Mimino


A film eredeti címe: Мимино
A felirat tulajdonságai:
FPS:25,
kiterjesztése: srt.

















Örömmel értesítek mindenkit, hogy „megérkezett” Amundsen legújabb munkája!
Ismét egy klasszikus alkotáshoz készített magyar nyelvű feliratot.
Ez az alkotás az 1977–ben készült Mimino!
Húúú!

1977. július  1-jén mutatták be  először a filmet a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon. A nagyközönség  1978. március 28.-ától láthatta a mozikban.  A filmkritikusok kedvezően fogadták  az alkotást, számos díjat is nyert, és a közönségsiker sem maradt el.
Ennek számos oka lehet, a választott téma mellett az sem elhanyagolható, hogy a megvalósítás formája (vígjáték) is, és a megvalósítás is professzionális .
A film főhőse Valiko Mizandari, akit csak Miminonak becéznek, egy Mi-2-es helikopter pilótája.  Egy szép napon találkozik egykori  osztálytársával aki egy TU-144-esen teljesít szolgálatot. A két pilóta között teljes a kontraszt. Mimino egy helyi grúz társaságnál helikopterpilóta, régi ismerőse pedig a nemzetközi forgalomban szolgál mint egy szuperszonikus gép pilótája. És ahogy ilyenkor lenni szokott hősünk is többre vágyik, nem elégszik meg addig életének eredményeivel. Elhatározza, hogy ő is nagy gépre fog kerülni…
Persze célja eléréséhez ott kell hagynia  eddigi életét, ott kell hagynia Grúziát, és a nagyvárosba, Moszkvába kell költöznie. Ezzel el is kezdődik élete új szakasza , ami kalandokban, és kedves jelenetekben is bővelkedik.
Georgij Danelija
A filmet a grúz származású Georgij Nyikolájevics Danelija rendezte. Ugyanaz a rendező, aki az Áfonyát is. Talán nem véletlen ezek után, hogy nem egy orosz környezetben játszódó olasz vagy francia vígjátékot utánzó alkotásról van szó. Az Áfonyához hasonlóan sok vidám percet tud ez az alkotás is okozni, de azért ott van kontrasztként a komolyság,  a mondanivaló is  a filmben.
Egy szomorú komédiát láthatunk, ha megtekintjük a filmet.
Danelija 1930.augusztus 25.-én született. Édesapja vasúti mérnök, brigádvezető, bánya főnök, a moszkvai Metrosztroj vállalat vezető mérnöke, és vezérőrnagy is. Édesnyja a Moszfilmnél dolgozott mint asszisztens, majd mint segédrendező.
Háromszor nősült.  1959 óta rendezőként dolgozik a Moszfilmnél. Már  első filmjével, a Szerjózsá-val, felhívta magára  a figyelmet. Mind a közönség, mind a kritikusok megszerették ezt az alkotást. Az 1964-es Moszkvai séta a hruscsovi olvadás egyik meghatározó kulturális alkotása. A film cselekménye nem túl bonyolult, mégis hatalmas életigenlés árad belőle. Nem véletlenül vált kultuszfilmmé. Egymástól függetlenül, közel egy időben két magyar felirat is készült a filmhez. Az egyik Amundsen, a másik Pasanyov munkája. Erről a filmről olvashattok a Kinok55-ön itt.
Életútja során számtalan elismerést, kitüntetést kapott.
A mai napig aktív. De nem csak rendezi a filmeket, hanem időnként forgatókönyvet is ír, sőt színészként is fel-feltűnik a vásznon. A Mimino is egy olyan  film amely forgatókönyvét megírta, a filmet megrendezte és az egyik pilóta szerepében láthatjuk is.

Szereposztás:
Vahtang Kikabidze (Valentyin Mizandari - Mimino)
Frunzik Mkrtcsjan (Rubik Hacsikjan)
Jelena Proklova (Larisza Ivanovna)
Jevgenyij Leonov (Ivan Volohov - Vano)
Archil Gomiashvili (Nugzar Papisvili)

Vahtang Kikabidze
 És most a fordítóé, Amundsené a szó:

A főszerepet alakító, grúz Vahtang Kikabidze mai napi aktív művész. Nem csak színész, de rendező és elismert énekes is, több lemeze is megjelent. Magyarországon alig ismert, de hazájában többszörösen kitüntetett előadóművész. 2008-ban, az orosz-grúz konfliktus idején felszólalt Grúzia érdekében, sőt visszautasított egy kitüntetést is, ezzel tiltakozva az orosz agresszió ellen.






Frunzik Mkrtcsjan

Az egyébként komoly, sőt néha melankóliába hajló film vígjátéki elemeit egyértelműen az örmény Frunzik Mkrtcsjan játéka jelenti. Ő az a tipikus, jellegzetes arcú  színész, akiről a filmrajongók mindegyike tud, mert látták már „valahol”, de nem tudják hová tenni. A szovjet éra elismert komikusa, számos filmben láthatták a nézők. Sajnos a személyes élete sokkal komorabb volt, mint a szerepei. Feleségének betegsége és egyéb magánéleti problémái vezethettek oda, hogy viszonylag korán, 1993-ban elhunyt.







Csak mellékszereplő a filmben a szintén közismert Jevgenyij Leonov. Róla e blog oldalain, az „Áfonya” című film kapcsán bővebben lehet olvasni. A filmben továbbá egy kis szerepben feltűnik a szintén színészóriás, Vlagyimir Bászov, akiről e blog oldalain szintén volt már szó.

A film érdekes mellék (vagy inkább fő!) mondanivalója a két főszereplő eltérő származásában rejlik. Az egyik grúz, a másik örmény. Ez a két nép nem igazán kedvelte egymást, egymás vicceiben, anekdotáiban rendszeresen előfordulnak – természetesen mindig a másik nép kárára ment a viccelődés. Örmény-grúz háború is volt a történelemben. A filmben a két karakter eleinte veszekszik, majd jó barátok lesznek. Lehet értelmezni ezt a békés egymás mellett élés példájaként. Sőt, a párbeszédek, monológok közül majdnem mindegyik – a kritikák szerint – az emberek közötti kedvesség, nyitottság példája lehetne.
A mondanivalója, a hangulata, a nyelvezete talán, ki tudja? Egy biztos: a Mimino egy olyan film, amire minden orosz jó szívvel gondol vissza, szívesen nézik és kedvesen beszélnek róla. Nekünk talán kissé nehéz megérteni, miért. De ez annyira sajátos szovjet hangulatú film, a maga nosztalgiájával együtt, mint nekünk akár az Ötvös Csöpi filmek a maguk magyar nosztalgiájával. (hogy csak a korszakban legközelebb álló filmek közül említsek egyet).
A filmben előfordulnak (a szokatlan városnevek mellett) kifejezések, amelyek esetleg kiegészítésre szorulnak:
mimino – a filmben is elhangzik, ez a sólyom grúz neve, a főszereplő beceneve.
26B – valójában is létező teherautó típus, a KRAZ-256B.
dolma – grúz zöldséges étel, lencsével töltött szőlőlevél. Érdekes, hogy ilyen néven erdélyi ételt is lehet találni.
szacivi - hideg csirke fűszeres diómártásban, grúz hideg előétel
dzsan – keleti eredetű, udvarias megszólítás. A név után szokták mondani, ezzel is tiszteletet kifejezni.
Clara Zetkin - német szocialista politikus és nőjogi harcos (1857-1933)
Telavi – grúz város, nevében nagyon hasonlít Tel-Avivra. A filmben van egy telefonbeszélgetés, amikor a Nyugat-Berlini postán Valiko Telavibe szeretett volna telefonálni, de a kezelő hölgy félreértette és Tel-Avivba kapcsolta. Ezt a telefonbeszélgetést erősen „lázító” –nak titulálták a szovjet, sőt az izraeli hatóságok is, emiatt a jelenetet a filmből kivágták – legalábbis abból a kópiából, ami a tel-avivi Filmfesztiválra ment.
Istojan – a szovjet labdarúgó válogatott grúz származású játékosa. Részt vett az 1972-es labdarúgó Európa-bajnokságon.
Butirka börtön – a blog oldalain szereplő filmekben már elhangzott a neve, ismert és hírhedt orosz börtön.
Érdekességként említik a források, hogy az említetten kívül, a filmből még muszáj volt jelenetet kivágni, nem ment át a végső cenzúrán. Például olyan, ami pedig igazán humoros lehetett volna. Amikor Valiko és Rubik a szállodában beszállnak a liftbe, mellettük áll egy japán páros, akik láthatólag ikrek. Japánul beszélnek arról, hogy „ezek az oroszok hogy hasonlítanak egymásra…” Sajnos a DVD változatban ez a jelenet nincs benne.
Hogy mennyire lett kultfilm, arra egy érdekes tény: „Mimino” névvel jó pár grúz konyhás éttermet nyitottak Oroszországban, sőt a világ más részein is, Berlinben és New Yorkban is.
Ha valaki a repülőgépek szerelmese, annak is csemege lehet ez a film. Ugyanis szerepel benne egy ikonikus repülőgép, a TU-144, amely a szuperszonikus személyszállítási éra legendás darabja.
 



A filmhez tartozó felirat megtalálható itt.

Köszönet Amundsennek a munkájáért!



4 megjegyzés:

  1. Tyű! Ez valami kultfilm lehet Oroszországban, mert úgy jön le a rutrackerről, mint ha zsinóron húznák. :D

    VálaszTörlés
  2. Már az elején ismerős volt a film, de amikor sorra került a szállodai jelenet, ahol egymásra licitálnak, és a végén együtt táncolnak, na, akkor leesett a tantusz, hogy ezt nagyon régen láttam a tévében. Szóval jó volt újranézni. Ha lehet ilyet írni, akkor ez egy igazán aranyos és melegszívű film, bárkinek ajánlom, nem fog csalódni benne.

    VálaszTörlés
  3. A Tu-144esek sose repültek nemzetközi forgalomban. A Moszkva - Alma-ata - Habarovszk járatot repülték úgy 50x, és annyi. Életveszélyes volta miatt kivonták a forgalomból.

    VálaszTörlés