Az Orion hurok

A film eredeti címe: Петля Ориона
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
kiterjesztés: srt.















                                                             Orion's Loop 1981

Hadd kezdjem némileg rendhagyó módon ezt a cikket.  Nem kedvelem, amikor a szerző túlzottan önmagát és az ízlését helyezi az írása központjába és nem az ismertető tárgya a lényeg. Viszont ha semmi személyes nincs a kritikában, akkor a sterilitás fogja megölni a cikket. Miután meglehetősen perifériális és alig ismert mozi lesz ennek az ismertetőnek a tárgya, talán belefér az elejére némi kibeszélés, akképp mint a "félre" szöveg Moliere darabjaiban. Akik olvasgatják a Filmbookot, talán már észrevették, hogy kedvelem a régi szovjet és "szocialista" sci-fiket. Annyira más a szemléletük, hogy üdítő kivételt kínálnak a manapság népszerű akció központú mozik világában, ahol gyakorta megesik, a nagy pörgés közepette elsikkad maga az EMBER. Ezek a filmek viszont pont őt állítják a központba, vagy éppen az egész emberiséget, miközben egy biztató és élhető jövőképet vázolnak fel. Nem gonosztevők ellen kell küzdeni egy olyan társadalomban, amit a rossz ural, hanem a jövő hozta nagyszerű kihívásokkal kell szembenézni vagy erőfeszítést hozni olyasmikért, amik megérik a legnagyobb áldozatot is. Ráadásul igyekeznek bevonni a nézőt a szereplőkkel együtt történő gondolkodásba, hagyva teret a fantáziának, találgatásnak, nem pusztán készen tálalják a megoldásokat. Ez a hozzáállás természetesen nem kedvez a gyors tempónak, sokat beszélnek a szereplők és agymunkára serkentik a fogyasztót, építenek az ismereteire. Vagyis máris felsoroltam az okait, miért nem igazán tudnak népszerűek lenni. Ahogy tallózgattam a neten, bizony csupán elvétve találni írásokat ezekről a pozitív szemléletű történetekről, pedig egyre több felújított kópia kerül ki a már megszűnt "szovjet blokk" egykori filmterméséből. Erről a moziról magyar nyelvű írást nem bírtam előásni, de angolul sem sokkal jobb a helyzet. Pedig egy már elérhető új kiadásban, s mint ritkaságra, azért mindig akad kereslet. Bízom benne, a magyarországi ismeretsége némileg javulni fog ennek az ismertetőnek a publikálása után és legalább a hasonló érdeklődésűek keresni fogják a filmet. Részemről próbálok kedvet csinálni hozzá, bár nincs szándékomban csak a szépet látni a film kapcsán.

Az Orion csillagkép felől rendkívüli jelenség tart a Föld felé. A hatalmas erejű, hurok formájú, ismeretlen képződmény sugárzása ellen védtelenek az űrhajók, melyek személyzete áldozatul esik, ha a hatókörébe kerülnek. A riadót fújó emberiség a legjobb hajóját, a Phaetont küldi ki, hogy a legénysége próbáljon meg adatokat szerezni a védekezéshez. Az emberekkel együtt kiborg másolatokat is küldenek a biztonság kedvéért. Valamelyik csapat remélhetőleg sikerrel jár, különben úgy tűnik, vége a bolygónak.

Kezdem a jó hírrel: megúsztuk. Bizonyíték rá, hogy 2014-ben olvashatják ezt az írást. Továbbá mindössze 81 perc kellett hozzá, ami valóban Sztahanov utódaihoz méltó teljesítmény. Innentől viszont már köthetem fel a lenge magyart, hogy mivel csalogassam képernyő elé a mai potenciális nézőket.  Az 1950-es, '60-as években a szovjet mozik még állták a versenyt Hollywooddal, sőt, fényképezési trükkökben vagy díszletezésben sokszor a nagy vetélytárs tanulhatott tőlük. Viszont ez a film 1981-ben készült. Ekkor már Luke Skywalker fénykarddal kápráztatta el a nézőt és bosszantotta a fizikához értőket, a Hoth bolygón pedig Manstein marsall tankjainak kései utódai lépegettek a hómezőn a lázadók bázisának lerombolásának céljával, míg Han Solo az arcán a legnagyobb bajban sem múló széles mosollyal lazán fénysebességgel repült a felturbózott Zaporozsec mintát követő MIllenium Falconnal. Szóval, nagyot változott a világ és a filmkészítés. No, nem az Ogyessza Filmstúdióban. Míg 1959-ben a "Szólít az ég" külső helyszínei látványosnak, de legfőképp újnak számítottak, 1981-ben már azzal kellett küszködnie a stábnak, - kevés sikerrel, - hogy olyan beállításokat találjanak, amikkel elrejthetik, hogy ezeket a díszleteket bizony jó pár régebbi űrkaland kapcsán köszönnek vissza, de még a festés sem változott rajtuk. Az akkortájt közismert vicc szintén passzolt a stúdió felvételek látványához. Miszerint: Honnan ismerhető fel a szovjet mikro-technika? Kilométerekről. Sajnos, tényleg ez a helyzet, a Phaeton belseje roppant elnagyolt, nem hogy a kortárs mozik, de még egykori önmagukhoz képest is. Az Aelita Ciolkovszkij tervei alapján 1924-ben szinte kifogástalan és fölöttébb látványos űrhajót tálalt a nagyérdeműnek, de a hidegháborús fegyverkezési versenyben recsegő-ropogó szovjet gazdaság nem tudott pénzt adni a" béketábor" fantasztikus mozijait gyakorta látványossá tevő valóság érzetet adó monumentális makettekhez. Az Orion felé tartó, Földünk megmentésére hivatott jármű alig hitelesebb azoknál, amik Rajnai András kísérleti stúdiójából röppentek elő. Pedig azokat mennyiszer megmosolyogták... vagy kinevették. A sugárpisztoly sem lett jobb, hitelesebb pedig végkép nem. Elég ebből, azt hiszem, a példákból nyilvánvaló, a mozi technikai és trükk része már a bemutatáskor avíttasnak számított.

A brezsnyevi pangás időszakában idején a fantasztikumot éppolyan fanyalgással fogadták a hivatalból gyanakvók, mint egykor a sztálini terror idején. (Hogyne, még a végén becsempésznek valami kritikát a jelenről a mindig, mindenre kapható, alapból dekadens értelmiségiek.) Így aztán a „felépült szocializmus világában” egyre fogyatkoztak a sci-fik. Ha pedig mégis sikerült kiharcolni egynek némi pénzmagot, akkor csak a kevéssé ismert arcok kaptak benne szerepet, alig gyakorlott rendezővel. Az Orion hurokja sem járt másképp. A stáblistán szereplők összesen ha harminc filmben voltak jelen. Gyorsan leszögezem, ez fel sem tűnik a mozin. Teljesen korrekt színészi és rendezői teljesítményt kapunk, megfelelő fényképezéssel és zenével párosítva. Csak a lóláb… izé … a pénzhiány érhető tetten időről időre.

Erich von Däniken ekkortájt meglehetősen népszerű volt a világban a tudomány határán mozgó elméleteivel. A Vasfüggönyön túl csak a „sarlatán” jelző járt neki. Érdekes, de a Szovjetunióban a paranormális kutatás titokban kapott lehetőséget, viszont a nagyközönségnek sokáig szigorúan csak materializmus tanai voltak feltálalva. Azért az olvadás jelensége, ha lassan is, de csak érvényesült. Kuzmiscsev könyve, „A maja papok titkai” magyarul is nagy sikert aratott. Filmbe viszont nem sűrűn kerülhetett bele holmi „áltudományos” okoskodás vagy egyáltalán kérdésfelvetés. Ez a mozi kivétel. Van benne szó idegen, ám emberi civilizációról, földi látogatásukról a történelem előtti időkben., rejtélyes tibeti tekercsekről. Sok időt nem szánnak a téma kibontására, de már a megjelenése üdítő. Azért a bürokrácia nem adta olcsón a bőrét. Rögtön az elején igyekeznek kizökkenteni a nézőt, az által, hogy gyorsan a képébe tolják az amúgy nyilvánvalót: ”Pajtikáim, ez csupán film, semmi más”. Viszont hagyták, hogy tekintélyes tudósok különböző álláspontot fejtsenek ki az értelmes lények gyakoriságáról a Kozmoszban. Szerintem, mint annyiszor, az idő az akadékoskodók ellen fordította az ötletüket. Mostanra az lett érdekes, amit ők lelombozónak szántak. A filmesek védték magukat. Alekszej Leonov, az első űrséta végrehajtója, rendkívül népszerű volt. Személyének megnyerése egyfajta védőernyőt biztosított. (Ezt már az 1976-os Indul az űrhajó csapata is kihasználta.) Bedolgozott a forgatókönyvbe, ami egyúttal garancia arra, hogy baklövések sora nem kerülhetett a történetbe. Továbbá ő festőként szintén tehetséges volt, a moziban sok műve tűnik fel a háttérben. (Lásd a mellékelt képet.) Azt hiszem a szellemisége nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a film máig élvezhető maradt.

Ami igazán egyedi ebben a filmben, az a hidegháborús paranoia feltűnése. Lehetséges, hogy valaki majd kijavít, de én nem tudok másik szovjet filmről, amelyben – ha csak egy szereplő szájába adva is, - de kétségét fejezné ki valaki, hogy egy olyan faj, amely képes elszakadni a szülőbolygójától, esetleg ártó szándékkal léphet fel egy másik bolygó lakossága ellen. Túl nagy teret nem adnak ennek a lehetőségnek a történeten belül, ilyen lezárás végképp szóba nem lehet, de a gyanakvás légköre csak befurakodott ide. Egyébként az ideológiai maszlag - egy „kötelező” tiszteletkört leszámítva, - száműzve lett a moziból. Ez sem tipikus jelensége a korszaknak. Annyi van az elején, hogy az ENSZ felkéri a Szovjetuniót az emberiség megmentésére, amely természetesen a legmagasabb technikai felkészültséggel rendelkezik az űrhajózás terén, beleértve a kiborgok gyártását is. (A kommunizmus zászlóhordozója ismét elébe vágott a szakadék szélén álló kapitalizmusnak. Kellett neki sietni…) Az alaphelyzet gyors kibontása után viszont már irány az űr, jöhetnek a megfejtendő rejtélyek. Mint az írtam, jönnek is, bár olyan régimódiasan. Vagyis együtt törhetjük a kobakunkat az űrhajósokkal, nézhetjük a tévedéseiket, bajba kerülésüket és persze a sikeres megoldást. Mert az végképp szóba sem jöhet, hogy az emberiség legjobbjainak összefogása kudarcba fulladjon. A főhősök megerősödve a vészhelyzetből, újabb nagy kihívások várnak rájuk. Irány a legközelebbi galaxis. Mit sem számít, hogy tudva tudjuk, nem lesz sétagalopp és az elindulóknak nincs visszaút. A szovjet film nem hazudtolta meg önmagát a végső korszakában sem. Bízik az emberiségben.

Adja Isten, hogy rászolgáljunk az optimizmusukra. Aki akarja, kezdje azzal, hogy megnézi az elődök művét. Az Orion hurok tisztes középszer kivitelben, a technikai rész gyengesége különösen szembe ötlő. Az okát már leírtam. a mai elvárások szerint lassúnak számít. Erénye a szemlélete, a téma intelligens megközelítése, a rejtett finomságok. Bízom benne, akadnak majd, akik műsorra tűzik odahaza.

Miközben a filmet néztem, eszembe jutott egy tavalyi eszmecserém Oldfan-nel. Ha jól emlékszem, akkor az, mintha a Rögös út vezet a csillagok közé című filmhez írt bejegyzés után zajlott le közöttünk. Nagyon érdekes kérdést, kérdéseket vitattunk meg írásban. Többek között olyan fennkölt dolgoról szólt az eszmecsere, mint az emberiség jövője. Beismerem kettőnk közül én voltam a pesszimistább. Viszont Oldfan idealizmusa magával ragadott. (Nem győzöm hangsúlyozni, hogy szerintem az idealizmus szónak nincs negatív mellékzöngéje. Én tisztelem azokat az embereket, akik pozitív jövőképpel rendelkeznek, akik ellent tudnak állni a bennünket elborító cinizmusnak. Ők a jövő emberei, akiket nem nyom le a ma depressziója.) A filmet nézve többször eszembe jutottak az akkor olvasott levelek.  Igen, ez a film is megpróbálja bemutatni, hogy a pillanat problémája - még ha halálos veszélynek látszik is- megoldható. A bátraké a szerencse!

Számomra egy kicsit furcsa volt a filmben a szereplő űrhajó neve. Rögtön az alkotás elején megtudjuk, hogy ez az űreszköz van a világon legjobban felszerelve, legjobb védelemmel ellátva. Akkor miért nevezték el Phaeton-nak? Hiszen a névadó a görög mitológia egyik titánja volt. Eddig rendben is volna a dolog, hiszen tradíció, hogy különböző járműveket mitológiai alakokról neveznek el. (Lásd: Apollo, Gemini űrhajók, Titanic stb.) Talán azért nevezhették el így ezt az űrjárművet, mert napkutatás volt a cél? Phaeton ugyanis Héliosz fia, akit viszont napistenként imádtak az ókori görögök. Eddig rendben lennénk, de ez a titán, a mítosz szerint, csak bajt és szerencsétlenséget hozott az emberiségre.

Héliosz feladata volt, hogy nap mint nap, tüzes szekerével áthaladjon az égbolton. Az antik Hellászban így személyesítették meg naprendszerünk csillagának mozgását. Zeusz egyik fia kétségbe vonta Phaeton isteni származását. Az ifjú titán úgy gondolta, hogy apja szekerének vezetésével bebizonyíthatja, hogy valóban Héliosz-fi. Csakhogy a napisten hallani sem akart a tervről, így az ifjú elkötötte a szekeret. Ám a lovak megérezték, hogy nem a szokott erős kéz tartja a lószerszámot. Letértek a szokott útjukról és kozmikus zűrzavart okoztak. A kocsis ekkor a Föld felé vette az útját. A Nap perzselte, égette a bolygónkat. Hatalmas pusztulás keletkezett. Az olimposzi istenek kérték Zeuszt, hogy tegyen rendet. A főisten villámokat szórt Phaetonra, akit el is talált. A halott titán holtan zuhant az Eridanusz folyóba.

Magam nem vagyok babonás, de (legalábbis hajóknál) nem szokás ilyen balszerencsés neveket adni a járműnek. Sőt!

A Szovjetunióban nem is adtak ilyen neveket. Legalábbis én nem tudok erről. Azóta sem tudok rájönni, hogy a film forgatókönyvébe miért ez a név került bele. Persze lehet, hogy nem is a mondai hős ihlette meg őket, hanem a titokzatos tizedik bolygó? Ami meg vagy létezett vagy nem…

Mindenesetre, ha nem is egy kapkodó, de intelligens filmet lát az, aki megtekinti ezt az alkotást. Nem feltétlen naprakész, (Hogy is lehetne az?), de elgondolkodtató. Legalábbis engem inspirált.

A filmet Vaszilij Nyikolájevics Levin rendezte. Az 1975-ben készült Némo kapitány szintén az ő nevéhez fűződik, ahol a rendezés mellett a forgatókönyv is hozzá köthető. Ezt a feldolgozást mintha a Magyar Televízió is bemutatta volna. Legalábbis nekem így rémlik.

A forgatókönyvet Alekszej Leonov űrhajós és Valentin Szelivanov (Az Indul az űrhajó rendezője és egyik forgatókönyv írója. „Bedolgozott” Szergej Mihajlovnak.) írták.

Magam nem osztozom Oldfan azon véleményében, hogy a szereposztás során nem keveset foglalkoztatott színészek kapták volna meg a szerepeket.  Vannak, akiknek ez a film szinte az ugródeszka volt, de például Anatolij Azo-nak (Nyikolaj Krecsetet alakítja) ez volt a 32. filmje a 46-ból. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy téves lenne az a megállapítás, hogy 1980-ra (Ekkor készült a film, de a premierje 1981-ben volt.) a szovjet filmgyártás perifériájára szorult a sci-fi műfaj. Az is igaz, hogy a magyar, de még az angol nyelvű filmes források sem öntik ránk bőségesen az információkat a szovjet filmekről. A jelentősekről, vagy annak tartottakról, lehet olvasni, de a rejtett kincsekről nem.

És ez a film a maga módján egy kincs!

A felirat itt található meg.