Gyima Gorin karrierje


A film eredeti címe: Карьера Димы Горина
A felirat tulajdonságai:
FPS:25,
nyelve: magyar,
kiterjesztése: srt.















Hol is kezdjem ezt a bejegyzést?
Az elmúlt hetekben, hónapokban elég elfoglalt voltam. Sőt, vagyok is. Persze nem csak a munkán, a családom miatt van ez. Hiszen 2011 őszén plusz elfoglaltságot is „beszerveztem” magamnak. Igen, erre a blogra, és a feliratkészítésre gondolok. Választhatnám a könnyebb és logikusabb utat. De nem teszem. Inkább megpróbálom még jobban megszervezni a dolgaimat.
Hogy miért írok most erről?
Mert Amundsen legújabb választása „kizökkentett” a mindennapi rohanásból. Megértettem, hogy (jó) néhány hónappal ezelőtt Tyihonov mire is gondolt, amikor megindokolta nekem, miért is szereti a ’85 előtt készült szovjet filmeket.
Amundsen jó előre jelezte nekem, hogy éppen min munkálkodik. Máskor is (mindig) így tesz, ezért (is) köszönet illeti őt. Hiszen így naprakész tud lenni a blog. Ilyenkor mindig nekiállok megnézni az adott filmet. Gyima Gorin karrierjével is így történt. Pontosabban, Amundsen szokása szerint megírta, hogy min dolgozik, de nekem mindig közbejött valami. Nem tudtam megnézni a filmet. Közben kaptam egy e-mailt, amelyben Amundsen jelezte, hogy közbejöttek neki dolgok, de újra tudja folytatni a „munkát”.
Kaptam tőle egy kis haladékot!
Megnéztem a filmet.
Megértettem Tyihonovot (aki szintén állandóan „mozgásban” van. Haj, ilyen a dolgozó ember sorsa!). Úgy gondolom, már pontosan tudom-érzem, hogy miért szereti ezeket a „régi” filmeket. Mert itt van például a Gyima Gorin karrierje! Kicsit fáradtan, kicsit zaklatottan ültem le filmet nézni. És teljesen „elvarázsolt” az alkotás. Elrepített egy álomvilágba.
Olyan jó volt belefeledkezni abba a „valóságba”! Néztem a színészek arcjátékát.
Amikor nevettek elhittem, hogy boldogok…
Felnőttként átélhettem a mese gondtalanságát, boldogságát…
És ez a mindennapi rohanás után olyan elbűvölő, olyan jó volt…
Igen, igaza van Tyihonovnak. Az embernek szüksége van egy álomvilágra…
(Álomvilág. Hollywood… Ez a településnévre asszociál az ember, amikor ezt a kifejezést hallja… A régiek mesékkel szórakoztatták egymást, napjainkban a technikai vívmányoknak köszönhetően filmekkel szórakoztatjuk magunkat. A mesét és a filmet, funkcióját tekintve ugyanarra használjuk. Csak míg a mese mondás-hallgatás közösségi élmény, addig a filmnézés általában nem az. Álomvilág. Igen, szüksége van az embernek időnként, hogy a földhöz ragadt valóságtól elmeneküljön. Módosítsa egy kicsit a tudatát. Inkább a filmmel tegye ezt az ember, mint alkohollal, vagy kábítószerrel. Álomvilág. Ha nem felejtjük el, hogy nem az álom a valóság, addig nincs is semmi baj.)
Ez a film egy bájos álomvilágba visz el bennünket. Ki akar kapcsolni, szórakoztatni akar bennünket. Nálam sikerrel járt.
Adva van egy banki tisztségviselő, Dmitrij (becenevén:Gyima) Gorin, aki tévedés folytán egy nagyobb összeget ad, egy olyan személynek, akinek nem kellett volna adnia. A valóságban mi történik ilyenkor? De ez nem a valóság! Ez egy romantikus vígjáték! Így hát Gyima lehetőséget kap, hogy hibáját helyrehozza…Lehetőséget kap arra, hogy új, boldogabb élete legyen…
Erről szól a film. A boldogságról, ami a film végén Gorint várja, nem más mint a boldogság, amire minden ember vágyik. Happy end. Azt mondják erről szól Hollywood. Ez a hollywoodi álom.
Nem.
Mindannyiunk álma. ( A filmgyártók-, forgalmazók álma, szerintem a teli zsák. A pénzzel teli zsák.) Amikor a filmkészítők a szórakoztatást tűzik ki célként maguk elé, akkor az minden azt jelenti, hogy a közönséget egy nemlétező dimenzióba szeretnék elvinni. Az alkotás iránt érdeklődök pedig a mindennapi gondok elől kívánnak elmenekülni.
Nekem sikerült.
Ez az alkotás kikapcsolt, feltöltött.
Csak ajánlani tudom.
Ja, és van hozzá magyar nyelvű felirat is!



Amundsen gondolatai a filmmel kapcsolatosan:
A filmmel folytattam azt munkát, amelyben megpróbálom bemutatni Viszockij életművét, elsősorban olyan filmeket, amelyeket eddig alig láthatott a magyar közönség. A „Gyima Gorin karrierje”, ez az 1961-ben forgatott szovjet film, látható volt a magyar mozikban (vagy a televízióban), Ügyefogyott Romeo címmel, de ennek gyakorlatilag semmilyen nyomát nem találtam. Ez Viszockij második filmje. A szakértők véleménye szerint az első filmjének tekintett 1959-es „Kortársak”-ban (Сверстницы) csak jelentéktelen mellékszerepet kapott, a karakter csak néhány szót beszélt és csak egy-egy villanásra tűnt fel. Ebben az alkotásban viszont már jelentősebb szerepben láthatjuk. Ő játszotta Szofron-t, a nagyszájú szerelő-sofőrt. A kritika jól fogadta a filmet, Viszockij ennek ellenére - egyelőre - csak egy szereplő volt a sok közül… Már 1960 nyarán felvételizett a szerepre, de ezt eleinte Lev Boriszov kapta volna, akitől a szerepet – a mendemonda szerint – részeges viselkedés és a forgatásról való késés miatt elvették. Bárhogy is volt, Viszockij 1960. szeptember 30-án, Nyugat-Ukrajnában elkezdte a filmben a munkát.

Viszockij 12 évvel későbbi visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy Szofron szerepe emlékezetes volt számára. A filmet a Kárpátokban forgatták, sok volt benne az utazás, ami mindegyik szereplőt inspirált. A filmben megtanult vezetni, magasságokban mászni, amiknek később is hasznát vette. (A 42 méteres nagyfeszültségű oszlopokon történő felvételekhez természetesen használtak rögzítő biztonsági öveket, sőt a színészek gázsiját is kiegészítették fejenként 40 rubellel a rendkívüli körülmények miatt. Az extra gázsi ellenére közülük néhányan mindössze csak 7 méterig jutottak. Viszockijról viszont feljegyzik, hogy az egyike volt a két legmagasabbra mászó színésznek. A másik, a sportember, Alekszej Vanyin volt.)

Viszockij így emlékezik: „Az első forgatási nap vicces volt, egy férfit kellett eljátszanom, aki molesztálta a Tanja Konjukhova által játszott Galina Berjozkát. Mert fiatal voltam, és szerény, mondtam, hogy Ő egy híres színésznő, nekem ez  kényelmetlen, nem tudom megcsinálni. De mindenki ragaszkodott hozzá, szükség volt a jelenetre. Én sokáig nem voltam hajlandó erre… Ezután Konjukhova azt mondta, hogy legyek merészebb, bátrabb!... Így végül beleegyeztem… Utána Gyima Gorinnak pofon kellett vágnia engem, mindez a forgatás első napján! A jelenetet sokszor vették fel, kilencszer vágott pofon egymás után, különböző oldalról, mint mondta, a szimmetria miatt…Az időjárás is borzalmas volt…”

Tánya Konjukhova és Vlagyimir Viszockij
Tanja Konjukhova a következőképpen emlékszik Viszockijra: „Ülök egy tükör előtt a forgatás szünetében. Nincs túl jó közérzetem, terhes vagyok, sem nevetgélni, sem semmi máshoz nincs kedvem. Látom a tükörben , hogy leül mögöttem egy fotelbe Vologya Viszockij. Tartja a gitárját, halkan pengeti a húrokat , és azt mondja : „Tanja, miért nem jön át hozzánk vendégségbe?” A forgatások után összegyűltek. A forgatás nehéz volt, eső, sár, hideg, egy aprócska kis szobában laktunk. A nők együtt egy szobában, a férfiak egy másikban. Itt a semleges harmadban volt kis pihenés, gitár és éneklés mellett. Én olyan rosszul voltam. Belenézve a tükörbe, azt mondtam : „Tudja,  Vologya , én nem szeretem az ilyen csibész-dalokat.” Ez úgy kijött belőlem. Azonnal megbántam , mert láttam a tükörben , hogy összezavarodott. Tudja , a filmes világban én is kaptam nagyon éles visszautasítást. De itt hirtelen láttam egy félénk fiút, aki megbántottam ... Nagyon utálatos és kényelmetlen helyzet volt számomra, amire egy egész életen át emlékeztem.”

A filmben elhangzanak különböző, talán ismeretlen nevek és kifejezések. Ezek megértéséhez szeretnék kis segítséget adni:
Koncentrátum élelmiszer - szárított vagy fagyasztva szárított keveréke növényi és/vagy állati termékeknek, hozzáadott zsírral, cukorral, fűszerekkel. Készételként szolgált.
Levitan, Jurij Boriszovics  (1914-1983) – a moszkvai rádió híres bemondója
Klaudia Szulzsenko (1906-1984) – szovjet esztrád-énekesnő, színházi- és filmszínésznő.
OBHSZ - Отдел по борьбе с хищениями социалистической собственности – szabad fordításban Szocialista Tulajdon Ellopása elleni Küzdelem Osztálya. Tulajdonképpen a szovjet gazdasági rendőrség.

A filmmel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ha elvonatkoztatunk a mozgalmi és „termelési film” háttértől – már amennyiben ez szükséges, ez teljesen nézőfüggő és szubjektív dolog – akkor egy teljesen könnyű vígjátékot kapunk, amelyben Gyima Gorint alakító Alekszandr Szergejevics Gyemjanyenko (róla lásd később a bejegyzés folytatásában) hatalmasat alakít és igazán mulatságos szituációkba keveredik, amelyeket lenyűgöző színészi profizmussal ábrázol.
Gyermekkoromban a televízióban (talán éppen szombat délutánokként, de az is lehet, hogy vasárnapoként) különböző művészekhez kapcsolódóan adtak sorozatokat.

Emlékszem a Tolnay Klári, a Keleti Márton a Latabár Kálmán, és a Ruttkay Éva  nevével fémjelzettekre…
A blog kínálatában is található két sorozat is, amelynek „epizódjai” búvópatakként fel-feltűnnek. Az egyik, a Mása és a Medve, egy rajzfilmsorozat. A másik, egy neves színész életművéből származó filmek sora. Mindkét sorozat magyar nyelvű feliratai Amundsen munkái.
Ő az, aki időről időre megörvendeztet minket egy-egy olyan filmmel, amely Vlagyimir Viszockijhoz is köthető. Nincs ez másként Gyima Gorin karrierjével sem. Ha időrendben nézzük, akkor ez volt a második filmszerepe a későbbi színészlegendának.
És bár ennek az apropóján készült el a felirat, engedtessék meg nekem, hogy most ne róla, hanem a film férfi főszereplőjéről írjak néhány mondatot.
Igen, a Gyima Gorint alakító Alekszandr Szergejevics Gyemjanyenkoról (Александр Сергеевич Демьяненко) van szó.
A szovjet-orosz filmek kedvelői számára nem gondolom, hogy ismeretlen lenne személye. Élete során (költői túlzással élve) megszámlálhatatlan filmben szerepelt. És egy-kettő hozzánk is eljutott…
Pasanyovnak köszönhetően felirattal élvezhetjük a Kaukázusi fogolynő-t, Az „I” akció-t. De emlékezhetünk (a szerencsésebbek megtalálhatják akár az internet valamelyik eldugott bugyrában magyar szinkronosan is) a Halló, itt Iván cár!-ra, amiben szintén emlékezetes alakítást nyújtott.
Színészi játéka, jellegzetes vastag keretes szemüvege, szőkés haja, időnként bamba arckifejezése szerethető karakterekkel ajándékoz meg bennünket.
1937. május 30.-án született Szverdloszkban. Családi  körülményeit nem nevezhetjük ideálisnak. Nem sokkal a születése után, édesapja elhagyja a családot, és egy másikat alapít. Szergej Petrovics Gyemjanyenkonak ebben a házasságban két gyermeke születik, Vlagyimir és Nágyja. Az apja nem sokkal ezután visszatér az első családjához. A kis Szásának a két féltestvére mellé születik két édestestvér is. Natalja és Tatyána. Édesapja hatására kezdett vonzódni a színművészet felé. Amatőr színjátszók közé került. Középiskola tanulmányai végeztével Moszkvába költözik, és itt folytatja tanulmányait. Nagyon sokat hiányzik, de nagyon jó tanuló. Lógásait professzora elnézi, mivel nem csak tehetségesnek tartja, hanem kedveli is. 1959-ben a moszkvai Majakovszkij Színházba hívják.

1962-ben elhagyja Moszvát, és Leningrádba költözik. A Lenfilm vállalatnál kezd dolgozni. A ’60-as évek közepétől kezd el Leonyid Gajdajjal forgatni.
Szinkronszínészként is foglakoztatták. Kölcsönözte a hangját többek között Omar Sharif-nek, Jean-Paul Belmondonak, Robert de Nironak, Jon Voight-nak is.
1984-től szinte haláláig a Szentpétervári Vígszínház tagja volt. Kevesen tudták, hogy idős korára szívproblémái voltak. Műtétre is szüksége lett volna. Két szívrohama is volt (az elsőről még saját maga sem tudott). A második után megvizsgálták, és műtétet javasoltak neki. A szívkoszorú műtétet 1999. szeptember 1-ére tervezték... ’99 nyara azonban igen meleg volt Szentpéterváron…
Az orvosok a nagy melegre való tekintettel halasztották a műtétet szeptemberre (illetve akkora a műtétet végző orvos is hazaért volna a nyaralásból). 1999.augusztus 22.-én, ahogy mondani szokták, a kórházi ágyán elhunyt Alekszandr Szergejevics Gyemjánenko. Hatvankét éves volt.
Augusztus 26.-án temették el a szentpétervári Szeráfimovszkom temetőben.
A szentpétervári Szeráfimovszkom temetőben...
Munkásságát több állami kitüntetéssel is elismerték.



A film magyar feliratát itt találhatjátok meg.


Köszönet illeti Amundsent a fáradozásaiért!
 









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése