknyavadász mérnöknek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mitta érti a módját, hogy ezekből az egymáshoz alig kapcsolódó mini történetecskékből hogyan készítsen az emberi viszonylatokat mélyen analizáló filmet. A számunkra szokatlan dramaturgiai „svédcsavar” akkor következik be, amikor e forgatókönyv katasztrófalombikba teszi a film szereplőit. A szerzők talán így okoskodtak: az Ekipázs mindegyik hősének megvan ugyan a maga baja, de rendkívüli helyzetben bátran
      helytállnak. Így is történt, amikor parancsot kaptak, hogy vigyenek gyógyszert az olajvidéken bajba jutott embereknek feledik gondjaikat, szívvel-lélekkel a parancs teljesítésén dolgoznak. Földrengés, vulkánkitörés,
      tűz tenger közepette teljesítik feladatukat, a gép visszaindul, de szinte roncsként. Talán érződik, hogy ez már a film második része, amely tulajdonkeppen az első szovjet katasztrófafilm. Nem is akármilyen. Mitta alkotó fantáziája és Valerij Suvalov képi megvalósítása nyomán semmivel sem marad el a legsikerültebb amerikai szuperfilmek színvonalától. Tartalmilag Mitta műve hitelesebb, emberibb film elődeinél, de az tény, hogy műfajilag szétesik, két különböző részre. Az alkotok is megérezhették ezt a visszásságot, mert a második rész végén — miután a géproncs mégis leszállt a seremetyevoi repülőtéren — visszatér az elégikus elbeszélő hangvételhez: Timocsenko nem repülhet többe a kora miatt, de az áhított Nyenarokov lesz az új parancsnok. Tamara es Igor mégis összeházasodnak. Kerek történet, amiben az égi katasztrófát még sem tudjuk úgy felfogni, mint a film egészének epizódját, hiszen a TU—154-es gép legénységének küldetése önálló életre kelt a mű egészén belül. Am a néző úgy is felfoghatja, hogy két remek szovjet filmet látott."

      A magam részéről nagyon köszönöm a feliratot, és a bejegyzést is!

      Törlés
  3. Voltam olyan merész, és megnéztem a két filmet egymás után. Az egyik szemem sír, a másik meg üveg, na de ennyit a humor elég is.

    Előre bocsájtom, hogy az eredeti filmmel szemben elfogult vagyok, mert számomra egy igazi klasszikus, de igyekeztem pártatlanul összehasonlítani a két alkotást. A lényeg az, hogy ami az egyiknek az erőssége, az a másik gyengéje, és vice versa.

    Mire gondolok. Az eredeti film rendezője és alkotó gárdája első sorban drámai vonalon domborított, ami meg is látszik a mozi első felében. Összetett karakterek, emberi problémák és helyzetek, kerek és egész történet az egész. Maga a katasztrófa helyzet "csak" egy díszlet, ahol a szereplők felül tudnak emelkedni saját magukon, és mintegy másik arcukat bemutatva, komoly jellemfejlődésen esnek át. Viszont ez a második etap kissé nevetséges, és attól függetlenül, hogy az egyik kedvenc orosz filmem, már gyerekkoromban is megmosolyogtam azokat a megoldásokat, amivel és ahogy megcsinálták.

    A remake pont ezen a téren domborít. Kegyétlenül jól megcsinált második rész, feszült, kalandos, látványos, teljesen a helyén van, mint látványfilm. Viszont az első fele totálisan gyenge. Harmatos karakterek, mondvacsinált konfliktusok, és ehhez mérten 2 bites színészi játék. Teljesen felejthető az egész, mint ha nem is lenne.

    Mitta eredeti filmjében pont az volt a tuti, hogy a drámai részben olyan problémákat próbált meg boncolgatni, amit addig ebben a formában nem sokan, olyan helyzeteket és figurákat mutatott be, amik ugyan létezőek voltak, de nem illett róluk beszélni (szabad gondolkozású ifjúság, öregedés, csélcsap faszi, aki szédíti a nőket, öntudatos és agresszív picsa, aki a férje ellen hangolja a fiát). Ebben az eredeti alkotásban a katasztrófa után minden szereplő több, jobb, emberileg teljesebb lett. Nagy adag propaganda persze, de mégis úgy van tálalva, hogy nem zavarja az embert, sőt, valami ilyesmit is vár el a végére.

    A 2016-os film alkotói profik látványban, feszültségkeltésben, de amatőrök akkor, amikor emberi jellemeket kéne bemutatni. Hiába majd egy órás itt is az első etap, szinte nyugodtan ki is lehet hagyni. Nincs igazi emberi konfliktus. A fiatal pilóta srác személyében összevonni az eredeti film két erős karakterét (a csélcsap fedélzeti mérnök és a fia által a repüléstől "eltiltott" faszi), de pont, a lényeget elhagyva, egyenesen felháborító és céltalan, nincs motiváció, csak jóképű és mindenbe beleszaró ifjonc. Ilyenekkel tele van a padlás.

    Szóval én amondó vagyok, hogy akit a dráma érdekel, annak az eredeti, akit kaland és látvány, annak a második verzió ajánlott.

    Majd egyszer valaki összehozza a kettőt, és az lesz csak az igazán fasza film.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm a blog alkotója nevében is a hozzászólást,
    hiszen ez a platform ezért is van. Beszélgessünk, vitassuk meg a filmet. Így már talán érezzük, hogy nem hiábavaló a blog munkája. Külön köszönet Neked, hiszen észrevételeiddel életben tartod az interaktivitást, ami nélkül ez az egész csak a felét érné. Nem beszélve arról, hogy az ilyen recenziókat a magyar kritikusoktól nem várhatjuk el, hiszen ezek a filmek hozzánk sohasem fognak eljutni.

    Amit leírsz, ahhoz hasonlóak az orosz nézők visszajelzései. Kicsit hozzátennék, ha megengeded.

    Az eredeti film Mitta-féle konfliktusábrázolása valóban egyedi és annyira hiteles, hogy még 37 év után sem poros. Túl a rendszerváltásokon, az a társadalmi elemzés kortalan érvényű, ma is igaz. Az apa küzdelme a kisfiáért, az öreg repülős-kapitány és a lánya ellentéte... sorolhatnám.

    A gyengébbik rész, az akciórész sem volt teljesen béna.
    Sőt, egészen elismerő vélemények is születtek, mondván,
    hogy a terepasztalos jeleneteken kívül, az adott technikai színvonalat figyelembe véve, a megoldások egyáltalán nem rosszak. Sőt. Persze nem hasonlíthatjuk az akkori kor amerikai filmjeihez.

    Az új filmben pedig szintén a gyengébb rész - a személyes konfliktusok bemutatása nem teljesen béna. Számomra hiteles és valóban szívszorító az öreg Guscsin ábrázolása. Persze a pilótalány és a szerelmi szál, hát lehet, hogy erőltetett. Valera és az apja vitája és az a köré csak sejthető családi dráma elnagyolt. Ugyanígy hiányolom Vika szerepének kibontakoztatását. Valószínűleg erre már nem volt idő, így is 2:17 a film hossza. Az első rész így sem tisztán drámai, ott is sok az akciójelenet. Pl. a tehergépes rész. Ki tudja? Talán az orosz célközönség (tudjuk: 18-49 közötti korosztály) nem is igényelné a családi konfliktusok elemzését. Arrafelé is megváltozott a világ.

    A remake akciórésze hibátlan. Erről nem is lehet mást írni. Pedig ezt is "szétszedték", youtube filmek születtek, percről-percre elemezve a repülős
    jeleneteket. Még olyan is van, aki a belső műszer elrendezésből kapásból megmondja, hogy milyen gépről van szó és megemlítik, hogy nem is abba a gépbe szálltak be, aminek később a fülkéjébe ültek. Amikor Vika kávét ad
    Guscsinnak jobbról, elemzik, hogy abba a géptípusba a másodpilóta mellett nincs is annyi hely, hogy egy kávét oda lehessen adni...

    Bárhogy is van, a szereplők új hősök lettek. Olyan rajongói táboruk van, amit el sem tudunk képzelni. A női nézők szerelmesek lettek beléjük, aminél többet egy férfi színész nem is várhat.

    Köszönöm a véleményt, kívánok még sok tartalmas filmet!

    Amundsen

    VálaszTörlés
  5. Nagyon koszonom a feliratot es a lehetoseget hogy izgalmas es tartalmas orosz filmeket is tudunk nezni a profi feliratok altal!
    Udv.Jani

    VálaszTörlés
  6. Köszönjük az elismerést! Amundsen

    VálaszTörlés
  7. Amikor értesültem arról, hogy remake készül Mitta filmjéről, bevallom, egy kicsit izgatott lettem. A film megjelent. "Kikölcsönöztem", de nem siettem a megnézésével. (Ez is egy eufémizmus lenne. Nem szakítottam rá időt.) Vártam... Amikor felcsillant a remény, hogy Amundsen készít hozzá feliratot, már nem is akartam megnézni. Pontosabban, Amundsen feliratával szerettem volna először látni. Elkészült a felirat, közzé is tette Amundsen. Egy magán (elektronikus) levélben azt ajánlotta, hogy ne lapton nézzem meg a filmet. A tegnapi napom utazással telt. Reggel még úgy voltam vele, hogy majd otthon este megnézem a filmet. De ez csak a mai nap valósult meg. ("Cserébe" nem a TV, hanem egy erősítőn keresztül engedtem szabadjára a hangot.) Mit mondhatok? Igaza volt Amundsen-nek. A film látványvilágának jót tesz a nagy képernyő.
    Én nagyon meg vagyok elégedve ezzel a filmmel. Természetesen más mint az eredeti, ahogy mi is mások vagyunk. Eljár felettünk is az idő, mások a prioritások. Lehet, hogy furcsa lesz amit most írok, de szerintem igazán nem összehasonlítható a két film. Ahogy a körtét se igazán lehet összehasonlítani a barackkal. Melyik a jobb? Mindkettő a maga módján nagyon jó! Ez a 2016-os film nem lehetett olyan, mint az eredeti. Akkoriban volt idő (és igény) az alaposabb személyiség bemutatásra. Már régen elmúlt azaz idő, amikor egy-egy nagyobb filmeposzban (pl. Ben Hur) hosszú-hosszú dialógusok által ismerkedhetünk meg a szereplők személyiségével. Már legalább egy-két évtizede nem ez a módi. "Minden korban van valami, ami akkor és ott jó/És éppen azért válik széppé mert vissza nem hozható." Mitta filmje mára már egy kordokumentum is. A kérdés inkább az lehetne, hogy ez a film kordokumentummá váli-e néhány évtized múlva?
    Szerintem a ebben filmben nagyon jól el vannak találva az arányok. Az akciójelenetek nagyon szépen kidolgozottak. A személyes konfliktusok nem uralják le a filmet, de ott vannak! A készítők célja jól látszik: megtölteni a mozikat. Mégis, ott vannak filmben az emberi kapcsolatok, amelyeket nem csak ábrázolnak, hanem finoman bár, de irányt mutatni is próbálnak nekünk a mindennapokhoz. Piciny lelki iránytűvel van ellátva a sztori.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért egy kicsit ellent kell mondjak Amundsennek. (Bár lehet, hogy csak félreértettem a sorait.) A látványvilág olyan mint egy hollywoodi filmé, de másabb is mint egy mai amerikai film. Nem nagyon, nem igazán feltűnően, de nekem másabb. Igaza van a felirat készítőjének (és egyben a bejegyzés írójának, mivel ugyanazon személyről van szó), hogy a melldöngetős hazafiaskodást teljesen nélkülözi az alkotás. (Sőt, az egyik dialógus épp arról is szól, hogy az igazi hazafi nem az, aki részegen a szökőkútban zászlót lenget.) Ám én úgy gondolom, hogy a film ettől függetlenül nem internacionalista hangulatú. Jó néhány párbeszéd tartalmilag, érzelmileg ismerős volt számomra. Hallottam már ilyet, olyan ismerőseimtől, akikről soha nem mondanám, hogy nemzetietlenek. Most nem mennék bele sem filozófia történetbe, sem a pánszlávizmus történetébe, de szerintem bár kimondatlanul, de a mai orosz hivatalos nemzettudat eszmeisége (a pravoszláviát kivéve) megtalálható a filmben. Ez az eszmeiség egyáltalán nem kirekesztő nemzeti, nemzetiségi alapon, ezért nem feltűnő, egy magyar néző számára szinte észrevehetetlen. Utalás szinten található meg csak a filmben. Olyanformán, mint amikor megdobban a szíved, amikor egy 2016-os orosz filmben Ikarusz autóbuszt látsz. (Már ha idősebb vagy mint harminc.)
      Nagyon örülök, hogy a magyar felirat közvetlenül a film eredeti nyelve alapján készült, és nem egy másik (közvetítő) nyelven keresztül. Így át tudott jönni az oroszok mindennapi beszédére jellemző szarkasztikus megjegyzések is. (Persze, nem kell most egy The Big Bang Theory-ra gondolni!) Ezért (is) szeretem az orosz nyelvet! Az a kis finom odaszúrás, ami a legváratlanabb helyzetben is felbukkanhat... Ettől lesz igazán oroszos (vagy kelet-európai?) egy mai film. Nem harsányság jellemzi ezeket a megnyilvánulásokat. Az angolból fordított (de orosz filmekhez) készített feliratokból ez hiányozni szokott. (Sokszor pont az ellenkezője a magyar szöveg annak, ami elhangzik. Így a magyar nyelvű néző nem is tudhatja, nem is érzékelheti a nyelvi finomságokat.)
      Ez a fanyar, és halvány irónia azonban ebben a feliratban feltűnik, tündököl. És ez (is) nagyon tetszik nekem!
      Tetszik a film, és tetszik a felirat is. Érdemes volt rá várnom.
      Köszönöm Amundsen!

      Törlés
  8. Hát ez marhajó! Egyik tervezett filmes projektem, hogy ismertetőt írok Mitta filmjéről, szóval öröm és meglepetés értesülni arról, hogy van remake is! Köszönet!

    field64

    VálaszTörlés
  9. Fúú. A 79es nagyon rossz. Kiemelnén a legrosszabb filmzenét, amit valaha hallottam. Az újat meg se mertem nézni.

    VálaszTörlés
  10. A két képen két különböző repülő van. Ha a filmben Il-96os van, mégis megnézem.

    VálaszTörlés
  11. Csak egy érdekesség: az eredeti, '79-es film főszereplőnője, Alekszandra Jakovleva az új verzióban is felbukkan a moszkvai irányítóközpontban. (sajnos jól példázva az örök igazságot: a szépség mulandó...)

    VálaszTörlés
  12. Az első filmet még moziban láttam, piszkosul tetszett, főleg a két részre tagoltság miatt, pedig még csak középiskolás voltam. Az első része tán még jobban bejött mint a katasztrófás. A remake filmet nemrég láttam, bevallom előítélettel álltam hozzá, de nagyon jó volt szerintem. Orosz filmek terén elfogult vagyok, több hibát elnézek nekik mint egy hollywoodban készült produkciónak.

    VálaszTörlés