Az államtanácsos



A film eredeti címe: Статский советник



A felirat tulajdonságai:
FPS: 25.
A felirat nyelve: magyar.
A felirat kiterjesztése: srt.

A produkció honlapja: http://www.statskyfilm.ru










Amundsen az egyik nekem írott levelében kifejtette, hogy olyan filmhez nem szívesen készítene fel-
iratot, amelyet már szinkronizáltak valamikor. (Szerencsére tett kivételt!) Az érvei azt kell, hogy mondjam meggyőzőek voltak. Tudom, hogy ezt a filmet, mármint Az államtanácsost, valamikor bemutatta a Televízió, de (mivel én nem láttam) elhatároztam, hogy ennek ellenére megpróbálkozom a felirat elkészítésével. Ugyanakkor azt nem tudom, hogy Magyarországon melyik "verziót" mutatták be... Mert hát készült egy négy részes mini sorozat a televízió számára, és készült egy úgynevezett egész estés a DVD kiadás számára. Bevallom nagy volt a kísértés, de végül a rövidebb (csak két óra nyolc perces) verzióhoz készítettem el a feliratot. A televíziós feldolgozás közel egy órával hosszabb mint a DVD-s verzió. Persze nem tartom kizártnak, hogy egyszer azzal is megpróbálkozom...
Én személy szerint jobban szeretem az eredeti hanggal a filmeket nézni, mint szinkronosan. Függetlenül a nyelvtől, amelyet a szereplők használnak. Tudom, hogy más is van így... (Például a húgom.) Arról nem is beszélve, hogyha az ember tanulta, vagy ismeri az adott nyelvet, akkor az eredeti szinkronhangos film segít abban, hogy az adott nyelv ismerete aktív maradjon... Még akkor is, ha nem túl magas fokon beszéli az ember az adott nyelvet. Mindez persze másodlagos, mert szerintem egy szinkron soha nincs olyan jó, mint az eredeti hangja a filmnek. Hozzátartozik az alkotáshoz. Ahogy bizonyos irodalmi alkotások is "nagyobbat ütnek" eredeti nyelvükön, mint az adott mű bármelyik fordítása.
De ennyi bevezető után jöjjön az ismertető!
Az államtanácsos című film Borisz Akunyin azonos című műve alapján készült. Illetve a film forgatókönyvét is Akunyin írta. A cselekmény a 19.század vége fele játszódik. Adva van egy vezető beosztású állami vezető, Hrapov tábornok, akit egy önmagát Eraszt Petrovics Fandorin államtanácsosnak nevező személy meggyilkol... A gyilkosságnak politikai indítéka van. Egy terrorista csoport áll a bűncselekmény mögött.
És természetesen a mozi végére minden kiderül... Megtudjuk, hogy ki a strongman az úgynevezett erős ember, és mi az ami motiválja...

De ki is az az Eraszt Petrovics Fandorin?
A legegyszerűbb, és legkézenfekvőbb válasz az erre, hogy az orosz Sherlock Holmes. Bár neki nincs állandó Watson doktorja, de ő is az úgynevezett deduktív módszerrel dolgozik.(És abban is hasonlít az angol detektívre hogy éppen annyira valóságos személy, mint a Baker Street-i kolléga.)
Eraszt Petrovics 1856. január 8.-án született, egy ősi arisztokrata családban. Édesanyja belehalt a szülésbe. Apja sokáig gyászolta feleségét Jelzabetet. Eraszt gyermek és serdülőkorát jólétben töltötte, jó oktatást kapott mint otthonában, mind az iskolában. Ekkor tökéletesen megtanult angolul, franciául, és németül. A testnevelés, testedzés területén is jeleskedett.(Később megtanult törökül ​​és bolgárul, mivel részt vett az  orosz-török ​​háborúban, majd ezután japánul is, mikor az Orosz Birodalom szolgálatában Jokohamában tartózkodik. Ötven évesen azt tervezte, hogy megtanul kínaiul és arabul, de ezek tervek maradtak. Helyette spanyolul, és olaszul tanult meg.) De Pjotr Iszajakijevics Fandorin szerencsejáték iránti szeretete a család anyagi helyzetét válságossá tette. Nem sokkal ezután szívroham következtében meg is halt, így már ha akarta se tudta volna támogatni a fiát. Ezután Fandorin, mivel érdeklődött a kriminalisztika után, a moszkvai rendőrségre került, mint nyomozó. Első főnöke, és mentora  Kszaverij Feofilaktovics Grusin lett.
Fandorin (Ilja Noszkov)

1876-ban mint 14.osztály csinyovnyik (kollégiumi regisztrátorként) teljesít szolgálatot. Nyomozói munkája során véletlenül  Fandorin véletlenül belekeveredik egy nyomozásban, amely egy moszkvai egyetem diákjának rejtélyes halála indukált. Fandorin megfejti a rejtélyt. Ekkor találkozik a 17 éves Jelizabet (Lizanka) Alekszand-
rovna von Evert-Kolokolcevvel aki a felesége lesz. Ám az esküvő napján Liza elhalálozik. Ez az esemény annyira megviseli, hogy elkezd enyhén dadogni. Ezen túlmenően akkora sokk ez számára, hogy felesége halála után érzelmileg „lefagy”, vagy másképpen fogalmazva „érzelmileg fogyatékos”-sá válik.

1876-1878 év. A Balkánra utazik, mint önkéntes vesz részt az orosz-török háborúban. Fogságba esik. Megszökök és fontos információkat akar eljutattni az orosz parancsnokságra. Útközben találkozik Varvara Andrejevna Szuvorovával. Együtt próbálják megtalálni Anvar effendit, a török kémet.
Fandorin (Jegor Beroev)
A feladat sikeres teljesítése után, a csendőrség vezetője visszautasíthatatlannak tűnő ajánlatot tesz neki, amit nem fogad el. Inkább Japánba utazik, hogy a nagykövetségen, mint titkár dolgozzon tovább. Japánban 1878 és 1882 között tartozkodik Fandorin, ahol megtalálja (már az első napon) az ő nélkülözhetetlen szolgáját ás barátját Maszát. 
1878. Jokohama, Japán. Már a Felkelő Nap országában való megérkezésének első pillanatától ismét a politikai és bűnügyi intrikák között találja magát. Kapcsolatba kerül prominens japán politikusokkal és gengszterekkel és rejtélyes nindzsákkal. Fandorin megismerkedik és összebarátkozik a korábbi bűnözővel, Mazsahiro Szibatával (vagy másnéven Maszával.). Masza, Fandorin inasa lesz, és hűségesen követi minden kalandjába. Találkozik egy gyönyörű kurtizánnal O-Jumi-val (akinek a valódi neve Midori).Midori és Fandorin között tombol a szenvedély, és úgy tűnik, hogy Fandorinban végre „megtörik a jég”, amely Liza halála után megdermesztette a szívét. Egyik kalandjuk során Midori feláldozza életét, hogy megmenthesse Erasztot... (a végén kiderül, hogy az O-Jumi nem halt meg, sőt gyermeke is született…). Midori halála után Fandorin véglegesen bezárja a szívét.
Fandorin (Oleg Mensikov)

1882. Fandorin újra Oroszországban, Moszkvában van. A moszkvai főkormányzó megbízza egy különleges feladattal. Mihail Szobolev halálának körülményeit vizslatja. Újra kapcsolatba kerül az „Azazel”-lel.
Az ezt követő években sorozatban oldja meg a rejtélyesebbnél, rejtélye-
sebb bűnügyeket. Egészen addig amíg el nem érkezik az 1891-es év... Ekkor a moszkvai főkormányzó megbízza, hogy személyesen vigyázzon  Hrapov tábornok életére. Ugyanis a tábornokot egy forradalmi terrorista sejt életveszélyesen megfenyegette. És itt kezdődik el az Államtanácsos című film... Mint ahogy a bejegyzés elején írtam, eleinte Fandorint gyanúsítják a gyilkossággal. A nyomozás vezetésére Szentpétervárról Moszkvába érkezik Pozsárszkij herceg... Miközben Eraszt Petrovics egy bankár lányával, Eszfír Litvinovával gabalyodik össze, amiben az a pikáns egy csöppet, hogy a hölgy szimpatizál a forradalmi nézetekkel...
Ugyanebben az évben feltűnik a ködös Albionban, majd 1894-ben már az USÁ-ban. Az 1896-os évtől újra Oroszországban old meg reménytelennek tűnő bűnügyeket. 1899-ben együtt nyomoz Sherlock Holmes-szal Franciaországban, és megismerkedhet Arsene Lupin-nal is...  Az 1900-as év újra Moszkvában találja hősünket.
Az 1905-ös orosz-japán háború során, hazafias kötelességét teljesíti, mikor Oroszország érdekeit védve, japán kémeket leplez le. Többek között Midori fiát, akiről nem is tudta, hogy az övé is... 1911-ben Anton Csehov özvegyének kérésére a "Noé bárkája" színházban történt rejtélyes gyilkos-
ságok ügyében nyomoz. Az első világháború előestéjén (1914) terroristákat "üldöz" Baku és Jalta vidékén. Eraszt Petrovicsról annyi tudható, hogy a forradalom, és polgárháború borzalmai elől még kimenekíti az országból várandós feleségét, de az ő további sorsa jelenleg ismeretlen. Gyermekét Alekszandrnak fogják elnevezni.
Érdekességként még megemlíteném, hogy a Kém regény című alkotásban van egy utalás arra, hogy a szovjet elhárító tiszt Alekszej Oktyabrszkij (aki valójában Alekszej Romanov volt) ismerte Fandorint...
És mi az az államtanácsos? 
Az államtanácsos, az orosz rangok között a polgári rangsor V.osztályában található. Az államtaná-
csosi beosztás a hadsereg dandártábornoki, a haditengerészetnél pedig vezénylő kapitányi rangnak felelt meg.
1722.január 22.-én I.Péter kibocsátotta az Orosz Birodalom közszolgálatáról szóló törvényét. Ez a törvény szabályozta a hivatali ranglétrát, az úgynevezett csinyovnyikok rangjait, beosztásait. Mindez az 1719.-ben elkezdett reformok folytatása volt. Ez a rangsor nem volt egyedülálló a maga korában, hiszen Nyugat-Európa több országában is volt hasonló. A törvény létrehozásakor nem vették figyelembe a már létező hivatalokat, ezzel mintegy konkurenciáját hozták létre a már meglévő államigazgatásnak. Az új bürokratikus rendszerben figyelmen kívül hagyták a származást, így a rátermett nem nemesi származású egyének számára is megnyílt az út az érvényesülés előtt. Ez a társadalmi mobilizáció erősítette az uralkodó befolyását. Erre I.Péternek szüksége is volt, hiszen reformjai sikere ezen múlott. IV.Ivánhoz hasonlóan újjászervezte Oroszországot. Ahogy a 16.században Iván cár szívósan és kegyetlenül ragaszkodott az elképzeléseihez, úgy Péter is hajthatatlan volt. Több párhuzam is található a két uralkodó tevékenysége között. Persze fontos különbségek is. De mindez a személyiségek különbözőségével is magyarázható. Rettegett Ivánra jellemező bigott vallásosságtól Romanov Péter mentes volt. Magánéletében inkább a hedonizmus jellemezte, szembe Iván vallásos buzgólkodásával. A ranglétra, vagy ahogy ma neveznénk a életpálya modell, tizennégy osztályból állt. Először mindenkit a legalsó rangba (csin-be) vettek fel, ezután kellett az egyénnek felküzdenie magát a magasabb hivatali osztályba. Eredetileg már a negyedik osztályt elért személyek automatikusan örökös nemesi címet kaptak, de 1900.-tól már csak a kiemelt negyedik osztályú csinovnyikok kapták ezt meg. I.Péter úgy gondolta, hogy a nagyobb felelősséghez, nagyobb elismerés is jár. (IV.Iván az opricsnyikokkal kívánta ellensúlyozni a bojárok hatalmát. Tegyük hozzá sikerrel. Az opricsnyik gyakorlatilag egy új nemesi réteggé vált. Romanov Péter a bürokraták segítségével kívánta ezt elérni. Ugyanakkor a vezető csinovnyikok mivel nemesi rangot kaptak, így az úgynevezett tősgyökeres nemesség tagjaivá válhattak. Biztosítva, hogy a Péter által propagált új gondolkodásmód az ősi bojár családokat is "megfertőzze.) Ugyanakkor Péter államvezetési elképzelései halála után "gellert" kaptak. Az általa elrendelt bürokrata rendszert nem egészen az általa elképzelt módon "üzemeltették". Például II.Katalin ellensúlyozandó hatalomra kerülésének körülményeit (amit egyszerűen hívhatunk puccsnak is) elkezdte megvásárolni a nemesség, és az apparátus jóindulatát. Ugyanakkor azt is bevezette, hogy teljesítménytől függetlenül három-négy év elteltével automatikusan előrelépett egy osztályt. Így már nem a teljesítmény határozta meg a beosztást. A 19.század közepén az államtanácsosi rangot az 1.csoportú bürokraták közé emelték. Ez egyúttal a legmagasabb bérkategóriát is jelentette. Aki ezt a rangot megkapta, az a magas fizetés mellé, különleges kiváltságokat is kapott. II.Sándor cár 1856. december 9.-ei rendeletében örökletes nemesi címet is adott a beosztás mellé. Ugyanez a rendelet a 4.fokozatot adta ennek a rangnak. Megszólítása az "excellenciád" lett. Újra szabályozták a hivatali előre jutás feltételeit, amely a rendszert „éltető” egyik legfontosabb előírás volt. Nem véletlen, hogy a csinyovnyik szó nem csak egyszerűen a bürokrata szinonimája, hanem az olyan bürokratáé aki elvtelenül, szolgalelkűen mindent a hivatali főnökének (valós vagy vélelmezett) elvárásainak megfelelően intézett. Így ez a rendszer végülis a törvénytelenség, a visszaélések melegágyává vált. Létrehozása során a hatékonyság növelése volt a cél, de végül épp az ésszerű, korszerű kormányzást akadályává vált. 1903.-ban 3113 állami tanácsosa volt a Birodalomnak. 1917.november 17.-én a szovjet kormány eltörli a csinyovnyiki rendszert.
A filmben bár nem nevezik meg a terror szervezetet, és ideológiáját, de nagyon is tudható, hogy kikről van szó! Nihilista jelzőt, a nihilista terrorista kifejezést a Narodnája Volja szervezett tagjaira használták. Apró utalások teljesen egyértelművé teszik a dolgot. Már a történet elején Hrapov vasúti kocsijának a fülkéjében, az asztalon található újság fejléce is árulkodó (ebben az újságban olvassa a saját halálos ítéletét a szárnysegéd).
A filmbeli újság
 A filmbeli újság neve (Volja Narodnaja) egybecseng azzal a szervezetnek a nevével (Narodnaja Volja - Népakarat), amelynek Alekszandr Uljanov (1886.április 12-1887.május 20.), Lenin bátyja is tagja volt (arról nem is beszélve, hogy valójában volt egy a szervezet nevével megegyező újságjuk is). A szervezet 1879-ben mintegy harminc értelmiségi alakította, azzal a nem titkolt céllal, hogy megöljék, hogy az állam legmagasabb szintű vezetőit megöljék. Oroszország tragédiája, hogy az uralkodó, II.Sándor cár liberális reformjaival éppen a társadalmi feszültségek oldását kívánta elérni. Amennyiben munkája sikerrel járhatott volna, nagy valószínűség szerint Leninéknek esélyük sem lett volna a hatalomátvételére közel negyven évvel később...
Az újság címlapja a valóságban.
Persze, a cár reformjai csak ideiglenes tünet kezelésre lettek volna, jók, mert a rezsim nem tolerálta a kritikát, a másoktól származó jobbító gondolatokat. Ebben az időben a gazdasági megújhodás mellett szellemi pezsgés is jellemezte Oroszországot. Ez az orosz irodalom egyik fénykora (Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov, Gogol stb), jelentős a képzőművészet (Repin), és a társadalomban az országot jobbító elképzelések megvitatása zajlik (erről olvashatunk többször is például az Anna Kareninában is. Levin [akit nekem úgy tűnik, mintha az iró saját magáról formázott volna meg, persze lehet hogy tévedek] sokat gondolkodik, olvas, ír és beszélget arról, hogy hogyan lehetne megújítani az orosz mezőgazdasági termelést. de nem "elméleti szakember", hanem tapasztalatai, kísérletei alapján kívánja felállítani a gazdasági teóriáját). De a rezsim, úgy gondolhatja, hogy nála van a bölcsek köve. II.Sándor halála után, az új uralkodó folytatja az elnyomó belpolitikát, amint a megboldogult elkezdett... Ennek elsődleges oka az volt, hogy a hatalom megpróbálta megtorolni a merényletet, illetve preventív jelleggel kíméletlenül üldözni kezdte a rendszer kritikusait, ellenségeit. Közvetlenül, és közvetve is rengeteg szenvedést okozva az egész orosz társadalomnak. Aminek hatása még napjainkban is érezhető...


II.Sándor cár

A Narodnaja Volja megítélésében szinte egységes az orosz történetírás.  (Szinte írom, mert hiszen napjainkban is vannak kísérletek arra vonatkozólag, hogy a szervezet életében jelen lévő terror nagyságát elbagatellizálják. Ugyanakkor a többség által elfogadott álláspont az, hogy a szervezet legfőbb célja II.Sándor meggyilkolása, illetve a fennálló társadalmi rend vezetőinek elpusztítása, megfélemlítése a terror volt. Maga a szervezet terrorista cél, célok elérése miatt jött létre. A történelem során (talán) először alakult egy olyan csoport, amelyiknek elsődleges célja a terrorista cselekmények elkövetése volt. Így elmondhatjuk, hogy  a 20.századi terrorszervezetek prototípusa lett. A kevés, megengedőbb szemléletű tudós azzal érvel, hogy a Narodnaja Voljának nem a fő profilja volt a terrorizmus.   Úgy gondolom, hogy ez nem mentség semmire, hiszen a cél nem szentesítheti az eszközt. Napjainkban is számos terrorszervezet [Hamasz, Hezbollah, Muzulmán Testvériség] „üzemeltet” iskolákat, kórházakat, de ezek „csak” fedőtevékenységek. Illetve arra alkalmasak, hogy az adott szervezett társadalmi beágyazottságát elősegítse, nemzetközi reputációját megteremtse. Mindez egyáltalán nem új keletű dolog, hiszen ez a közel múltban is, és a távolabbi múltban (lásd VietKong, IRA) is van példa erre. [Egyébként a nyolcvanas évek elején, Arafaték is rengeteg mindent megtanultak Giapéktól. Nem hiába szponzorálta a „tanulmányokat” a KGB.] Ezért van az, hogy a harcos szervezetek, amikor úgy látják, hogy fegyveresen nem érnek célt, akkor átalakulnak politikai csoporttá [Valami ilyesmi történt a Fatah mozgalommal is. Bár Arafat utolsó éveiben a szervezete népszerűsége visszaszorult {nagy korrupció, az egészségügyet, és az oktatást „lenyúlta” közben a HAMASZ}. Eközben a HAMASZ népszerűsége megnőtt, és politikai szereplővé vált.] Érdekes módon, a nyugati véleményformálók, szakítva a nyolcvanas évek reaganizmusára még jellemző hozzáálláson, ezután már szabadságharcosként tekintenek ugyanezen személyekre. Hát a Narodnája Voljával is ugyanez a helyzet. Szükséges a társadalmi elfogadottság, mert e nélkül elszigetelődne a csoport, és ellenfelei könnyen felszámolhatnák.)


A Föld  és Szabadság nevezetű narodnyik szervezet szükségesnek tartotta az egyéni meggyőzést, mint a társadalmi változás előidézésének  eszközét. Nem kívánt fegyveres konfliktust a rendszert támogató erőszakszervezetekkel. Mégis a Narodnája Volja egyes tagjai, nem utolsó sorban Mihail Bakunyin filozófiai munkássága hatására a cárizmus elleni fegyveres harcban látták az országuk jövőjét. E fegyveres frakció egyik oszlopos tagja volt, Alekszandr Uljanov is (Lenin bátyja). De ideológiájukban fontos helyet foglalt el a női emancipáció is. Nem véletlen, hogy tagjainak negyede az úgynevezett gyengébbik nemhez tartozott. Azt kell azonban megállapítanunk, hogy a N.V. társadalmi elfogadottsága viszonylag jelentős volt (bár létszámuk csekély), hiszen a hivatalosan a szervezetbe belépett tagok számát 500-re becsülik (a segítőké ennek akár 10-20 szorosa. Vegyük figyelembe, hogy Oroszország lakossága abban az időben körülbelül 80 millió fő volt.). Bár ez így nem tűnik arányában soknak, de a rendőrségi intézkedések nagysága azért sejteti, hogy nem egy befolyás nélküli országos szervezetecskéről van szó. A rendőrség statisztikája szerint  1881 júliusától 1883-ig csaknem 8000 ember ellen intézkedtek, mert azok a N.V.-val kapcsolatban voltak, vagy lehettek. A fegyveres harccal az úgynevezett Végrehajtó Bizottság foglalkozott. Csak a cár ellen nyolc merénylet volt. A terrort teljesen elfogadhatónak tartották. Úgy gondolták, hogy az erőszak egyrészt deorganizálja a kormányt, más részt felrázza a néptömegeket, akik azután elsöprik majd a regnáló hatalmat. Ugyanakkor indokoltnak, jogosnak mintegy a cárizmus elnyomó erőszakszerveinek kegyetlenkedéseire adott helyes válasznak tekintették a „vörös” terrort.
1874-1878-ig az államapparátus fokozott támadást indít az úgynevezett narodnyik mozgalom ellen. Tömeges letartóz-
tatások, végül 770 ember ellen indul vizsgálat, végül 193 embert ítélnek kényszermunkára és száműzetésre. Az eljárás során  (az előzeteseben) a vádlottak közül 93-an öngyilkosok lettek, vagy megőrültek. Mindez azért azt is mutatja, hogy a hatalom szolgái sem voltak éppen elsőáldozók… És az állami terrorra, úgy érezték a N.V. vezetői, hogy jogosan válaszolnak gyilkosságokkal… „Amikor az embernek, aki beszélni szeretne, befogják a száját, akkor éppen ezáltal adnak neki szabad kezet.”- mondta A.D.Mihajlov, a Narodnaja Volja egyik vezetője. Persze tudták, hogy a terror kontraproduktív, ezért mintegy önmagukat felmentve mutogattak a hatalomra. „A terror  - szörnyű dolog  -  csak egy dolog rosszabb a terrornál: az, hogy zúgolódás nélkül tűrjük az erőszakot.” – mondta Sz. M. Kravcsinszkij.
Egyszerre tüntették fel magukat áldozatnak, és az igazság bajnokainak… És ezt a receptet használja minden terrorszervezet a mai napig…
Persze igazságtalan lenne, ha elfeledkeznék arról, hogy bár II.Sándor egy sor törvénnyel liberalizálta az orosz társadalmat (pl. jobbágy felszabadítás), mégis a század hetvenes éveire az „Akasztó” ragadvány nevet is megkapta ugyanettől a társadalomtól. Az 1861-es parasztfelkelést is iszonyú megtorlás követte. Ny. Ny. Muravjov, két év leforgása alatt, átlag minden harmadik napon felakasztott vagy agyonlövetett egy embert, kényszermunkára és száműzetésbe pedig, csak a lengyel területekről 18000 embert vittek el. Ezért is volt társadalmi támogatottsága az 1878-ban meghirdetett forradalmi terrornak. Az elfogott narodnyikokat gyakorlatilag minden egyes esetben felakasztották.
A köz szimpátiáját nem akarták elveszteni, ezért az 1880. február 5.-ei Téli Palotánál történt merénylet után a következő közleményt adták ki a VB: „Mély sajnálattal tekintünk a cári testőrség szerencsétlen katonáinak halálára, a koronás go-
nosztevő ezen alárendelt őrzőiére, de amíg a hadsereg nem érti meg, hogy a haza érdekében szent kötelessége a nép mellé állni a cár ellenében, az ilyen tragikus összeütközések elkerülhetetlenek. Még egyszer emlékeztetjük egész Orosz-
országot, hogy fegyveres harcba kezdtünk, mert maga a kormányzat kényszerít erre bennünket, a nép üdvére irányuló mindenfajta tevékenység zsarnoki és erőszakos elnyomásával.” „Közöljük még egyszer II. Sándorral, hogy ezt a harcot addig folytatjuk, amíg le nem mond a hatalomról a nép javára, amíg nem engedélyezi a társadalmi átalakítást országos Alkotmányozó nemzetgyűlésnek.”
1880.-ban létrehozták a rendőrségi ügyosztályt. Oroszország egyedülálló volt abban a tekintetben, hogy egyszerre két rendőrsége is volt. Az egyik a közrendet biztosította, míg a másik az államot óvta a lakosságtól. A rendőrségi ügyosztálynak kizárólag politikai elnyomás volt a feladata. Munkája során folyamodhatott a nyílt vagy titkos megfigyeléshez, nyomozáshoz, letartoztatáshoz, bebörtönözéshez, és bírósági ítélet nélkül is öt év száműzetésre ítélhette az embereket. Ügynökei az egész országot behálózták, sőt még a külföldön élő emigránsok közé is beépültek. E példátlan jogköröket azért biztosították a számukra, mert a kormány úgy gondolta, hogy ilyen jogosítványokkal felszerelt intézmény sikeresen veheti majd fel a küzdelmet a politikai terrorizmussal. Ennek ellenére a Narodnaja Volja szervezet elérte fő célját, mert végül 1881.március elsején sikeres merényletet követtek el II.Sándor cár ellen. Ez volt a szervezett pályafutásának csúcspontja. Egyúttal a  bukása is itt kezdődött el… Hiszen a nagy eszméről kiderült, hogy csak ábrándozás. Az új cár, III.Sándor folytatta elődje keménykezű politikáját, de kénytelen volt engedményeket tenni. Viszont, szemben a terroristák elképzelésével,  nem volt népfelkelés sehol az országban. Gyakorlatilag a közember nem érzett változást, így N.V. elképzelése az állam lefejezéséről, ami után kitör a forradalom, álom maradt. Ugyanakkor a kevés engedmény amit Szentpétervár adott, arra elég volt, hogy a társadalom megnyugodjon. Közben a Narodnaja Voljával szimpatizáló szervezetek is eltávolodtak a mozgalomtól. A nyolcvanas-kilencvenes években a hatalom sikeresen számolta fel a szervezetet. Később a börtönökből kikerülő egykori narodnája voljások tevékenyen hozzájárultak egy másik szervezet létrehozásához, a Szociálforradalmár Párt megalakulásához…
Ugyanakkor az 1890.-es évekre a szociáldemokrata mozgalom az egész országot behálózta. A szociáldemokraták elvetették a fegyveres harcot, haszontalannak ítélték, és ellenezték a terrort. Ők úgy gondolták, hogy a társadalmi, és politikai változást a gazdasági viszonyokba bekövetkezett változások fogják előidézni. Fő ideológusuknak Karl Marxot tartották (akivel "késhegyig menő vitái" voltak Mihail Bakunyinnak (no nem személyesen, hanem írásban szedték le egymásról a "keresztvizet"). Oly annyira, hogy Marx Bakunyint mint embert is utálta). Véleményük szerint Oroszországban a gazdasági fejlődés úgynevezett kapitalista korszaka még csak kezdeti szakaszban van, ezért várniuk kell, hogy a kapitalizmus teljesen kifejlődjön (ennek a fejlődésnek a mellékterméke a burzsoá demokrácia), majd amikor a rendszer belső ellentmondásai nyilvánvalóvá válnak, akkor erkezik el az idő a szocialista forradalomhoz. Maga a szociáldemokrata mozgalom is ketté vált. Először a parasztság körében kívántak követőket keresni (a legjelentősebb társadalmi csoport ez volt akkor Oroszországban), de mivel számításaik nem jöttek be, az ipari munkásság felé fordultak. Ugyanakkor a munkásokat jobban érdekelte a munka- és bérkörülmények megváltoztatása, ezért főként a szakszervezetek létrehozásának lehetőségéért küzdöttek. A szociáldemokraták nagy többsége támogatta a munkásság ez irányú törekvéseit. Őket nevezték mensevikeknek. Egy kisebbség pedig, akik önmagukat bolsevikoknak nevezték (és vezetőjüket Vlagyimir Iljics Uljanovnak, vagy mozgalmi nevén Leninnek neveztek) arra a következtetésre jutottak, hogy ha a munkások inkább reformisták, mint forradalmiak, akkor szükségük van főfoglalkozású tanítókra akik a forradalmi érzéseket beléjük nevelik. Egyébként érdekes, hogy egy kisebbségi csoport miért nevezi magát bolseviknek (bolse jelentése többség), a többséget pedig menseviknek (kisebbségi). A válasz egyszerű: a bolsevik hatalomátvétel után "megszépült" a múlt.
Zs.Z.Liszt:Lenin menekül a cári ügynökök elől Rio de Janerio

A Szociálforradalmár Párt  1902.-ben alakult, és a Narodnaja Volja volt tagjait teljesen magukba olvasztották. A szociálforradalmárok (esszerek) sok mindenben különböztek a szociáldemokratáktól.
Az esszerek nem tettek különbséget a parasztok és a munkások között.(A szociáldemokraták a paraszti réteget, kivéve ha nincstelen volt, reakciósnak tartotta. Ez a parasztságellenesség hazánkban is megjelent az ötvenes években.) Követelték a földtulajdon megszüntetését, a föld közösségi használatát. Ez az elképzelés találkozott a parasztság széles rétegeinek tetszésével, ezért nagyon népszerűek voltak falun. Ennek oka az volt, hogy bár a II.Sándor cár jobbágyfelszabadítási rendelete során földet is kaptak a parasztok (igaz, hogy nem ingyen, mert negyvenkilenc évig törleszteni kellett a volt földtulajdonosnak. Hasonlóan a 19.századi Magyarországon létező örökváltsági lehetőséghez), de a demográfiai növekedés miatt ( a 19.század végén Oroszországban 100 halálesetre 118-119 élve születés jutott) a nem túl nagy földterületeknek egyre több embert kellett eltartania. Így a  vidéki Oroszország lakói egyre inkább szegényedtek, nélkülöztek. Ugyanakkor az esszerek fő tevékenysége a politikai terror volt. Gyakorlatilag ebben a kérdésben teljesen a Narodnaja Volja nézeteit vallották. A terrorral kapcsolatos főbb döntéseket az úgynevezett Harci Szervezet hozta meg. Ugyanakkor a különböző helyi esszer sejtek is cselekedtek saját kezdeményezésre. Ezzel megújult a politikai terrorizmus Oroszországban. A politika egyre brutálisabbá vált...
De hát ez, ahogy szoktam volt írni, egy másik történet...
A Narodnaja Volja napjainkra újjáéledt, de ez a szervezet már csak nevében az a szervezet...      


Szereplők:


Oleg Mensikov  - Eraszt Petrovics Fandorin államtanácsos,
Nyikita Mihalkov – Gleb G. Pozsarszkij tábornok,
Mihail Efremov - Mylnikov Jevsztratij Pavlovics Milnyikov a nyomozók vezetője,
Fjodor Bondarcsuk – Pjotr Ivanovics Burcsinszkij ezredes,
Jurij Kolokolnyikov – Szmoljanyinov hadnagy,
Marija Mironova - Julie Renard,
Okszana Fandera Tű elvtársnő, Olga Dobrinszkaja grófnő,
Konsztantyin  Khabenszkij – Grín, Gregorij Greenberg,
Alekszej Gorbunov - Rahmet, Nikoláj  I. Szeleznyev,
Masami Agave - Masza (Mazsahiro Szibata),
Emilija Szpivak - Eszfír Avesszalomovna Litvinova,
Vlagyimir Maskov – Kozír,

Alekszandr Sztrizsenov - Simeon nagyherceg,

Oleg Tabakov – Dolgorutszkij Moszkva főkormányzója,
Rosztiszlav Jankovszkij Hrapov,
Igor Jaszulovics - Aronson, vegyész.

Képek a filmből:
Okszana Fandera Tű elvtársnő
Alekszandr Sztrizsenov - Simeon nagyherceg
Marija Mironova - Julie Renard
Oleg Mensikov  - Eraszt Petrovics Fandorin
Emilija Szpivak - Eszfír Litvinova
 A filmhez tartozó feliratot megtalálhatjátok itt.


A filmben kétszer említésre kerül Alphonse Bertillon (1853-1914), és az ő módszere. Nevezett személy egy francia rendőrtiszt, és kriminológus volt. Elkezdett bűnözők és elítéltek képeit gyűjteni. Mind szemből, mind profilból le-
fényképeztette a delikvenseket. Ezeket a képeket rendszer-
ezte, hogy egyes személyiség jegyek alapján könnyen elő-
kereshetővé váljanak a keresett személyek. A különböző emberek biometrikus jellemzőit is kutatta. Öt fontos adatot jegyzett fel az emberekről. A fej hosszát, a fej szélességét, a bal láb hosszát, a középső ujj hosszát, a könyök hosszát (az alkar a középső ujj végéig). Ezeken kívül rögzítette még a kisujj hosszát, és a szem színét is. Mindezen mérési eredményeket hozzákapcsolta a kartoték rendszerében lévő fotókkal. Mindez azt a cél szolgálta, hogy a gyanúsítottakat minél előbb azonosítani tudják.
Ezzel párhuzamosan kidolgozta a helyszínelés szabályait is. Ennek a módszernek a lényege az volt, hogy mind a tett helyszínéről, mind az áldozatról meghatározott szögben fényképfelvételek készül-
jenek. Így a nyomozás során, később is megtekinthetővé vált a bűncselekmény körülményei. Ezek az újítások forradalminak számítottak. A méréseken alapuló rendszerét később átvette az ujjlenyo-
mat illetve a DNS minták rendszere.

A film történetének van egy kevés valóságalapja is. Ezért arra kérlek, hogy ha még soha nem láttad ezt az alkotást, akkor a következő néhány mondatot ne most olvasd el. Javaslom, hogy a film meg-
tekintése után tedd meg.


G.P.Szudejkin
1882-ben kiderült, hogy Georgij Porfirevics Szudejkin csendőr ezredes (1850-1883) együttműködött terroristákkal, például Sz.P. Degajevvel is. Szudejkin nemesi származású volt. A katonai iskola befejezése után, az 1870-es években a kijevi csendőrségnél szolgált. 1879.-ben kapcsolatba kerül a "Народной воли"-val. 1881-ben Pétervárra kerül az Ohranához, és Tolsztov gróf, a belügyminiszter, bizalmasa lesz. Egyetértett azzal, hogy terrorakciókkal demoralizálják a az államhatalmat. Azt is tervezték, hogy megölik Tolsztov grófot. Mindezt csak a karrierje érdekében tette.Terve nem járt sikerrel, mert Degajev elárulta, és hogy mentse az életét megszervezte Szudejkin meggyilkolását is.




Szinte mindig, minden bejegyzésnél szembesülök azzal a kérdéssel, hogy nem túl rövid, illetve nem túl hosszú-e az éppen adott bejegyzés. Reményeim szerint, ez a mostani (ahogy szándékom szerint a többi is) inkább segít a film, filmek mélyebb megértésében, mint untatna benneteket.

 

2 megjegyzés:

  1. Hol lehet megnézni/megvenni ezt a filmet?

    VálaszTörlés
  2. Otthon? :)
    Fenn a blog "tetején" vannak (a kép montázs alatt) "fülek". Az egyikre az van írva, hogy Elérhetőség. Ha rákattintasz találsz ott egy e-mail címet. Ha írsz, akkor utána viszonylag egyszerűen megoldhatod magad is a "problémát".

    VálaszTörlés