Csekista




A film eredeti címe: Чекист
A felirat tulajdonságai:
FPS:25,
kiterjesztése:srt.













Sokáig tépelődtem azon, hogy kell-e ehhez a filmhez magyar nyelvű felirat.
„A könyveknek megvan a maguk sorsuk.” – tartja a bölcsesség. És igen, számtalan olyan könyv van, amelyek önmagukban bölcselkedést tartalmaznak, mégis lett olyan olvasójuk, aki ezen bölcselkedéseket felhasználva az emberiségre árasztotta gonoszsága gyümölcsét, a szenvedést.
Valamikor a 20.század húszas éveiben volt egy magyar kultuszminiszter, Klebelsberg Kunonak hívták. Olyan huszonhárom éve újra „felfedezték” őt a politikusaink. Elkezdtek rá hivatkozni. Nevét hangzatosan fel- és kihasználták. De azt, ami igazán a nevéhez kötődik, azt a gondolkodásmódot elfelejtették felfedezni, megérteni.
Nevezett személy ugyanis azt gondolta, hogy ha már a vesztes 1.világháborút lezáró békeszerződés (amely már rég nincs érvényben, de ezt szintén „elfelejtik” napjaink politikusai) következtében gazdaságilag megerősödtek a minket körülvevő országok (akikkel az akkori külpolitika nem ápolt barátságos viszonyt), így sem gazdaságilag, sem katonailag (a trianoni béke erősen korlátozta a magyar hadsereg létszámát, és felszereltségét) nem tudunk feléjük kerekedni, akkor megtesszük ezt kulturális szinten. A magyar nép legyen tanultabb, kulturáltabb mint a Kárpát-medence többi népe! E cél érdekében iskolákat épített az állam. Nem is keveset. Ekkor jött létre az úgynevezett tanyasi iskolák rendszere is. Amely iskolarendszer réges-régen a múlté már…
Baj-e hogy nincsenek működő tanyasi iskolák?
Nem tudom.
A magyar oktatási rendszert legalább harmincöt éve reformálják. A véleményem szerint egyre gyalázatosabb eredménnyel.
Lassan már működő közoktatás sincs.
Amikor általános iskolába jártam, azt mondták a tanítók, hogy nem az ő dolguk a gyerekek megnevelése. Ma, mint gyakorló szülő állíthatom, hogy sajnos még a jobbnak számító iskolákban is elterjedt azon álláspont a tanítók között, hogy a gyereket tanítani nem az ő dolguk. Nekik csak le kell adni a tananyagot. Ennyi.
Ismerek nem egy gyereket, akik gond nélkül elvégezték az általános iskolát úgy, hogy nem tudják a szorzótáblát. A fizika, kémia esetleg irodalom ismeretükről meg ne is beszéljünk…
Problémát okoz a biológia, a földrajz.
Leginkább azért mert el kellene tudni olvasni a tankönyv egyes fejezeteit. (Valószínűleg azért nem olvassák el, mert vagy nincs idejük rá, vagy nem tudnák értelmezni az olvasottakat.)
Így felnőtt korukra nem marad számukra más mint a propagandisták világértelmezése.
Ami, könnyen beláthatjuk, nem szokott túl bonyolult lenni…
Klebelsberg Kuno forog a sírjában!
Nesze neked kultúrnemzet.

Sokáig tépelődtem azon, hogy kell-e ehhez a filmhez magyar nyelvű felirat.
Nem szerettem volna (és most sem szeretném), hogy propaganda célokra használja valaki ezt az alkotást.
A film címe Csekista. A Cseka a vörös terror egyik végrehajtó szerve volt Szovjet-Oroszországban. De szerintem sokkal többről szól ez az alkotás mint a vörösterrorról. Ez a film a minden forradalmat, és ellenforradalmat kísérő terrorról szól. A magasztos, fennen hirdetett elvekkel egyet nem értők (de nagyon sokszor azokat is érint, akiket nem érdekel a politika, egyszerűen valamiért személyük terhes a progresszívnak tartott eszmék követői számára) elpusztításáról szól. Minden forradalom áldozattal jár. Szenvedéssel, és tömegek halálával. És ez igaz, még az úgynevezett ipari-, vagy az úgynevezett szexuális forradalomra is…
Ez a film nem egy antikommunista film.
Nagyon sajnálnám, ha valaki így tekintene rá. Ez a film többről szól, mint hogy milyen embertelen volt a vörösterror. Ez csak a film primer mondanivalója.
Ez a film arról szól, hogy a forradalmi terror (bármely forradalmi terror) nemcsak a forradalom ellenségeit, hanem magát a forradalmi terroristát is elpusztítja.
„A forradalom megeszi saját gyermekeit.”

Sokáig tépelődtem azon, hogy kell-e ehhez a filmhez magyar nyelvű felirat.
Annyira butának tartanak bennünket a politikusaink.
És annyira buták vagyunk.
Egyszerű, úgynevezett egybites szlogenekkel árasztanak el bennünket.
És úgy látszik annyira szeretjük ezeket a szlogeneket…
Olyan okosaknak képzeljük magunkat, és közben egyre primitívebbek vagyunk…
Klebelsberg Kuno forog a sírjában!
Nesze neked kultúrnemzet.

A legutóbbi önkormányzati választásokkor, a szavazást megelőző pénteken épp egy zebrán mentem át, amikor az útkereszteződéshez közelített egy autó. Szépen ki volt dekorálva, megafonja harsogott. Lökte a jelszavakat, a szlogeneket. Ez annyira nem lenne érdekes, de az autón láttam egy feliratot…
Az éppen regnáló polgármester nem a kétharmadosnak nevezett többséghez tartozott. Az autó megafonja ellene próbálta hangolni a közvéleményt. A felirat pedig, ami felkeltette a figyelmemet egy szó összetétel volt, a neve és hozzá biggyesztve a ’grad’ szó. Cirill betűkkel. Hibás helyesírással. Gondolom ezzel akarták emlékeztetni a népet arra, hogy a polgármester volt a legutolsó tanácselnök is. Legalábbis a megafon szövegei erről szóltak.
Szerintem ez nem egy elmés kampányelem volt, hanem egy buta uszítás.
Ami orosz az kommunista – ez a szemlélet elég népszerű kis hazánkban. (Sajnos ez személyes tapasztalatom is. Mondhatni mindennapi. Ezért van, hogy a bejegyzéseknél nem egyből automatikusan jelennek meg a hozzászólások. Eddig egyetlen olyan hozzászólás sem érkezett, ami az előző megállapításomat illusztrálta volna. És ennek örülök! Örülök, hogy a blog olvasói okosabbak mint politikusaink. Elnézést kérek az olvasóktól az összehasonlításért.)
Erre a zsigeri primitívségre kívánt a jelölt rájátszani.
De ez az általánosítás mindenkire nézve sértő.
Sértő az oroszokra nézve (Lehet, hogy ekkor még nem tudta az aspiráns, hogy a főnöke néhány hónap múlva kihirdeti majd a keleti nyitásról szóló blöffjét?), és sértő ránk választópolgárokra nézve is ( Tényleg azt hiszik ezek, hogy csak zsigeri indulatok alapján mennek el szavazni az emberek?). És sértő volt magára a kampányoltatóra nézve is (Tényleg nincs egyetlen észérvük se, hogy miért szavazzak rájuk?).
Arról nem is beszélve, hogy aki eltudta olvasni a cirill betűs feliratot, az úgyis tudta ki volt, mi volt a regnáló polgármester 1989-ben. Aki meg azt se tudja, hogy mi volt ’89 előtt, az meg úgy se tudja elolvasni a feliratot.
Ennyi.
Az autós aspiráns nem nyerte meg a választást, nem lett polgármester.
(Pedig többször próbálkozott már. De szerintem nem azért nem jött össze még neki a dolog, mert neki is van MSzMP-s múltja. Vagy mert az apósa párttitkár volt harminc évvel ezelőtt.)
Ezt a kis történetet azért írtam meg, mert sajnos nagyon jellemző ránk.
Szerintem.
Ezért tépelődtem sokat azon, hogy kell-e ehhez a filmhez magyar nyelvű felirat.
Nem szeretném, hogy valaki felhasználja propaganda célokra.
Hogy miért készítettem mégis el?
Mert bízok abban, hogy megértik az emberek miről is szól valójában ez a film.
Hogy a kegyetlenség nem csak az áldozatot nyomorítja meg, hanem az elkövetőt is.

A film orosz-francia koprodukcióba készült.
Ezerkilencszázkilencvenkettőben.

A filmet rendezte: Alekszandr Rogozskin,
Forgatókönyv: Jacques Baynac.



A felirat megtalálható itt.
(Örömmel tapasztaltam, hogy a bejegyzés írásakor több helyen található meg a film, mint például egy fél éve.)







A film főbb szereplői, és megszemélyesítőik:
Igor Szergejev - Andrej Pavlovics Szrubov, a helyi Cseka vezetője;
Alekszej Poluján - Jan Karlovics Pepel, csekista;
Mihail Wasserbaum - Iszák Katz, csekista;
Nyina Usztanova - takarítónő a Csekánál.

Sokáig gondolkodtam melyik kép legyen ennek a bejegyzésnek az index képe.
Végül a kevésbé megrázót választottam...
Mert nem volt annyira bombasztikus...
Mert ez bár a film tele van meztelen emberi testekkel, de ez nem a kommersz jegyében, hanem a megdöbbentés (és a realitás) miatt van...
"Ez egy nedves kor,
Nappal vér folyik, éjjel bor."
                                 (Földes László: Orgia)
Amikor először láttam a filmet, a sok meztelenkedés láttán az jutott eszembe, hogy mennyire megalázó lenne, ha ruhátlanul kellene lennem felöltözött emberek között.
Kiszolgáltatottság, és a szégyen érzet. Ezt érzi minden ember ilyen helyzetben.
(Nem véletlen, hogy azok akik hivatásszerűen mutogatják magukat előbb-utóbb az alkohol-kábítószer -gyógyszer háromszögben, vagy a háromszög valamelyik csúcsánál találják magukat. Mert a mindenkiben benne lévő gátlásosságot valamivel el kell nyomni...)

Kikerülhetetlen, hogy néhány mondatot ne írjak magáról a Csekáról. (Remélem nem csak én gondolom így.)  A szervezettet 1917.december 20.-án ( a régi naptár szerint december 7.-én) alapították, és kifejezetten azért hozták létre, hogy a meghirdetett lenini proletárdiktatúrát ezen társaság segítségével megvalósítsák.

Magára a diktatúrára feltétlenül szükségük volt a bolsevikoknak, hiszen a választásokkor (1917) az orosz társadalom körülbelül 25%-a támogatta őket. A Párt ellenségének kiáltott ki minden olyan társadalmi réteget, amelyik nem támogatta a politikáját. Szembe került a polgársággal, és a parasztsággal is. Tömegbázisának az úgynevezett munkásosztályt tekintette, amely azonban abban az időben nem volt jelentős. (Ráadásul ez a társadalmilag nem túl jelentős réteg támogatását is elég hamar elvesztette a bolsevik párt.) A parasztságról, annak szükségeiről gyakorlatilag  semmilyen elképzelésük sem volt. A Földről szóló Dekrétum nem volt más mint sima plagizálás. Ráadásul soha nem is gondolták, hogy az ebben a dokumentumban kifejtett nézeteket végre is kívánják hajtani. Arra kellett csak nekik, hogy a parasztság politikai támogatását (időlegesen, a hatalomhoz jutásig) megszerezzék. A hatalom megszerzése után nem gondolták, hogy demokratikus szabályok szerint kellene vezetniük az országot. Úgy gondolták, hogy náluk van a „bölcsek köve”. Világmegváltó, világot átalakító terveik voltak. Az Igazság letéteményeseinek gondolták magukat. Vezetőik self-made men-ek voltak. Tipikus, a  20.század során az emberiségnek annyi fájdalmat, gyötrelmet okozó,  mindenhez értő (Gyerekkoromba azt mondta valaki nekem, hogy aki mindenhez ért az semmihez sem ért. Nincsenek már polihisztorok.), érzéketlen önmaguk intellektusát vallásosan tisztelő értelmiségiek. Ez az embertípus nem csak Oroszországban jelent meg. Egész európai kultúrkörre jellemző volt.

Úgy gondolták, hogy ők tudják azt, mitől lesznek boldogok az emberek. Hogy mire van szükségük igazán. Az, hogy az emberek nem így gondolták, nem zavarta őket. Antropológiájuk szerint neveléssel minden ember átalakítható. Ha meg nem, akkor el kell őket pusztítani. Mint a rendszer és önmaguk ellenségét. (Ez később szelídült. Kivégzés helyett jött a szibériai száműzetés, majd  a brezsnyevi pangáskor a kényszergyógy-
kezelés elmeintézetben, vagy az engedélyezett emigráció. Az elmeintézeti kezelésnek az volt az alapja, hogy a szovjet rendszer a létező legjobb társadalmi berendezkedés, és aki ezt nem látja be az bolond. Az emigrálás lehetősége főként a művészeknek lett megengedve, illetve ’68 után a zsidó származásúaknak. Persze nem volt ez egy népünnepély – ahogy Virág elvtárs is mondta a Tanú című filmben. Aki engedélyt szeretett volna kapni a kivándorlásra, annak az engedély kérelem beadása előtt fel kellett mondania a munkahelyén, el kellett adnia mindenét. Hónapokig várakoztatták, a hivatalokban megalázták. És végül vagy megkapta az engedélyt, vagy nem.)

Az ideológiai nevelést az iskolában elkezdték. A marxista tanok alapján magyaráztak mindent. Csak a világ értelmezés ezen aspektusát ismerhették meg a tanulók. Vallásos tiszteletet követeltek eszmerendszerük megalapozóinak.
Személyes véleményem szerint a kommunizmus is egy vallás. (Mint annyi ideológia...)
Egy 2012-es grafika

Néhány dolgot a kereszténységtől másolták (Szentháromság alias Marx, Engels, Lenin [illetve kultúra függően Engels helyére beilleszthető Mao Ce-tung, Fidel Castro, Sztálin, vagy bárki más]) .

De egy kicsit elkalandoztam… Elnézést kérek! 


Szóval, a társadalom kisebbsége csak diktatúra által tudja az akaratát a többségre kényszeríteni. Ehhez pedig erőszaktevő szervezetre van szükség. Ezért volt szükségük a bolsevikoknak a Csekára.
A CseKa elnevezés egy rövidítés. Jelentése: Összoroszországi az Ellenforradalom és Szabotázs elleni Harc rendkívüli Bizottsága (Всероссийская чрезвычайная комиссия по борьбе с контрреволюцией и саботажем) . Érdekes, hogy az 1917-18-as törvénygyűjteményben egyetlen szó sem szerepel ezzel a szervezettel kapcsolatban. Tehát jogilag nem is létezett. Közben pedig tilos volt bármilyen információ közlése a Csekáról annak beleegyezése nélkül. Súlyos következménnyel járt a dolok…
A szervezeti felépítése nagyban hasonlított a cári rendőrségére. Sőt, nagyon sok korábbi rendőr tisztségviselő lett Csekás.  Orosz származású csekista nagyon kevés volt. Ennek oka Lenin előítélete volt: „Lágy, nagyon is lágy az orosz. Képtelen a forradalmi terror kemény eszközeihez nyúlni.”
Féliksz Edmudovics Dzerzsinszkij

A terrorszervezet vezetőjévé Feliksz Dzerzsinszkijt nevezték ki. Dzerzsinszkij lengyel származású volt. 1877. szeptember 11.-én született (régi naptár szerint augusztus 30.-án). Nacionalista nevelést kapott. Abban az időben a lengyel nacionalizmus egyik alaptézise volt az oroszgyűlölet (Az ok igen egyszerű. A nemlétező Lengyelország. A cár, az oroszok miatt nincs Lengyelország.). Ő is úgynevezett hivatásos forradalmár volt. A Forradalomért élt, a Forradalomért dolgozott. Csak a Forradalomért. És a forradalmárok sorsa a cári Oroszországban a börtön és végső esetben Szibéria volt. Dzerzsinszkij is megjárta a forradalmárok útját. A gyerekként megtanult orosz gyűlölet kiegészült az ifjúkori szenvedések (kihallgatások, börtön) okozói iránt érzett gyűlölettel. Lenin feltétlen híve volt. Ez predesztinálta az új szervezet vezetésére. A Cseka hatalma, befolyása 1918-ban egyre nőtt. Az eszerek kormányból való kiválása, majd a júliusi puccs után egyre kegyetlenebb lett a szervezet. A Lenin elleni sikertelen merénylet után (1918.szeptember) a vörös terror korlátlanul beindult. 
Bár Fanni Kaplan, a merénylőnő, önmagát nevezte meg a gyilkossági terv kiagyalójának, és egyetlen végrehajtójának (Akit a cárizmus alatt Szibériába száműztek terrorista cselekmény elkövetése miatt. Ott megismerkedett Szpiri­donovával és más eszerrekkel is.) Kaplant a Kreml udvarának hátsó részén főbelőtték.  Ugyanakkor épp a merénylet napján Petrográdban is történt valami. Mojszej Urickijt a helyi Cseka vezetőjét meggyilkolták.  A két dolgot a bolsevik vezetés összekapcsolta, és elindították az úgynevezett vörös terrort, a maga teljességében. (Ettől az időtől indították el a Lenin kultuszt is.) A Cseka elkezdett túszokat szedni, és kivégezni.
A terror beindult. Nem számított már, hogy bűnös-e valaki, vagy sem. Az erőszak mindig is öngerjesztő folyamat… Először csak szavakkal, azután puszta kézzel, fegyverekkel… Először csak az ellenséget, azután már mindenkit… Az ölés kiöli az emberből a gátlást. A másik emberi élet tiszteletét. Egészen az elmebajig…A Cseka gátlástalansága megijesztette a kommunistákat is. Ma ők, holnap én? – félelme egyre több emberben felmerült. A rendszer iránti hűséget kikezdte a félelem. Ezért Lenin 1919.elején a válogatás nélküli terrort megszüntette, de a túszszedés megmaradt. De a rendszer ellenségeinek továbbra sem volt kegyelem…
A Cseka fontos szerepet játszott abban, hogy a lenini párt diktatúrája „megélt” 73 évet. A lenini párt gyorsan elvesztette társadalmi támogatottságát. Ezért (is) volt szükségük a Csekára.
Azzal, hogy a vörös terror nem csak a rendszer ellenségeire sújtott le hanem ártatlanokra is, elérte, hogy a társadalom atomjaira hulljon szét. Az egyén csak saját maga túlélésével foglalkozott. A közösségi érdek mellékessé vált számára. (Ha körülnézünk magunk körül, és ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor megállapíthatjuk, hogy kis hazánk ma is ilyen állapotban van. A társadalmunkból ma is hiányzik a szolidaritás, és a közösségi tudat.) A Cseka megalakításának idejében az orosz társadalom egyetlen szegmense sem szimpatizált már a bolsevikokkal. A kisebbség csak brutalitással tudta akaratát a többségre rákényszeríteni. Önkéntelenül is felvetődik az emberben, hogy juthat idáig egy ország?
A válasz a korabeli viszonyokba keresendő.
Engels Frigyes (Fridrich Engels) elment az édesapja gyáraiba, a munkásai otthonába, és megírta 'A munkásosztály helyzete Angliában' című művét… Megírta a valót, a munkások nyomorúságos életkörülményeit…
Kamaszként olvastam Jack London 'A szökevény' című elbeszélését. Nagyon megdöbbentett. (Főként mert tudtam, hogy az író legfőbb ihletője, egész élete folyamán, saját sorsa volt.) Hallottam, olvastam már előtte is a 19.század végi, 20.század eleji gyermekmunkáról… De más volt ezt egy történelemkönyvben olvasni, és más egy szépirodalmi műben…
(Tudom, valószínűleg nem sokan olvasnak ma Magyarországon Jack Londont. Akik olvastak tőle valamit, azok legtöbbje szerintem a Vadon szavára [esetleg a Farkasvérre, vagy az Éneklő kutyára] gondol, amikor írói munkássága szóba kerül. Esetleg valamelyik aranyásós művére. Pedig írt ő sokkal komolyabb dolgokról is. Például a hajléktalanokról is [Országúton]. Arról, hogy hogyan próbáltak meg ellenük adminisztratív eszközökkel fellépni [az USÁ-ban]. Vagy itt van egy érdekes részlet az Alkoholmámorban című könyvéből: "Onnan lentről megfigyelhettem e társadalom szerkezetét. Láttam, hogyan forognak a társadalom gépezetének kerekei, és láttam, hogy a kétkezi munkát egyáltalán nem becsülik meg úgy, mint ahogy azt a tanítók, a papok és a politikusok igyekeznek velünk elhitetni. A szakma nélküliek tömege tehetetlen horda. De ha az ember mesterséget tanul, akkor is kénytelen valamilyen szervezethez tartozni, hogy foglalkozását űzhesse… sehol sem tapasztaltam, hogy valakit vagy valamit megbecsültek, vagy tiszteletben tartottak volna.  Ha a munkás megöregszik, vagy baleset éri – kimustrált gép. Sok olyan sorsot láttam, mely minden egyébnek nevezhető, csak éppen az élet emberhez méltó befejezésének nem." 
Érdekes, hogy van benne aktualitás ugye?)
 
Döbbenetes, hogy volt időszak amikor apukát, és anyukát nem vették fel sehova dolgozni (mert sokat [?] kellett volna nekik fizetni), viszont a gyárakba öt-hat-nyolc éves gyerekek dolgoztak. Körülbelül tizennégy éves korukig… Mert utána "sokat" kellett volna nekik fizetni… Mindez az Egyes Számú Leszállópályán. Nem csoda hogy ilyen körülmények között a világmegváltó, világ megváltoztató filozófiák kiagyalói elszaporodtak. Újabb és újabb utópisztikus elképzelések születtek. A különböző küldetéstudattal rendelkező gondolkodók vitatkoztak egymással. Na nem személyesen. Írásban, mert ki nem állhatták egymást. Némelyikük az embereket se. Radikalizálták egymást. Európa szerte megjelentek a hivatásos, megélhetési forradalmárok.
Voltak olyan országok, amelyeknek a vezetői azt gondolták, hogy egy gyors háború, nagy katonai sikerekkel megoldhatnak minden társadalmi problémát.
Ezt a korszakot zárta le az első világháború. Vele véget ért egy korszak. A nacionalizmus korszakát, a nemzetek civakodásának korszakát.
A beköszöntő új korszak, az ideológiák korszaka lett. Az ideológiai háborúk korszaka. Ez egy nagyon rövid, de annál véresebb korszak. 1990-ben a Szovjetunió megszűnésével véget is ért ez az új korszak is. Néhányan azt állították ekkor, hogy a Történelem véget ért.
Megdöbbenve hallottam néhány éve ezelőtt, egy prominens magyar politikus arról beszélt, hogy Magyarországnak, a magyar vállalkozásoknak Kínával, a kínai vállalkozásokkal kell felvenniük a versenyt. Kínával? Azzal az országgal, ahol ma is van gyerekmunka? Úgy mint Európában a 19.század végén. Kínával, ahol a hatalom által fenntartott munkatáborokba ma is van rabszolgamunka!
Tényleg ismétli a történelem önmagát?






Nem.
Nem gondolom, hogy a történelem kerekét vissza lehetne forgatni.
Ez nem az embereken múlik. Nem csak az embereken múlik.
Nem hiszek a társadalmi rendszerek fejlődésében sem.
Napjainkban ugyanazok a gazdasági törvényszerűségek határozzák meg a társadalmak lehetőségeit, mint mondjuk ötezer éve... Nincs unortodoxia a gazdaságban. Illetve a gazdasági unortodoxia gazdasági csődbe vezető utópia. Egy társadalmi kísérlet, aminek a végé szükségszerűen a rendszer összeomlása. Erről szól a Szovjetunió történelme is. Mind a hetvenhárom év... Az emberek szenvedése, nyomora, és halála sem tudta megakadályozni a csődöt. Életképtelen gazdasági, társadalmi elképzelések csak nélkülözést hoznak a társadalom többségére. Ami előbb-utóbb elhozza az adott társadalom felbomlását...


A mai radikális baloldal nem sokban hasonlít a száz évvel ezelőttihez. Persze a küldetéstudat ma is megvan. De az úgynevezett munkásmozgalmak közül ma már nem a bolsevizmus az, ami üzenetet tud átadni az társadalomnak.
Ahogy a KGB megszüntette a nyugati kommunista pártok pénzbeli támogatását...
"Képzeld el..."
Nem, már kicsit előbb is megjelent az akkoriban úgy nevezett nyugati országokban, az alulról szerveződő új radikális baloldal.
A harmincas években mindent (szó szerint) megtett a Szovjetunió hivatalos vezetése, hogy az egyetlen, a hivatalos munkámozgalmi ideológia a marxizmus talaján álljon.
A polgárháború dúlta Spanyolországban pénzt, időt, embert nem kímélve megpróbált leszámolni ideológiai ellenfeleivel. Nem, nem a falangistákkal, és azok szövetségeseikkel. Hanem az anarcho-szindikalistákkal, az anarchistákkal, a trockistákkal. Akikkel elméletileg vállt a vállnak vetve harcoltak a gaz fasiszták ellen...
Volt pénz arra, hogy mexikói emigrációban elő Trockij fejét beverjék egy jégcsákánnyal...
Lehet, hogy kicsit groteszk, de ennek köszönhette a trockizmus, az anarchizmus is, hogy a 20.század utolsó harmadában ideológia reneszánszát megélhette, és napjainkban is megélheti.
Napjaink radikális baloldala nem akar gazdsági elméleteivel "megváltani" bennünket. Nem találtak ki szebbet, jobbat mint ami van. Ők ma a könnyebb utat választják. Kritizálnak, és maximum mikro környezetükön próbálnak meg változtatni.
Persze ezen ideológiák új szószólói ismét értelmiségiek, művészek lettek.
Nem kívánok most euro-atlanti országokban lezajló radikális baloldali ébredésről írni. De a mai orosz társadalomban is megjelentek az önmagukat baloldalinak tartó, ideológiájukat exhibicionista akciókkal bemutató hivatásos forradalmárok. Megint.
Kelet-Közép-Európa társadalmai atomizálva lettek. A hatalom megpróbált rátelepedni a közösségekre, csak azért, hogy azokat kontroll alatt tarthassa, illetve hogy saját céljaira felhasználhassa. De valami elkezdődött... Szerveződnek már a hatalommal szembeni konfrontációt felvállaló csoprotocskák is...
Itt van például Oleg Vorotnyikov (becenevén Vor), aki 1978. augusztus 17.-én született. Művészember, aki önmagát baloldaliként aposztófálja. Feleségével Natalja Szokollal (akit Kozjolnoknak, esetleg Kozának is hívnak, és aki 1980. június 3.-án született), valamint Leonyid Nyikolajevvel együtt vezetnek egy érdekes művészeti csoportot. A nevük: Vojna.



A Vojna egy orosz művészeti csoport, akik főként utcai művészetben jeleskednek. Performance-aik politikai üzenetet közvetítenek. Személyes véleményem szerint, ezen üzenetek megvalósítása az ötletestől az ízléstelenig húzódnak. Értem én, hogy ezek a profán megnyilatkozások elsődleges célja az úgynevezett polgárpukkasztás (ami önmagában nem feltétlenül elítélendő dolog), de én a pornografikus megjelenéseket nem igazán díjazom (Lásd a szentpétervári hidas performance-ot.).
A csoportnak körülbelül hatvan tagja van. Többségükben a Moszkvai Állami Egyetem, a Tartu és a Rodcsenko Egyetem volt, vagy jelenlegi hallgatója.
A Vojna nem működik együtt állami és magán intézményekkel sem.
A csoport „művészeti tevékenységét” az orosz ügyészség több tucat büntető üggyel „értékelte” az elmúlt évek folyamán.
A Vojnát Oleg Vorotnyikov, és felesége (1999-ben volt az esküvőjük) Natalja Szokol 2006-ban alapította. A csoport jelentősebb tagjai még: Leonyid Nyikolájev, és Alekszej Plutszer. Jellemző rájuk,  hogy nincs állandó jövedelmük, elutasítják a pénzhasználatot, és a hivatalos munkaviszonyt. Vorotnyikov saját bevallása szerint 1998 óta nem használ pénzt. 
Vorotnyikov a Moszkvai Állami Egyetemen filozófiai diplomát szerzett. Itt ismerkedett meg Anton Kotenyevvel, aki később a Vojna társalapítója és aktivistája lesz. Vorotnyikov és felesége közös művészeti csoportot alapítanak „Szokoleg” néven. 2006 tavaszán megismerkednek Anton Nyikolájevvel, aki a „Bombilj” csoport vezetője volt.

(A Bomblij az orosz szlengben olyan taxist jelent, aki engedély nélkül űzi az ipart, és kész életveszély ahogy vezet. Általában ezek a taxisok a Kaukázusból származnak.) A két csoport egyesül.


Önmagukat mint radikálisan baloldali művészeti csoportként dekralálják. Úgy gondolták, hogy az ilyen politikai beállítottságú művészek nincsenek reprezentálva az orosz művésztársadalomban.
A csoport kezdeti időszakában Pjotr Verzilov és felesége Nagyézsda Tolokonnyikova is tagjai voltak a Vojnának. Házfoglalóként éltek egy garázsban, de a 2009 végén különváltak Vorotnyikovéktól, és saját művészeti csoportot alakítottak. 
2011. februárjának vége felé Vorotnyikov kiszabadul Leonyid Nyikolájevvel együtt a négy hónapos rendőri előzetes letartóztatásból. Ide egy korrupció ellenes tiltakozó performance kapcsán kerültek.
Vor családjával 2012 végén, vagy 2013 elején megszökik Oroszországból. Az Interpol körözése alatt áll. Jelenleg feltehetőleg Olaszországban élnek. A Youtube-on található egy felvétel, amit 2013.január 10.-én töltöttek fel az oldalra. Ezen a felvételen Vorotnyikov egy művészeti előadást tart. Valahol egy Velence közeli, használaton kívüli sóraktár a művészeti csoport jelenlegi központja.


A Vojna "munkássága":


2007.május 1. Nemzetközi Munka Ünnepe
Elő macskákat dobáltak egy moszkvai McDonalds-ba. Az esetnék tanúja volt két civil ruhás rendőr, akik letartóztatták Pjotr Verzilovot, és két macskát lefoglaltak bizonyíték gyanánt.
Később a vádat elejtették.

2007.augusztus 24.-én közös étkezést szerveztek egy éppen szolgálatot teljesítő orosz metro szerelvényben.
Az akciót Dimitrij Prigov költő tiszteletére, mintegy halotti torként került megrendezésre. ( A terv nem ez volt, hanem a költővel való együtt étkezés, illetve az étkezés után a költő néhány versének felolvasása következett volna. De a poéta halála miatt változtatni kényszerültek az eredeti terven.)



 Később az akciót megismételték a kijevi metróban is:  





2008.február. 29.-én Dimitrij Medvegyev megválasztása előtt tartottak egy performance-ot Ебись за наследника Медвежонка címmel. (Talán nem haragszik meg senki, hogy a szószerinti fordítással adós maradok. Nemi élet a Medvebocsocskával, az örökössel - talán így adnám vissza, kicsit finomítva a mondat értelmét. Képet sem mellékelnék. Nekem ez már sok.)


2008.május 6.-án behatoltak egy rendőrségi épületbe, ahol Medvegyev képeket függesztettek ki„Halál a bevándorlókra!”, illetve „Ki itt belépsz hagy fel minden reménnyel” feliratokat helyeztek el az épület falán. Ezután összeálltak gulába, és Prigov verseket szavaltak.

2008.május 22.-én utcai  "tüntetés" a cenzúra ellen.


2008. július 3.-án Vorotnyikov pravoszláv papi ruhában, fején egy rendőr tányérsapkával bement egy szupermarketbe, majd (összeszedett ezt-azt, és fizetés nélkül) távozott. Ezzel kívánta bemutatni hogy a mai Oroszországban mely csoportok sérthetetlenek.




2008. szeptember 7.-én Jurij Luzskov moszkvai polgármester homofób és rasszista  megjegyzése elleni tiltakozásul két szemmel láthatólag homoszexuális vagy annak beöltözött férfi, és három közép-ázsiainak kinéző ember részvételével megjelentek egy moszkvai áruházban. Az előadás címe Памяти декабристов. A dekabristákra emlékeztek...  (2012-ben Putyin erre az esetre hivatkozik Merkelnél, amikor az a Pussy Riot ügy kapcsán eszmét cseréltek: - Ilyen emberekre nincs szükség!)

 2008.november 6-7.-e a Fehér Ház ostroma… ( Штурм Белого Дома )


A Hotel Ukrajnába behatol a csoport és egy projektor segítségével halálfejet vetítenek a Fehér Ház-ra. Közben az aktivisták egy másik csoportja „megrohamozta” a törvényhozás épületét.


2008.december 28.-án a Vojna megakadályozza hogy emberek juthassanak be egy elit klubba (Запрещение клубов). Az ajtót gyakorlatilag mint jó lakatosok, kinyithatatlanná tették.


2009. májusában punk koncertet tartanak egy konferencia teremben. A „fellépés” körülbelül két percig tartott, ennyi időbe telt, amíg a biztonságiak eltávolították az erősítőket, a hangfalakat és a „zenekar” tagjait.



2009.novemberében Verzilov és Tolokonnyikova Kijevbe utazik, hogy támogassák Alekszandr Volodarszkij ukrán művészt és akitvistát.
Volodarszkij és barátnője az ukrán parlament a Verhovna Rada épületében meztelenül, szexuális aktust játszottak el. Az ukrán aktivista hat hétig volt előzetesben, majd hat hónap munkatábort kapott.
A Vojna kéttészakad. Verzilovot és feleségét azzal vádolják, hogy amíg Volodarszkijt fogva tartották, addig ők ellopták a pénzét és a laptop-ját. (Na meg hogy „súgtak” a rendőrségnek.)

Ezért 2009. decemberében a Verzilov házaspárt kizárják a Vojnából, közös „lakásukat” el kell, hogy hagyják. A két fiatal elhatározza, hogy újraszervezik a csoportot.
Verzilov továbbra is használja a Vojna nevet, amit kifogásol a többi, a Vojnás Vorotnyikovval az élükön.
Úgy tartják, hogy a férfi csak rendőrségi provokátor, míg Verzilov azt állítja, hogy mivel alapító tag, ezért van joga neki is használni a Vojna brand-et. Természetesen visszautasítja, hogy rendőrségi besúgó, vagy provokátor lenne.


2010. június 14.-én az éjszaka folyamán…
A Vojna egy gigantikus (65 méterest) falloszt fest a Litejnij hídra. Amelyet felvonnak amikor hajó haladna át a Néva azon szakaszán. Amikor a híd felemelkedett a szentpétervári FSzB rezidenciáról minden tökéletesen látható volt…
A „festményt” 30 másodperc alatt készítették el. A csoport két héttel az esemény előtt begyakorolt mindent...

2010.július 20.-án egy szentpétervári áruházban a fagyasztott áruk közül az egyik Vojnás aktivista hölgy kivett egy csirkét, és… Magáévá tette. Szexuális értelemben.
A többi Vojná-s felvételt készített az esetről, majd elhagyták az áruházat. Fizetés nélkül.
Közben az áruház előtt transzparensen (szójátékba ágyazva) hirdették, hogy nem kell hivatalosan dolgozni, hiszen szabad élelmiszert lopni. 

2010.szeptember 20.-án felborítanak egy rendőrautót.



2011.december 31.-én Szentpéterváron behatolnak egy rendőrségi objektumban, és Molotov koktéllal felgyújtanak egy gépjárművet.




A Vojna kettévállása után a "szakadárok" a moszkvai Vojna frakció néven működnek tovább.


2010.július 12.
Két művész állt a Tagankai Bíróság előtt. A vád vallási gyűlöletre való uszítás. (Egy kiállításon Mickey Egéret és Lenint is Krisztusként ábrázolták.)
A Vojna moszkvai frakciójának két tagja belép a bíróság épületébe…
A céljuk rengeteg óriás csótány széteresztése…
Nincs adat, hogy az akció sikerült-e. Nincs felvétel az esetről.
Az akció egyik vérehajtója Jekatyerina Szamucevics…


2011. januárjában és februárjában a frissen meghozott rendőrségi törvény elleni tiltakozás okán a Vojna női aktivistái a nyílt utcán váratlanul megcsókolnak női rendőröket.






És a Pussy Riot…



A Pussy Riot egy feminista, anarchista rock formáció. Tagjairól nem sokat lehet tudni. Az évek során 11-15 tagja volt a női zenekarnak. Sokat nem lehet tudni róluk, annyi bizonyos, hogy 20 és 35 év közöttiek.
A zenekar témái: a feminizmus, az  LMBT, a Putyin ellenesség, illetve a Pravoszláv Egyház politikai elkötelezettségének a bírálata.
A zenekar 2011. augusztusában alakult. Nevüket még az orosz sajtóban is (általában) latin betűkkel írják le. A zenekar tagjai az interjúk során beceneveiket használják.



Három tagnak ismerjük a nevét: Nagyézsda Tolokonnyikova, Marija Aljohina, és Jekatyerina Szamucevics.


A Pussy Riot magát egyértelműen a Vojna moszvai frakciójának tartja. Gyakorlatilag az utóbbi időszakban Verzilov féle csoport csak a Pussy Riot-tal tudta magára vonni a figyelmet. A zenekar (eddigi) utolsó akciójával „sikerült” kilépniük a nemzetközi nyilvánosság elé. Oleg Vorotnyikov éveken át provokálta az orosz hatóságokat (tegyük hozzá, hogy nem is sikertelenül), több büntető eljárás is indult ellene, mégsem sikerült maga mellé állítania a nyugati világ értelmiségét, művészvilágát, úgy ahogy ez a Pussy Riot-nak sikerült.
A zenekar ars poeticája szerint ők részei annak az antikapitalista világméretű mozgalomnak amelynek tagjait anarchisták, trockisták, feministák és autonomisták alkotják. Tolokonnyikova szerint munkásságukat nevezhetik független művészetnek, vagy olyan politikai tettnek amely művészeti eszközöket is használ. A politikai elnyomás ellen lépnek fel, küzdenek az alapvető politikai és szabadságjogokért.
Egy 2012-es februári interjúban az egyik zenekari tag, Szerafima arról beszélt, hogy a feminista gondolkodók mekkora hatással voltak rájuk.
A zenekar tagjai bevallásuk szerint különböző politikai nézeteket vallanak (anarchizmustól a baloldali liberalizmusig), de egyesíti őket a közös akarat, hogy fellépjenek a tekintélyelvű Putyin rezsim ellen, illetve mindannyian feministák. Elégedetlenek az oktatás-, az egészségügy helyzetével, tartanak a hatalom koncentrációtól, és a helyi autonómia hívei.
Állításuk szerint a zenekarból legalább egy tag leszbikus.
A zenekar nem adott ki hivatalosan semmilyen albumot. Az internet bugyraiban mégis fellelhető egy hét számos gyűjtemény (elég gyatra hangminőségben), melynek címe Öld meg a szexistát.




Pussy Riot „esemény naptár”:

2011. október 1-jén Tolokonnikova és Szamucevics bemutatja az Öld a szexistát (Убей сексиста), és ezzel demonstrálják az új orosz punk zenekar megalakulását.


2011. novembere: Szedjétek fel az utcakövet (Освободи брусчатку) – az első nyilvános fellépése a zenekarnak. Mindez a moszkvai metróban történt. A dal a választások ürügyén, az utcai harcra buzdít.
Ugyanebben a hónapban van még egy fellépése a csapatnak. Moszkva egyik elit környékén eljátsszák a Kropotkin Vodka című dalukat.


2011.december 14.-én egy moszkvai börtönnél játsszák el egyik dalukat (Смерть тюрьме, свободу протесту). Ebben a börtönben politikai okokból letartóztatottak is vannak. (Egy héttel előtte hatalmas tüntetések voltak Moszkvában. A Duma választások végeredménye ellen tiltakoztak sokan. A tüntetés résztvevői közül többen ebben az időben, épp itt "tartózkodtak".)
Az előadást a foglyok közül többen megtapsolják.

2012. január 20.
A Pussy Riot fellép a Vörös Téren. Új, Putyin ellenes dalukat adják elő. Tizenegyen.. (Bevallásuk szerint a 2011.december 24.-ei Putyin ellenes tüntetés inspirálta őket.) A performance-nak a rendőrség vett véget. Letartoztatás, őrizetbe vétel is történik. 

2012 február 21.
A Megváltó Krisztus Székesegyházbeli események. Innentől, pontosabban az ezt követő igazságügyi eljárásnak köszönhetően lesz nemzetközileg is ismert a Pussy Riot.
A templom rendjét megzavarták (szertartás éppen nem volt ebben az időben). Néhány másodperc alatt levették téli ruházatukat, és sajátos rikító, élénk színű ruháikban elkezdtek egy Putyin ellenes dalt előadni (Богородица, Путина прогони!). Egy-két percük volt csupán erre…
A dalocska szövege nem csak az első számú orosz vezető ellenességgel van átitatva, hanem kritizálja az Egyház és az Állam együttműködését, a vallásos emberek liturgikus szokásait, a hagyományos női  képet. Kirill pátriárkáról azt állítja, hogy jobban hisz Putyinban, mint Istenben...
Egy szó mint száz, nem tartom véletlennek, hogy a dal szövege, és az előadásnak választott hely „kiverte a biztosítékot” mind az államhatalom, mind az egyházi vezetők részéről. Személyes véleményem szerint nem volt túlzás az egyházi tisztségviselőktől, hogy e dalt egyházellenesnek (a pravoszláv egyházellenesnek találták.
A Pussy Riot „sűrűsége” elérte a kritikus értéket.
A „robbanás” hatásfoka sokkal nagyobb lett, mint a Vojna bármelyik akciójáé. A nyugati társadalmak véleményformálói felfigyeltek egy oroszországi anarcho-feminista punk zenekar performance-ára.
Számomra kérdéses, hogy mi is volt az, ami miatt ekkora sajtónyilvánosságot kapott (még hazánkban is) ez az eset. Szerintem nem magyarázat az, hogy büntető eljárás indult a zenekar három tagja ellen. Hiszen a vojnás Oleg Vorotnyikov ellen tucatnyi eljárás indult. Előzetes letartoztatásban is került, majd kiszökött az országból. Jelenleg vörös riasztású Interpol körözés van kiadva ellene. Mégsem szólt fel az érdekébe egyetlen művész, egyetlen politikus sem…
Tartok tőle, hogy a dolog magyarázata nagyon egyszerű. Tolokonnyikova (mert hát a hírek főként róla szólnak csak) kettős állampolgár (kanadai-orosz), míg Vorotnyikov nem az.
A bírósági eljárás idején felbolydult a művészvilág. Mind Oroszországban, mind Nyugaton. Aláírás gyűjtések, és egyéni akciók is voltak, amelyeknek az volt a célja, hogy a leendő ítélet minél enyhébb legyen.
Furcsa, hogy demokratikus értékekre hivatkozva szerették volna befolyásolni az ügyet elbírálókat. Hol van ilyenkor a bírói függetlenség mítosza?
Természetesen ezt az érvet hangoztatták a hivatalos állami véleményformálók is. Az orosz elnök nem kérhet semmit a független orosz bíróságtól!
2012. március 3.-án bűncselekmény elkövetésének gyanújával letartoztatják Nagyézsda Tolokonnyikovát, és Marija Aljohinát. A vád huliganizmus. Mindkét nő tagadta, hogy tagjai lennének a Pussy Riot-nak. (A nyomozás későbbi szakaszában már elismerik, hogy a zenekar tagjai.)
Március 16.-án letartoztatják Jekatyerina Szamucevicset.
Június 4.-ére megvan a 2800 oldalas vádirat.
Az első fokon eljáró bíróság elítélte mindhárom vádlottat.
A másodfokú eljárás során Szamucevics új ügyvéddel jelent meg. Az új ügyvédnő meggyőzte a bíróságot, hogy védence nem követett el semmilyen huliganizmust a templomban. Ezután a másodfokú ítélet az ő esetében nem letöltendő büntetésről szólt. A másik két hölgy esetében a bíróság helyben hagyta az elsőfokú ítéletet.
Hogy Szamucevics esetében miért döntöttek másképpen?
Erre többen kereste már magyarázatot… Biztosat nem tudni. Lehet, hogy közrejátszott az is, hogy a közös ügyvédtől (mindhármukat ugyanaz védte első fokon) megvált, és negatívan nyilatkozott róla… Lehet, hogy a hatalom így akart megosztást vinni, viszályt szítani a Pussy Riot tagjai közé… („Oszd meg, és uralkodj felettük.”)
Van aki szerint a börtönbe beszervezték… Vamzernek.


Mit szólt mindhez Vorotnyikov?
A börtönben lévő Pussy Riot tagok leveleit faximilében közli a Vojna honlapján, miközben Pjotr Verzilovot továbbra is provokátornak, rendőrségi ügynöknek tartja.
A Pussy Riot körüli hírverés a Vojna hangját teljesen elnyomta. (Hiszen épp Vorotnyikov érdekében volt egy performance Prágában. De nem csak Csehszlovákiában, hanem Lengyelországban is volt Vojna bemutató azóta. Még sem volt értékelhető nemzetközi visszhangja egyik esetnek sem.) A Vojna hangját szinte csak a posztszovjet országokban hallhatják az emberek (Persze ez így egy kicsit túlzás, mert a Youtube-on mindegyik akciójuk fenn van.)
Pjotr Verzilov és Kszénija Szobcsak a tévében
Elgondolkodtató, hogy Tolokonnyikova férje Verzilov, napjainkban mint a Pussy Riot szóvivője nyilatkozgat (Például a Goszpen Kszénija Szobcsakkal című beszélgetős műsorban is, de az egyik magyar televíziós csatorna is bejátszott már tőle egy kétmondatos kiragadást.)
Vorotnyikov szerint a Pussy Riot nevében csak egy inkognitóban lévő balaklavát viselő nő nyilatkozhatna… És mivel nyilatkoztak már így, mind az írott sajtónak, mind televíziós stábnak, azt mondhatjuk hogy igaza lehet…
Verzilov egyébként is érdekes személyiség. Számomra egyáltalán nem egyértelmű, hogy mi mozgatja őt. Úgy gondolja, hogy mivel a kezdetektől együtt működik, együtt él Vorotnyikovékkal, joga van használni a Vojna brandet. Hiába a szakítás... Nekem nem tűnik életszerűtlennek Vorotnyikov azon álláspontja, hogy Verzilov a Vojna révén, saját "karrierjét" építi. Ott van az eltűnt laptop esete, aminek a merevlemeze állítólag tele volt vojnás cuccokkal... A Pussy Riot "befutása" után pedig, egyből elkezd szóvivősködni. Holott előtte a lányok, a zenekar tagjai, több interjút is adtak a médiának.
A zenekar addig feszíti a húrt amíg…
De miért épp a templomi éneklés veri ki a biztosítékot?
A dalnak semmilyen új üzenete nincs. (Tipikus vojnás gondolatokkal van teli.) Az előadásmód lenne agresszívabb?
Pjotr Verzilovnak tényleg az lett volna a feladata, hogy robbantsa szét a Vojnát, és Vorotnyikovot jelentéktelenítse el?
Vagy csak Oleg Vorotnyikov lett egy kicsit paranoiás?
Esetleg Verzilov csak egy hiperaktív aktivista? Egy önjáró mozgalmár? 
Kiheveri-e a Vojna az alapító kényszerű emigrációját?
A Pussy Riottal a hatalom felszámolta volna a Vojnát (is, és a Pussy Riot-ot is)?
Lehet, hogy csak ennyi volt az önmagukat baloldali művészeknek nevező 21.századi hivatásos forradalmárok tevékenysége?
A válaszokat talán megadja majd az idő.
De egy biztos.
Az önálló, az államhatalomtól független véleményeket megfogalmazó civil szerveződések megjelentek Oroszországban (és Ukrajnában is. Ott van például a FEMEN. Akiknek szintén sikerült a nemzetközi áttörés. Legutóbb a velencei filmfesztiválon mutattak be róluk egy filmet. Amiknek a FEMEN tagjai, és az alapító  Szevcsenko is szereplője. Önmagukat alakítják. Egyébként a FEMEN akciói is hasonlóan exhibicionisták mint a Vojnáé. Személy szerint nem értem, hogy a szexizmus ellen miért félmeztelen hölgyekkel kell küzdeni. De az ukrán szervezet körül is megjelentek azok a személyek, akik megpróbálják a hölgyeket lejáratni. De legalábbis zavaros környezetet „biztosítani” számukra.).
2013 Velence - Ukrajna nem bordélyház

 A száz évvel ezelőtti úgynevezett baloldali mozgalmak célkitűzései látszólag talán köszönő viszonyban sincsenek napjaink radikálisaival.
Változtak az idők. A Történelem kerekét nem lehet visszaforgatni.
A tegnapi álmok mára megfakultak.
Új időkhöz, új ábrándok járnak!
De Vorotnyikov pénznélkülisége maga a megvalósult (?) kommunizmus. Hiszen a kommunizmus megvalósulása után nem lesz szükség pénzre, hiszen mindenki képessége és szüksége szerint részesül az anyagi javakból. Legalábbis így képzelték el az utópisztikusok.
A szexuális tabudöntés, határ tologatás pedig mindig is részese volt az úgynevezett munkásmozgalomnak.  Leninék úgy gondolták, hogy a családra nincs szükség. Csak addig, amíg a szülők reprodukálják magukat. A nevelést nem szabad a szülőkre bízni, mert a tradíciók megakadályozzák az új ember kinevelését. Azok akik nemzeti alapon kívántak szocializmus létrehozni (Németországban), azok pedig úgy gondolták, hogy a nők elsődleges feladata, hogy minél több gyermeket szüljenek, hogy legyen elég katona, és telepes. Hogy kiszorítsák Európából a nem árja népeket. Persze ebben az esetben is az államra hárult volna a nevelés teljesen...
Mindkét megközelítés tenyészállat szintjére süllyeszti az átlag embert.
És ezek a nézetek szöges ellentétben vannak a hagyományosnak nevezett ember- és családképpel.
Ahogy napjainkban is meg-meg kérdőjelezik a hagyományosnak nevezett nemi szerepeket...
Mert bár a Történelem kerekét nem lehet visszafelé forgatni, de azért nincs új a nap alatt...
Kommunisták?
Persze, hosszan lehetne sorolni a mai, és a tegnapi radikálisok közötti hasonlóságokat. És a különbségeket is. Ugyanabból a tőből (vagy talán helyesebb lenne inkább töveket írnom) származnak, de a virágok nem ugyanolyanok. Többek között azért, mert az idő kerekét nem lehet visszafelé fordítani. Megváltozott a világ.
De mégsem.
Bármilyen elcsüggesztő, de ha belegondolunk akkor a világot nem a jó dolgok vitték előre.
Az emberiség történetében a változást mindig az kapzsiság, és a lustaság hozta.
Ilyen az emberiség.
Lusta, ezért fejleszti az eszközeit, a gépeit.
Kapzsi, ezért megpróbál minél több anyagi javat felhalmozni önmaga számára. Könyörtelenül.
Három mondatban ennyi a Világtörténelem. Az emberiség világtörténelme.
Önző az ember.
És időről-időre megelégeli ezt, az emberiség egy része. Hogy a forradalmi hév leple alatt ismét a kapzsiság diadalmaskodjon.

Talán illett volna a film tartalmáról is írnom egy keveset...
Erről a filmről nem írni kell, hanem látni!