Krím. Az út haza

A film eredeti címe: Крым. Путь на Ро́дину
A felirat tulajdonságai:
FPS:25
kiterjesztése: srt.
















"Krím. Az út haza." (Крым. Путь на Ро́дину.) — Andrej Kondrasov oroszországi dokumentumfilmje a 2014 februárja-márciusa során a Krímben lejátszódó eseményekről.

"Egy év telt el azóta, hogy a krímiek népszavazáson úgy döntöttek, hogy elhagyják a nyomorult Ukrajnát és hazatérnek. A nyugati hatalmak - mint mindig, az USA és Nagy-Britannia által vezetve - eltökéltek arra, hogy ezt a nagy-léptékű történelmi eseményt Oroszország imperialista területszerzéseként ábrázolja és ezzel magyarázza a Kijev és a függetlenedni kívánó keleti provinciák közötti polgárháborút.
Azonban, ez a kiváló dokumentumfilm megmutatja, hogy az orosz kormányzat felismerte, az az  erőszakos módszer, ahogyan a választott  ukrán elnököt, Janukovicsot, eltávolították - s amely magán viselte az USA keze nyomát -  azt jelenteti, hogy Ukrajna káoszba fog süllyedni. A Krímben élő többségében orosz lakós számára pedig azt jelenti, hogy mindenkit, aki nem elég lojális az USA által beiktatott rezsim iránt, ki lesz téve a neonáci milíciák terrorjának. Amikor Janukovics elnök február 22-én elmenekült, Putyin elnök egy sor lépést kezdeményezett, amelyek az első valós (és sikeres) kihívás az amerikai imperialista hegemóniával szemben" - írja egy angol honlap. [2]

Az akkoriban történt sok esemény rekonstrukciója mellett, a film  részletes interjút tartalmaz Vlagyimir Putyinnal, mint Oroszország fegyveres erőinek főparancsnokával, aki személyesen adott parancsot 2014 februárjában a Krími-félsziget ellenőrzés alá vételéről.
Emellett, a film korábban nem ismert részleteket tár fel az oroszországi speciális szolgálatoknak Viktor Janukovics, a törvényes ukrán elnök megmentését célzó operációjáról.
A film premierje 2015 március 15-én volt a Rosszija 1 televíziós csatornán a nézők hatalmas érdeklődése mellett. A «TNS Gallup Média» felmérése szerint az utóbbi évek egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó produkciója volt: Csak Moszkvában a premier napján több mint 3 millióan nézték meg - ez a 18 évet betöltöttek moszkvaiak 40,6 %-a.

A film célja az alkotók szándéka szerint az volt, hogy az utókor számára megmentsék 2014 tavasza krími eseményeit. A film számára a dokumentum anyag nyolc hónapon keresztül készült a következő helyszíneken: Szevasztopol, Forosz, Szimferopol, Kercs, Jalta, Bahcsiszaraj, Feodoszia, Dzsankoj, Alusta és még sok más krími színhely.

A filmben kulcsszerepet játszik alkotója, Andrej Kondrasov Vlagyimir Putyinnal, Oroszország elnökével közvetlenül a krími események során készített sokórás interjúja. Úgyszintén megtalálható az események évfordulóján készített Putyin interjú. A film számára  több mint 50 interjú készült a krími események szereplőivel és tanúival: köztük voltak Szergej Akszjonov, Alekszej Csalij, Natálja Poklonszkájá, Szergej Sojgu és sokan mások.
A eseményeket elbeszélő rekonstrukciókban a tényleges szereplők vettek részt. A film felvétele szigorúan titkosan ment végbe 2014 szeptemberének végétől 2015 február elejéig. Az operátorok és a statiszták nem tudták pontosan, hogy mit is filmeznek: telefilmet, játékfilmet vagy dokumentumfilmet, majd a munka befejezése után aláírtak egy dokumentumot miszerint nem adnak információt munkájukról.
Andrej Kondrasov szavai szerint, a film felvétele során bizonyos nehézségekkel kellett megküzdeni. Az egyik az volt, hogy a rekonstrukciós felvételekhez szükséges ukrán katonai, vámos, rendőr és "berkutos" uniformisok hiánycikkek voltak a Krímben.  A helyi lakósok tanúsága szerint vagy elégették azokat, vagy a "földrész"-re vitték. Ezért aztán a rendőr egyenruhákat a kijevi filmesektől kellett rendelni, más egyenruhákat vagy a "Moszfilm"-től, vagy a jaltai filmstúdiótól kölcsönözték. A másik probléma az volt, hogy "ezeket az egyenruhákat senki sem akarta felvenni". Hogy a rendező mégis végig vigye elképzelését, Moszkvából voltak kénytelenek színészeket hívni.
A film készítésének időtartama alatt 398 órányi videóanyag készült, amelyből a filmbe 2,5 órányi került. A nem használt epizódok lehet, hogy későbbi dokumentum filmek anyagai lesznek.

A "Rosszija szegodnya" igazgatója, Dimitrij Kiszeljov, szerint a szerző terveiben van, hogy a film az angol feliratos verzión kívül hamarosan megjelenik a francia és német feliratos változat is.
A filmet angol feliratokkal 2015  augusztus 17-ig  8 millió 204 021 látogató nézte meg «YouTube»-on.

A felirat-file innen tölthető le! A felírat fájl lapján van egy kommentár és egy honlap cím: a címre kattintva kapott lapról letölthetjük magát a filmet.
A listában a 3. változathoz készültek a feliratok.

A történet
A film beszél a kijevi euró-majdánról, a legitim ukrán elnök, Viktor Janukovics, életének megmentésére végrehajtott  orosz speciális operációról, a kijevi anti-majdánonról hazatérő krímiek ellen elkövetett pogromról ("Korszunyi pogrom"), a Krímben az ukrajnai eseményekre válaszul kialakult hangulatról, a krími önvédelmi egységek megalakulásáról és tevékenységéről, az euró-majdán diverziókról a Krímben, az oroszországi fegyveres erők tevékenységéről az ukrán egységek blokkolása majd lefegyverzését illetően. S végül beszél a Krímnek az Orosz Föderáció állományába vételének folyamatáról, a nyugati beavatkozás semlegesítését szolgáló katonai és politikai lépésekről.
A filmben Vlagyimir Putyin orosz elnök az Andrej Kondrasovval folytatott beszélgetésben elmondta, hogy az ukrán nacionalizmus fellángolása késztette a Krím lakósságának megsegítésére, elismerte, hogy személyesen foglalkozott a Krímmel, és hasonló helyzetben ugyanígy cselekedne:
"A végső cél nem Krím elfoglalása volt, nem valamilyen annexió. A végső cél az volt, hogy az embereknek megadjuk a lehetőséget véleményük kifejtésére azt illetően, hogyan kívánnak élni a továbbiakban. Teljesen nyíltan és becsületesen mondom magának...magamban azt gondoltam: ha az emberek úgy akarják, legyen úgy! Ha  nagyobb autonómiát akarnak valamilyen jogokkal, de az ukrán állam keretei között, legyen úgy! De ha másképpen akarják, nem hagyhatjuk cserben őket! A népszavazás eredményét ismerjük. Mi úgy cselekedtünk, ahogyan cselekedni kellett!"

A beszélgetés során Vlagyimir Putyin beszélt  a krími speciális operáció egy sor eseményéről, amelyek a film premierje előtt nem voltak ismeretesek.
2014 február 23-ra virradó éjjel a hatalomból jogtalanul eltávolított ukrán elnököt, Viktor Janukivicsot az orosz speciális szolgálatok élete veszélyeztetése miatt a Krím félszigetre evakuálták a Donyecki területről (amely akkor még ukrán terület volt). Putyin szavai szerint, személyesen irányította a teljes éjszakát betöltő műveletet. Janukovics és kíséretének kocsijai Donyeckből a Krím irányába indultak. Ettől a pillanattól kezdve a telefon-hívásokon keresztül mozgásukat az orosz szolgálatok megfigyelték. Nyomon követve útjukat, valamint a felderítéstől kapott információk alapján - Putyin szavai szerint - az orosz szolgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy Janukovics élete veszélyben van és nagy valószínűséggel csapdába fognak esni.
 Ezért az Azovi-tenger partjához repült néhány orosz helikopter, amelyek a "rádiócsend" körülményei között dolgoztak, és így sokáig nem tudták megtalálni Janukovics és kísérete kocsijait. Amikor a keresés eredményre vezetett, Janukovicsot a Krímbe szállították. Javasolták neki Oroszországot, de elutasította. Néhány nap múlva, Viktor Janukovics az Orosz Föderációba távozott.
A film története szerint az orosz speciális egységek elvágták a kapcsolatot a félszigeten lévő ukrán egységek között azon célból, hogy ne kaphassanak parancsot az ellenállásra.
A filmben szó van az USA hadihajóival történt incidensről, amelyek - a film készítői szerint - beleavatkozhattak volna az eseményekbe. A Krím partjaihoz tartott a szárnyas rakétákkal felszerelt Donald Cook nevű cirkáló. Alekszandr Vitko admirális, a Fekete-tengeri flotta parancsnoka a filmben elmondja, hogy egy bizonyos pillanatban a félsziget a Donald Cook rakétáinak hatósugarán belül volt. A félsziget déli partjainál felállításra került a Basztion nevű partvédelmi rakéta-rendszer, amely radarjával befogta a közeledő cirkálót. Vitko azt nyilatkozta, hogy ezt észlelve a Donald Cook visszafordult és biztonságos vizekre távozott. A Pentagon sajtó-szolgálatának az esetről nem volt információja.
A világ fősodrású sajtójában viharos reakciót váltottak ki Putyin azon szavai, amelyek atomfegyverek alkalmazását sem zárták ki egy harmadik oldalnak a konfliktusba való beavatkozása esetén.
"Jelenti-e ez <…>, hogy harci készültségbe helyeztük nukleáris fegyvereinket?" - kérdezte Kondrasov. Putyin azt válaszolta, hogy "Készen álltunk erre." A «New York Times»-ban ilyen címmel jelent meg cikk: (angolul, "Putin Says He Weighed Nuclear Alert Over Crimea"), azaz "Putyin azt mondta, fontolgatta a nukleáris riadót Krímmel kapcsolatban". A brit «The Telegraph» címe: (angolul, "Vladimir Putin mulled putting nuclear forces 'on alert' over Crimea"), azaz "Vlagyimir Putyin gondolkodott a nukleáris fegyverek harckészültségbe helyezéséről a Krímmel kapcsolatban". Ezután mondta Dimitrij Kiszeljov, hogy a film le lesz fordítva néhány nyelvre azon célból, hogy a külföldi néző megértse mindazt, amiről a filmben beszélnek.


Visszhang 

Ukrajna
2015 március 11-én, még a film premierje előtt, Arszenyij Jacenyjuk felkérte az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságát, hogy az Orosz Föderáció elleni beadványukhoz csatolják a filmet hozzátéve, hogy "a nemzetközi ügyészeknek és nyomozóknak érdeklődniük kell  a film iránt". Kommentálva a fentieket az Orosz Föderáció Külügyminisztériumának helyettes vezetője, Genagyij Gatalov ezt nyilatkozta:
"A fenti kérdést nemzetközi bíróságon nem vizsgálják. Az ukrán lépés pusztán olyan propaganda húzás, amelynek semmiféle jogi következményei nincsenek. Úgy gondolom, hogy a lépés kontra-produktív a Dél- és Kelet-Ukrajnában kialakult helyzet szabályozása vonatkozásában."
Az Ukrán Hadügyminisztérium cáfolta a film azon információját, miszerint elvesztették volna a kapcsolatot a katonai egységekkel. Szergej Galusko, a Ukrán Hadügyminisztérium információs felügyeletének helyettes vezetője azt nyilatkozta, hogy az ukrán fegyveres egységek tétlenségének oka a Krím területén a szükséges jogi rendszer működésének hiánya volt. Azért, hogy az egységek megadták magukat, a felelősséget  a parancsnokokra hárította.

A többi ország
USA: 2015 március 9-én az USA Külügyminisztériumának hivatalos szóvivője Jen Psaki sajtótájékoztatóján kritizálta a filmet már bemutatása előtt. Kinyilatkoztatta, biztos abban, hogy a film "összhangban van azzal a félrevezető megközelítéssel, amely szerint tagadják Oroszország szerepét Kelet-Ukrajnában végbemenő eseményekben",  ezalatt értve Moszkva tagadását a "Krím elfoglalásá"-ban játszott szerepével kapcsolatban. Egyben beismerte, hogy nem ismeri a film szövegösszefüggéseit és nincsenek is információi róla.
Március 16-án, a premier után viszont kijelentette, hogy ezzel a filmmel az oroszországi fél beismerte katonai beavatkozását Ukrajna területén.

Moldávia: 2015 március 19-én a sajtóból ismertté vált, hogy a moldáviai "Információs és Biztonsági Szolgálat" betiltotta a filmet az ország területén bizonyos "technikai problémákra" hivatkozva. Egyúttal a moldáviai Belügyminisztérium migrációs hivatala persona non grata -nak nyilvánította a film alkotóját, Andrej Kondrasovot, és az "Oroszország ma" hírügynökség igazgatóját Dmitrij Kiszeljovot és 5 évre megtiltotta, hogy  az ország területére lépjenek . A fentiek leírás alapjául a filmmel foglalkozó orosz honlap szolgált [1].

Néhány szó a történelmi előzményekről
A Rzeczpospolita (Lengyel-Litván Monarchia) maximális kiterjedésekor, az 1619-es Deulinoi béke után.

Kozák–lengyel háború (1648–54) A kozák–lengyel háború a Rzeczpospolita és a kozákság, valamint a krími tatárok között zajlott 1648–1654 között. A Bohdan Hmelnickij nevével fémjelzett felkelés néhány hónap alatt pusztító háborúvá terebélyesedett, amelynek végére egész Kelet- és Közép-Európa hatalmi rendszere átrendeződött.
A történészek nagy része a felkelés kirobbanását társadalmi, gazdasági, vallási és kulturális feszültségekkel együttesen magyarázza. Az ruszin (ukrán) parasztság túlzott kötelezettségei, a lengyel tisztek részéről a kozákokkal szembeni bánásmód, a ruszin földek ortodoxainak ellenérzése a katolicizmus erőszakos terjesztésével szemben, illetve a kormányzat hozzáállása az ortodox egyházhoz és a ruszinok ellenérzése a Ruszon belüli lengyel dominancia ellen; ez mind szerves részét képezték a kozák autonómtörekvések kibontakozásának. A háború eredményeként létrejött hetmanság látható az alábbi térképen "ukrán területként 1654-ben.



A perejaszlavi szerződés
A 250 fős moszkvai delegáció 1653 decemberének végén érkezett Ukrajnába Vaszilij Buturlin bojár vezetésével. Hmelnickij 1654. január 18-án az Uszpenszkij templom előtt a nyílt népi radának szegezte a kérdést: „…velünk együtt válasszatok uralkodót a négy közül, akit akartok. Első a török szultán, aki sokszor hívott bennünket uralma alá; a második a krími kán; harmadik a lengyel király; negyedik a Nagy-Oroszország uralkodója, Alekszej Mihajlovics cár és nagyfejedelem… válasszatok, akit akartok”. A hetman részletesen kifejtette, hogy az első két jelölt eltérő vallású, a lengyel király pedig ellenségesen viszonyult Ukrajnához. Valós támogatásra és segítségre csak Alekszej Mihajlovics cártól számíthatnak. A rada egyöntetű állást foglalt Moszkva mellett.
A perejaszlavi szerződés azonnali változást eredményezett a kelet-európai szövetségi rendszerekben. A kozákság cári kötelékbe kerülése nagymértékben megnövelte az orosz hadsereg hadipotenciálját. A szövetség arra késztette a Krími kánságot – a tatár-orosz tradicionális ellentét okán –, hogy szakítson a kozákokkal és szorosabbra fűzze a viszonyt a Rzeczpospolitával.

Az orosz előretörés Ukrajnában pedig az orosz-török ellentétek újbóli kiéleződését vonta maga után. Az Oszmán Birodalomnak már a 15. század vége óta nem voltak közömbösek a kelet-európai ügyek és Moszkva felfelé törekvése korántsem tetszett, részben mert a tatár területeket meghódította a Kaukázus és a Volga mentén, ezzel fenyegette már a krími kánságot, másrészről Moszkva, Konstantinápoly eleste után, egyre inkább az ortodoxok központja lett és a Balkán ortodox vallású népei szívesen vették volna, ha az oroszok űzik el a törököket hazájukból.
A további terület-nyereségek is láthatók a fenti térképen. A Krím Ukrajnához csatolása Hruscsov által a szovjet alkotmány szerint is teljesen szabálytalan volt: nem tartották meg az alkotmányban előírt népszavazásokat, a "Legfelsőbb Tanács"-ban a határozathozatalkor nem volt jelen az érvényes határozathoz szükséges létszám.
Az  alábbi térképen látható a történelem befolyása: mely területeken érvényesül a nyugati ideológiai offenzíva akkor, amikor Oroszország válságos időszakát éli. Érdekes, hogy Kárpátalja inkább Közép-Ukrajnára hasonlít, míg a magyar-lakta területek Kelet-Ukrajnához hasonlóan szavaztak.
Az ábrán a 2010-es elnökválasztás eredménye látható

A geopolitikai kontextus 

A geopolitikai összefüggéseket Zbigniew Brzezinski "Stratégiai vízió, avagy Amerika és a globális hatalom krízise"[3] című könyve alapján próbálom röviden szemléltetni. A könyv angol-nyelvű változata a megadott honlapokról ingyen letölthető. Nekem úgy tűnik, hogy magyarul is megjelent.


Az amerikai világuralom válsága

"A 2008 évi pénzügyi katasztrófa, amely majdnem szerencsétlen lefolyású gazdasági válsághoz vezetett, Amerikát és a Nyugatot váratlanul ráébresztette a rendszer szabályozatlan pénzsóvársággal szembeni sérülékenységére. S mi több, Kínában és más ázsiai államokban a gazdasági liberalizmus és az állam kapitalizmus zavarba hozó egyvelege meglepő növekedési és innovációs képességet demonstrált. Ez, viszont, újabb aggodalmat keltett Amerika vezető világhatalmi státuszát illetően.
A (jelenlegi) Amerika geopolitikai perspektívái egy olyan változó világban,  ahol a vonzás centruma Nyugatról Keletre tolódik el, egyre növekvő mértékben baljóslatú.

"Röviden, a globális hatalom válsága a világban végbemenő - a Nyugattól Kelet felé történő -  vonzás-centrum  eltolódás, a globális politikai ébredés, valamint Amerika - mint 1990 óta egyetlen szuperhatalom - hazai és nemzetközi kívánni valót hagyó teljesítményének kumulatív eredménye. És ez komoly veszélyeket hordoz néhány veszélyeztetett állam, a globális javak és általában a globális stabilitás számára".
És mindez a "Kiterjesztett Nyugat" azért is kell, mert az amerikai világuralom csak így tartható fenn. Márpedig ebben a globalizált világban valakinek a világuralmára szükség van, mert enélkül anarchia uralkodik. És minden világuralmak legjobbika az amerikai. A kínai világuralom nem lehetséges, de ha lehetséges is lenne, lehet, hogy a kínaiak nem akarják.
Így hát marad a a "Megnövelt Nyugat",  amelynek - persze - elsődleges szerepe Kína ellensúlyozása:

A megoldás a megnövelt Nyugat

"... Amerikának meg kell újítani magát és egy átfogó és hosszútávú geopolitikai víziót kell követnie olyat, amely megfelel a változó történelmi kontextusnak. Csak egy dinamikus és stratégailag gondolkodó Amerika, együtt egy egyesülő Európával tudják elősegíteni egy nagyobb és életképesebb Nyugat létrejöttét,  amely felelősségteljes partnerként tud fellépni egy felemelkedő és egyre erőteljesebben önérvényesítő Kelettel szemben.""...egy geopolitikailag megosztott, önmagára koncentráló Nyugat a 19. századi Kína megalázó impotenciájára emlékeztető történelmi hanyatlásába csúszhat, míg a Kelet a 20. századi Európa önpusztító hatalmi vetélkedését ismételheti."
"2025 utáni időkre fókuszálva, hogyan kellene Amerikának a hosszútávú geopolitikai céljait meghatározni, és hogyan lesz képes Amerika tradicionális európai szövetségeseivel  egy energikusabb "megnagyobbított Nyugat" megalkotásába bevonni Törökországot és Oroszországot? És egyidejűleg, Amerika hogyan lesz képes egyensúlyozni Keleten a Kínával szükséges szoros együttműködés és azon tény között, hogy a konstruktív amerikai szerep Ázsiában nem lehet kizárólagosan Kína-centrikus és nem is keveredhet bele veszélyes ázsiai konfliktusokba?"

A következő idézetben az általa elképzelt "boldog jövőt" láthatjuk. A könyvet 2011 márciusában jelentették meg, de megdöbbentő az, hogy mennyire összhangban van az amerikai politikával és mennyire nincs a "történelem mélyén lévő hatóerőkkel, a bekövetkezett szociális változásokkal":

"Minden szereplő számára nyerő eredmény lenne. A történelem mélyén ható erőkkel, a szociális haladással és a modernizációval lenne összhangban. Törökország és még inkább Oroszország számára szilárdan meghatározná a modern demokratikus világbeli helyét, míg Ukrajna bevonása biztosítaná nemzeti függetlenségét. A mai Európa számára csábító kilátásokat teremtene a lehetőségeket és kalandot illetően. A nagy szabad terek és vállalkozási lehetőségek által vonzva, Európa fiataljai kihívást érezhetnek a "to go east", azaz "menj keletre", legyen az északkelet Szibéria vagy kelet Anatólia. Az emberek akadálytalan áramlása és az új kihívások megléte Európa jelenlegi víziójának új életet adna, amely ma befelé, a szociális biztonságra fókuszál. Modern autópályák, szupergyors vonatok transz-Eurázsiai hálózata bátorítani fogja a népesség vándorlást: a  Távol-Kelet csökkenő orosz jelenléte ellenére újraéled a Nyugat dinamikusan gazdasági és demográfiai beáramlása által. Néhány éven belül az egyre inkább kozmopolita Vlagyivosztok európai várossá válhat úgy, hogy Oroszország része maradhat."

Ime a szép új világ, a nyugati gyarmattá vált Oroszország.

3.1 térkép: Kína "bekerítése"
A térképen fent "Russian Army" (Orosz Hadsereg), jobbra pedig "Russian Pacific Fleet" (Orosz Csendes-óceáni Flotta) látható. Mellékesen még számítanak a kínai-indiai ellentétekre, s így az Indiai Hadseregre és Flottára valamint a potenciális vietnami bekavarásra.
4.1 térkép: A megnövelt Nyugat a globális stabilitás magja


A megnövelt Nyugat: USA, Kanada, EU plusz Ukrajna, Oroszország és Törökország, amelynek 1.102 milliárd lakósa, 34.459 trillió dollár a GDP-je és 40.3 millió négyzetkilométer a területe. Ez a Föld lakósságának 15.9 %-a, GDP-jének 46.3%-a és a Föld területének 27%-a.

A baj az, hogy Oroszország nem akar gyarmat lenni

"Oroszország - felbátorodva a nyugati egység hiányán - energia készleteit felhasználva megkísérelheti gyorsan beintegrálni Ukrajnát s ezáltal felébreszteni saját birodalmi ambícióit, hozzáadva ezáltal a nagyobb nemzetközi rendetlenséghez. Egy passzív Európában, az önálló európai országok - nagyobb gazdasági előnyöket keresve - kompromisszumra hajolhatnak Oroszországgal. El lehet képzelni olyan szcenáriót, amelyben speciális kapcsolatok épülnek ki Oroszország és Németország vagy Olaszország között a gazdasági önérdek mentén. Ebben az esetben Nagy-Britannia az USA-hoz húzódna közelebb negatív reakcióként az omladozó és politikailag vitatkozó Unióra. Franciaország és Britannia szintén egymáshoz közeledne kérdően tekintve Németországra. Lengyelország és a balti államok kétségbeesetten kérnék az USA pótlólagos biztonsági garanciáját. Az eredmény nem életképesebb
Nyugat lenne, hanem növekvő mértékben szétforgácsolódó Nyugat egyre csökkenő jövőképpel."


Megoldás: Oroszországot meg kell fosztani kapcsolataitól
"Törökország elkötelezettsége a szomszédjaival való békés együttműködésre a Közel-Keleten, Törökországnak történelmi felsőbbrendűségének régiójában, összhangban van a Nyugatnak a régióban lévő biztonsági érdekeivel."

Amit szabad Törökországnak, azt nem szabad Oroszországnak: mert nincs összhangban a Nyugat biztonsági érdekeivel. Mert Brzezinski szerint Oroszország definíció szerint nem működhet együtt Belorusszal vagy Ukrajnával, hanem:
"Oroszország Belorusszia beintegrálása, nagyobb ár vagy kín nélkül, károsítaná Ukrajna jövőjét mint egy igazán szuverén állam. Ukrajna viszonya Oroszországgal az 1991-es függetlenné válása óta hajlamos volt a feszültségre, ugyanúgy mint a Nyugathoz való viszonya a határozatlanságra. Oroszország ismételten Ukrajnát Oroszországnak kedvező politikára próbálta kényszeríteni az energiát mint politikai eszközt használva. 2005-ben, 2007-ben és 2009-ben Oroszország vagy fenyegetőzött vagy ténylegesen leállította a gáz és olaj szállítást az árviták, illetve Ukrajna felhalmozódott energia adóssága miatt. 2010-ben Ukrajna elnökét, Janukovicsot helyezték nyomás alá, hogy meghosszabbítsa az ukrán Fekete-tengeri kikötőben, Szevasztopolban az orosz tengeri bázis bérletét 25 évre cserében az energia szállítmányok kedvezményes árszabásáért."
Hát, igen! Brzezinski és az amerikai politika szerint Oroszországnak Ukrajnának kedvezményesen, alkalomadtán ingyen kellene szállítani energiát, kiüríteni az orosz flotta évszázados bázisát, hogy ezzel megkönnyítse Ukrajna "beintegrálását" a Nyugatba, mert ez van összhangban Amerikának a régióban lévő biztonsági érdekeivel. De nézzük csak tovább:
"Ukrajna szignifikáns európai állam 45 millió lakóssal, erős iparral és potenciálisan nagyon produktív mezőgazdasággal. Egy szövetség Oroszországgal egyszerre gazdagítaná Oroszországot és hatalmas lépés lenne a birodalmi szférájának visszaállítása felé, ami némely orosz vezető nosztalgikus vágya. Innen kezdve valószínű, hogy a Kreml folytatni fogja a nyomást Ukrajnára, hogy csatlakozzon a "közös gazdasági térség"-hez, fokozatosan megfosztja Ukrajnát a fő ipari tulajdonának ellenőrzésétől orosz cégekkel való összeolvadás vagy azok kivásárlása által."
Az ember csak pislog, azzal a gonoszsággal vádolják a Kremlt, amelyet velünk és az egész Kelet- és Közép-Európai régióval tettek a nyugati cégek.
Feltételezve Amerika hanyatlását - passzív európai választ Belorusszia beintegrálására, nem is említve egy korábbi sikeres erőalkalmazást Grúzia megfélemlítését illetően, arra csábíthatják az orosz vezetőket, hogy egy bizonyos pillanatban egy nyíltabb egyesítést kíséreljenek meg. De ez nagyon bonyolult dolog lesz, amely megkívánja majd az erő valamilyen alkalmazását vagy legalább egy kiagyalt gazdasági válságot Ukrajnában azért, hogy az ukránok számára ízletesebb legyen az egyesülés a gazdaságilag ellenállóbb Oroszországgal. Mindazonáltal Oroszország ezzel megkésett nacionalista reakciót kockáztat az ukrán-nyelvű Nyugat- és Közép-Ukrajnában. .... Az idő azonban nem dolgozik Kijev Moszkvának való önkéntes behódolása számára, ezért a türelmetlen orosz nyomás és a nyugati érdektelenség potenciálisan robbanás-veszélyes helyzetet teremthet az Európai Unió határainak közvetlen közelében."
A sors iróniája, hogy a potenciálisan robbanás-veszélyes helyzetet az EU határainak közvetlen közelében a "türelmetlen nyugati nyomás" okozta. És kiprovokált egy nem kiagyalt komoly gazdasági válságot Ukrajnában, valamint polgárháborút és elnyomást Dél- és Kelet-Ukrajnában, ahol a Nyugat által szponzorált nacionalista Ukrajnát nem akarják elfogadni

Lengyelország "Stratégiailag bevonva Oroszországot, miközben a Nyugat egységét biztosítjuk, a Francia-Német-Lengyel "weimari háromszög" konstruktív szerepet játszhat Lengyelország és Oroszország közötti megbékélés még nehézkes folyamata elősegítésében, megszilárdításában. A megbékélés Francia-Német támogatása növelni fogja Lengyelország biztonság-érzetét, és megnyugtatja Oroszországot azzal kapcsolatosan, hogy a folyamatnak nagyobb, európai dimenziója van."

Nos, ez "Weimar háromszög" volt az, amelynek külügyminiszterei, Janukovics és az ellenzék aláírt egy politikai  megegyezést, amelyet az ellenzék 24 óráig sem tartott be és puccsot hajtott végre. S ez a "Weimar háromszög" rá se rántott, ami egyet jelentett a puccsisták támogatásával. A fenti idézet értelme elég homályos, de a gyakorlat azt sugallja: a háromszög feladat egy olyan "megbékélés" kikényszerítése, amelyben Oroszország ukrajnai befolyását minimalizálják, valamint Lengyelország befolyását biztosítják.


Zsenei Márton, avagy komancs42



1.  https://ru.wikipedia.org/wiki/Крым._Путь_на_Родину
2.  http://www.sott.net/article/294197-Crimea-Way-Back-Home-VIDEO
3. Zbigniew Brzezinski: Strategic Vision - America and the Crisis of Global Power
    Epub formátumban:  http://bookos-z1.org/book/1254550/9ea71e
    Mobi formátumban:  http://bookos-z1.org/book/1254551/946506

4 megjegyzés:


  1. Igazi csemege, ezer hála a feliratért. Azért előre megjegyzem, fenntartásaim vannak a putyini Oroszországgal kapcsolatban. Jobb lenne, ha ők ott, mi meg itt, inkább nyugaton lennénk. Habár erről Viktor Királyunknak egészen más elképzelései vannak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy gondolom, azért vannak fenntartásaid a putyini rendszerrel, mert elég negatív a nyugati sajtóban a megítélése. A média akit be akar feketíteni , azt be fogja feketíteni. Volt egy orosz titkos ügynök, aki Nagy-Britanniába emigrált. Ott tárt karokkal fogadták. (Miért is?) Az orosz gumitalpúak polóniummal likvidálták az árulót. Ki lett kikiáltva felbujtónak? Van a világon olyan titkosszolgálat amelyik nem intézi el az árulóit? Volt egy jelentéktelen politikai formációnak egy levitézlett vezetője. ( Érdekes adalék: http://cocobinky.blog.hu/2015/03/17/a_meggyilkolt_nyemcov_szerelmi_afferjai) Egyszer, a Kremltől nem messzire lelőtte valaki. A politikusnak volt egy-két zavaros ügye. Mégis egyből, ki lett kikiáltva bűnbaknak? Ugyanekkor Kijevben kiesik (egyik verzió szerint a lakásának, másik szerint egy kórház) ablakából az egyik legjelentősebb ukrajnai ellenzéki vezető. A nyugati sajtóban néma csend. (Ezt nem lehetett Putyinra kenni.)
      Tudod mi ez? Szerintem ezt hívják démonizálásnak.
      Láttam egy HBO által készített dokumentumfilmet a Pussy Riot bírósági tárgyalásáról. (Punk ima.) Mit mondjak róla? Érdekes volt. Annyira látszott rajta, hogy befolyásolni szeretnék a film nézőit, érzelmi alapon. Miközben akinek van egy kis jogi tapasztalata (volt már bírósági tárgyalásokon), az láthatta a filmből, hogy az orosz bírónő végig megpróbált jogszerű lenni. A film meg sajnálatot kelteni a vádlottak iránt. Az a jelenet, amikor a védőbeszéd ürügyén előadott politikai hitvallást leállíttatja, az jogi szempontból teljesen jogos. A védőbeszéd nem politikai propaganda. A védőbeszédben a vádra, a bizonyítékokra kell reagálni, és nem „hittéríteni”. Mégis a film készítői megpróbálják, úgy bemutatni, mintha ez az eset bizonyítaná, hogy Oroszországban nincs szólásszabadság. Szándékosan keverik Gizikét, a gőzekével. Igen, igazuk van. Így kell manipulálni. (A dokumentum filmeket is helyükön kell kezelni. Valahogy úgy kell nézni őket, ahogy halat eszik az ember. A húst megesszük, a szálkát kiköpjük. A témába vágó kedvenceim Az igazi Mao, és az Olajfalóról készült áldokumentumfilmek.)
      Igaz, hogy a putyini rendszerről sok rossz dolgot el lehet mondani. De melyikről nem? 2006-ban a választások után viccelődtem egy kicsit Putyinnal, orosz ismerőseim előtt. Szóviccemre szóviccel válaszoltak. Majd elmagyarázták, hogy megértsem... Tudják, mik a rezsimük hiányosságai. De úgy érezték, gondolták, hogy Putyin legalább a nemzeti érdekkel is foglalkozik. Amit nem gondoltak Jelcinről, például.
      A jelenlegi miniszterelnökünk keleti nyitása csak egy blöff volt. Mindig is az volt, soha nem gondolta komolyan. Ezért (is) esett pofára a magyar külpolitika. Nem volt esélyünk a keleti piacokra való betörésnek. Mert Moszkvában is tudták, hogy csak blöff az egész. Persze, kihasználták a magyar külpolitikusok önteltségét, kihasználták, kihasználják a magyarok által adott ziccereket. De hát csak már ilyenek a profi politikusok. Szerintem soha nem gondolta a miniszterelnökünk komolyan, hogy Oroszországgal szorosabbra vonja a viszonyunkat.

      Törlés
  2. Én leginkább semleges Magyarországon lennék, amely jó kapcsolatban van lehetőség szerint mindenkivel. Fenntartásokat lehet sorolni, de nagyságrendekkel több fenntartásom van a Nyugattal szemben, ezzel rendszerrel szemben mind nemzetközileg, mind kis hazánkat érintően.
    Személyesen, nekünk - összeségében - sem rosszabb, sem jobb nem lett, de a környezetünkben a szegénység nagy mértékben megnövekedett: és ez folyamatosan megy a rendszerváltásnak nevezett esemény óta. Pl. a múlt télen, miközben a szemetet dobtam ki, egy nő arra kért, hogy engedjem be a szemét- ledobóba, mert ott lakik. (panelházról van szó). Hadd mondjam, hogy nem vagyok fiatal, a korai gyermekkorom az ötvenes évekre esnek, de ilyesmire korábban rémálmainkban sem gondoltunk.

    VálaszTörlés
  3. Először is köszönet eme hiánypótló feliratért. Blogger pályafutásom alatt nem szégyelltem, de nem is vertem a mellem a Putyin iránti szimpátiámmal, ennek vannak vérségi okai, és személyes meggyőződés, stb.
    Pont ezért örülök, hogy a nyugati-elsősorban persze az Uncle Sam által finanszírozott propagandaanyagokon kívűl láthatunk más nézőpontot is.
    Viszont, és ezt még az utálói sem tagadhatják, de Putyin a XXI,sz. legnagyobb politikusainak egyike, az utolsó igazi európai politikus.

    VálaszTörlés