Koroljov

A film eredeti címe: Королев.

A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
kiterjesztése: srt.














A bejegyzés apropója egy 2007-es film, a Koroljov című alkotás. Ez a film az Első Számú Főkonstruktor életének egy kis szakaszát dolgozza fel. (Nem kívánom szaporítani a szót, többek között azért sem mert életéről több magyar nyelvű forrásban is olvashat az érdeklődő.)

Szergej Pavlovics Koroljov

A filmbeli események idejében Koroljov harmincegy éves.
A történet ott kezdődik, hogy letartóztatják (1938.június 27.). Miközben családja tagjai minden követ megpróbálnak megmozgatni, hogy ártatlannak nyilvánítsák, a kihallgató tisztek közreműködésével megismerkedhetünk az ifjú Koroljov addigi életével, munkásságával.
A film egyik erőssége, véleményem szerint, hogy alaposan bemutatja, hogy a "Nagy Terror" idején a letartoztatottak családtagjaira milyen sors várhatott.
Nem szájbarágósan mutatja be mindezeket. Nem. Nekem az volt a "félelmetes", hogy milyen lényegtelennek tűnő jelenetekben, egy-egy odavetett félmondattal intézik el ezeket a "bemutatásokat" a film készítői. Gondolok például arra a jelenetre amikor a hozzátartozók sorban állnak a Lubjanka előtt. Várnak, hogy átadhassák a letartoztatottaknak szánt küldeményüket... Az, hogy pénzt küldtek be természetes volt. Az, hogy több részletbe adták oda a pénzt, mert úgy gondolták, hogy ameddig átveszik a pénzt addig biztos él még a hozzátartozó, nos ilyen esetről olvastam régebben is. Ebből számomra az következik, hogy nem elszigetelt volt ez a gondolkodás a hozzátartozók részéről. Így reménykedhettek abban, hogy szerettük még él. (Ők akkor még nem tudhatták, hogy hónapokkal a letartoztatott halála után is átvették, hivatalos elismervénnyel, az ügyintézők a pénzt a reménykedő rokonoktól.) Teljesen természetes volt, hogy a letartoztatás után a házastárs elveszítette az állását, de az is, hogy őt is letartoztatták. Azért mert a gyanúsított házastársa volt. Ha volt közös gyermek, akkor annak a sorsa az állami nevelőintézet lett...

Jurij Kara

A film rendezője, Jurij Kara írta a forgatókönyvet is, Natalja Koroljova "Apa" című könyve alapján.
A filmben feltűnik Konsztantyin Ciolkovszkij (Szergej Jurszkij; rengeteg filmben játszott, például az 1968-as Intervencióban is), a fiatalon elhunyt Fridrich Cander ( Roman Ingyik), Koroljov barátja, és közeli munkatársa, és "maga" Mihail Tuhacsevszkij marsall ( Alekszandr Bobrovszkij) is. A címszereplőt, Szergej Koroljovot, Szergej Asztahov (2001-től indult be a filmes karrierje. Számtalan mozifilmben szerepelt. A romantikus tévé sorozatok kedvelői a Titokzatos Násztyában is találkozhattak vele. Siskint alakította, a színház igazgató helyettesét.), feleségét Kszénija Makszimilianovna Vincentinit Viktorija Tolsztoganova (Antikiller, Bársonyos forradalom [magyar DVD kiadás létezik], Viharkapu, Csalóka napfény 2, Kém stb), a főhős édesanyját Marija Nyikolajevna Koroljovát Natalja Nyikolaejevna Fatejeva ( Ő is nagyon sok filmben szerepel. Például az 1971-es A siker lovagjai-ban, vagy az 1979-es A fekete macska bandájában is.) alakítja.
A film premierje 2007.április 12.-én (ez a nap az űrhajózás napja) volt a moszkvai "Művész" moziban. 2007.október 11-től vetítették Oroszország szerte.

A letartoztatás után készült kép

Számomra ez a film a küzdésről szól. Arról, hogy az ember a nehézségek ellenére küzdjön, haladjon előre, a célja felé. De ez az előre haladás, ne másik letaposásával járjon.
Nekem ez a film üzenete.
Szerintem, a film készítői (a történet körülményei ellenére is) egy optimista kicsengésű alkotást hoztak létre. Persze kár lenne tagadni, hogy a színészek által eljátszott karakterek idealisztikusak kissé, de ez a történet (amelyet Koroljov lánya nézőpontjából láthatunk) így, ezt a hozzáállást "követeli" meg.
Szergej Pavlovics Koroljov munkássága azért megérdemel néhány mondatot:
A GULAG-ról történt szabadulása után, Tupoljev tervezőirodájába osztották be dolgozni (Ez gyakorlatilag rabszolga munka volt, hiszen csak enyhítettek a büntetésének körülményein. 1938. szeptember 27.-én szabotázs elkövetésében találták bűnösnek, és csak 1957. április 18.-án rehabilitálják teljesen.) 1946. augusztusában kinevezik egy újonnan felállított nagy hatótávolságú ballisztikus rakétát fejlesztő kutatócsoport vezetőjévé. 1948-ban kezdik el a próbkilövéseket az R-1-es rakétával.

Koroljovék rakéta kilővési kisérlete a '30-as években

1950-re siker koronázza munkájukat.
1954-is több módosítást eszközölnek a hordózórakétán. Ekkora megalkotják a R-5M-et is, amely nukleáris töltet hordozására is alkalmas. De a fejlesztő munka nem fejeződik be, kifejlesztenek a haditengerészet számára is rakéta típusokat, sőt, az R-7-es interkontinentális rakétát is.
1956-ra az R-7-es már kétfokozatú interkontinentális hordozórakéta, amely akár három tonnás robbanófejet is eltud hordozni. Hatótávolsága 8000 kilométer.
Ezt a rakétát sikeresen kipróbálták 1957-ben, Kazahsztánban az 5-ös számú helyszínen... Amit később Bajkonurnak hívnak.
Persze mindez technika történeti érdekesség is, de világpolitikai jelentőségei is volt.
Hiszen 1960. október 30.-án felrobbantották az első szovjet hidrogénbombát. Az 50 megatonnás robbanás a mai napig világrekord... És az új generációs atomfegyver interkontinentális rakétára szerelhető (R-7)...

A GIRD rakétái

A Szputnyik-ot, a világ első műholdját R-7-es hordozórakétával juttatják ki az űrbe (1957.október 7.).

1961. április 12.-én egy újabb nagyszerű technikai bravúrt old meg Koroljov és a csapata.
Ember az Űrben!

Munkája elismeréseként Koroljov megkapja a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. Érdekesség, hogy a kitüntetésről a hivatalos rendelet nem jelenik meg. Ennek oka az, hogy Koroljov személye nem ismert az USA hírszerzői előtt. Haláláig nem tudta a CIA kideríteni, hogy ki az a személy, akit a hivatalos iratok csak a Főkonstruktőr néven emlegetnek. Ki az a személy aki a szovjet rakéta fejlesztés, a szovjet űrkutatás "hajtóműve".
Az első űrsétára 1965.március 18.-án kerül sor. (Voszhod-2 űrhajó, A.A. Leonov kozmonauta körülbelül 20 percig tartózkodik az űrben.)
Koroljov már az '50-es években a Hold meghódításán munkálkodik. Nem volt erre a programra megfelelő koordinátor. Hiába tetszett Koroljov ötlete Hruscsovnak, a kivitelezés a Honvédelmi Minisztériumra lett bízva, ahol Koroljovnak nem voltak jelentős kapcsolatai. Valentin Petrovics Glusko (Akit szintén "megfertőzött" Ciolkovszkij, hiszen 1923-30 kötött leveleztek egymással. 1935-ben G.E. Langemakkal közösen kiad egy könyvet, ami a rakéták felhasználhatóságáról és tervezéséről szól. 1938.márciusában őt is letartoztatják, nyolc évet kap.

A letartoztatás után készült kép

Neki szerencséje volt, nem a GULAG-ra került, hanem egyből egy saraskába (büntetését egy tervező iroda alkalmazottjaként tölthette le egy titkos fejlesztő-kutató telepen), a 82-es tusinovoi repülőgépmotor fejlesztő üzembe került. 1944. decemberében egy repülőgép hajtőmű fejlesztő-gyártó üzem főkonstruktora lett. 1945, július és december között Németországban van, ahol a német rakétaprogram iratait tanulmányozza.
1946 után a OKB-SzD ( ma Energomash-nak nevezik a céget) vezetője lett. Ő is rakétakísérleteket folytat. Sikeresen fejlesztenek ki több féle rakétát, például a  Proton-t, az Energijá-t [ez jelenleg a világon a legerősebb rakéta] is.
Az Energija-Burán program, a Szaljut teherűrhajó, és a MIR űrállomás is az ő és csapata kutatásai, munkáin nyomán jött létre.

Glusko (1989.január 10.-én hunyt el) és Szergej Pavlovics Koroljov között lévő személy konfliktus következményeként a szovjet Hold program megvalósítása nem a megfelelő ütemben haladt. A következő pártvezető, Brezsnyev nem tartotta annyira fontosnak ezt a projektet, ezért nem is támogatta. Koroljov halála is "közbeszólt" (1966. január 14).
Így a Holdra az amerikaiak érkeztek meg legelőször...

Grigorij Langemak

Georgij Erihovics Langemák 1898. július 20.-án született. Apja Erich Frazevics Langemak német származású volt, aki leendő feleségével (aki Svájcban született) a Berlini Egyetemen ismerkedett meg. Az Orosz Birodalomban telepedtek le, ahol Erich Langemak az Oktatási Minisztériumba dolgozott mint államtanácsos (A csinyovnyik rendszer felépítéséről már megemlékeztem itt.), és a Sztaniszláv rend másodsztályú kitüntetését is megkapta.
Grigorij a jelizabetgrádi gimnáziumba végezte középiskolai tanulmányait, amit kitüntetéssel fejezett be 1916-ban. Még ez év októberében besorozzák, és december 12.-án felesküszik a cárra. A hadseregbe is folytatja tanulmányait, miközben az Admiralitás kötelékében szolgál. 1917 nyarán előléptetik altiszté.
A part őrségnél szolgál, német fogságba esik, de a breszti békének köszönhetően hamarosan hazaengedik. 1918.márciusában hazatér és leszerel. Visszatér Jelizavetgrádba. Beiratkozik egy egyetemre, de nem kezdi meg tanulmányait.

2. osztályú Sztaniszláv rend

Egyes hírek szerint Szkoropadszkij hetman seregében is szolgált. 1919. júniusában csatlakozik a Vörös Hadsereghez, mint tengerész tiszt. 1920-ban már a krondstadt-i bolsevik alapszervezet tagjelöltje. A matrózlázadás során letartoztatják, és halálra ítélik (1921.március 2 és április 18 között le van tartoztatva.). A matrózfelkelés leverése után előbb csak egy tüzérüteg parancsnoka, majd 1922-től a Kronstadt-i Erőd tüzérségének parancsnokhelyettese. Ugyanebben az évben kizárják a bolsevik pártból, mert egyházi esküvőn feleségül vette Jelena Vlagyimirovna Kamnyevát (nem a személlyel, hanem az egyházi áldással volt problémája a Pártnak). 1923-ban elkezdi tanulmányait az RKKA Katonai Akadémián (ez az intézmény napjainkban Nagy Péter cár nevét viseli). Tüzérségi szakon végez 1928-ban. A Fekete-Tengeri Flottához akarják vezényelni, de sikerül elintéznie, hogy az Akadémia Gázdinamikai Laboratóriumába kerüljön, ott kutatásokat végezhessen (1928.április 15). Itt, ebben az intézetben rakéta fejlesztéssel is foglalkoztak.

1933-ban a Szovjetunió területén több kutatócsoport is dolgozott a rakéta fejlesztés problémáján. Tuhacsevszkij, aki ekkor hadügyi népbiztos helyettes volt, és a hadsereg modernizációjáért sokat próbált tenni, támogatásával összevonják a Gázdinamikai Laboratoriumot és a GIRD-et. Az új kutató bázis vezetését Klejmenovra bízzák, helyettese Koroljov lesz. Az új projekt neve Sugárhajtómű Kutató Intézet (RNII).
1934. áprilisától Langemak az intézet új helyettes vezetője (Előtte az RNII leningrádi csoportjának volt a vezetője). 1937. novemberéig ez is marad a beosztása.
Ebben az időszakban fejlesztik ki az RSz-82 mm-es, és az RSz-132 mm-es rakétákat, amelyek a "Katyusák" fegyverzetét fogják alkotni. Ebben az időszakban levelezik az idős Ciolkovszkijjal is.
1937. november 2.-án letartoztatják. A vád ellen az, hogy német kém. Végül szovjetellenes terrorszervezet létrehozásában bűnösnek találták. 1938.január 11.-én kivégzik. 1955-ben rehabilitálják. 1991.június 11.-én Mihail Gorbacsov poszthumusz Szocialista Munka Hőse kitüntetést adományoz I.T. Klejmonovnak, G.E. Langemaknak, V.N. Luzsinnak, B.Sz. Petropalkovszkijnek, B.M. Szlonimernek és N.I. Tyihomorovnak.

Tonguszka

Végezetül szeretnék egy női pilótáról is megemlékezni.

Valentyina Grizodubova

Ő Valentyina Sztyepanovna Grizodubova.
1909. május 10.-én született, Harkovban. Édesapja Sztyepán Vasziljevics Grizodubov (1884-1965) ukrán származású repülő tervező, pilóta.
Valentyina már 14 évesen repült, édesapja gépével. Persze ez még csak egy vitorlázógép volt. Középiskola elvégzése után a harkovi főiskolán tanult. 1928. november 4.-én belépett a harkovi Aero Klubban. Három hónap alatt megtanult mindent, amit ebben az egyesületben megtanulható volt, ezért az 1-es számú Tulai Soprt-Repülő Iskola hallgatója lett. 1929-ben repülő-oktatói iskolában folytatja tanulmányait. 1930-33 között repülő-oktató a tulai Aero Klubban. 1934-35-ben már Gorkijban pilótáskodik.
Változatos géptipusokon repül. Közben folytatja tanulmányait Leningrádban, a polgári repülés szakon.
1937. októberében a könnyű gépek kategóriájában öt világcsúcsot tartott. 1938.szeptember 24-25-én, mint a Rogyina nevű repülőgép parancsnoka, P.D. Oszipenkoval és M.M. Raszkovával, megállás nélkül repülnek Moszkva és a Távol-Kelet között (26 óra 29 perc repülési idő, és 6450 kilométeres a táv). Grizodubova hírnevét, és hogy az ország vezető körei kedvelték, többször kihasználta, de nem önmaga számára, hanem közbenjárt a sztálini terror áldozataiért. Legnevezetesebb eset az volt, amikor M.M. Gromovval közösen kiálltak Szergej Pavlovics Koroljovért. Komoly erőfeszítéseket tettek, azért hogy a kolimai munkatáborból kikerüljön a jövő Főkonstruktőre.

Osztipenko, Grizodubova, Raszkova és a Rogyina

1941-be belép a pártba.
1942. márciusától 1943. októberéig a 101.Légi Ezred parancsnoka. 1943 májusáig körülbelül 200 bevetése volt (ebből 132 éjszakai) LI-2-es repülőgépen. Bombázott ellenséges állásokat, szállított lőszert és egyéb ellátmányt a frontra, illetve az ellenség hátában tevékenykedő partizánoknak.
1943-ban ezredesi rangot kap.
Ezután több incidense is volt parancsnokával. Állítólag ennek semmi köze nem volt a harctéri eredményeihez. Az egyik verzió szerint 1944-ben alakulatát azért akarta, hogy gárdaezreddé alakítsák, hogy önmagának tábornoki rangot kérhessen. Az ügyet kivizsgálták, és a hamisnak találták (érdekes de erre nincs semmilyen írásos bizonyíték a katonai bíróságok iratai között).

Il-2

1946-tól tartalék állományú ezredese a szovjet hadseregnek. Leszerelése után a polgári repüléssel foglalkozott (az NII-17 parancsnokának helyettese lett). A légierőnek, és a polgári repülésnek is teszteltek, tesztelnek elektromos berendezéseket ennél a cégnél. Ő maga személyesen is részt vett, mint berepülőpilóta radar berendezések próbaüzeménél. 1963 Grizodubova saját kérésére létrehoztak egy saját vezetése alatt álló tesztüzemet. 1972-be visszatér az NII-17-hez, és itt dolgozik egészen 1993-ig, haláláig (1993.április 28.).

Gagarin és Koroljov

Ha az ember elolvassa a filmez írt háttér információkat, úgy gondolhatja, hogy ez egy szomorú alkotás. De nem az. Láthatjuk a nehézségeket, amelyekkel a főszereplő(k)nek szembe kell nézniük, de mégis optimizmust sugároz felénk a mű.

A feliratot megtalálhatjátok itt.

Вперёд на Марс!