Nyolc első találkozás

A film eredeti címe: 8 первых свиданий


A felirat tulajdonságai:
FPS: 24.
A felirat nyelve: magyar,
kiterjesztése: srt.











A "Nyolc első találkozás" egy 2012-ben készült orosz vígjáték. Amikor megláttam a film főszereplő-
nőjét, Okszana Akinysinát, az jutott az eszembe: „Hogy telik az idő!”. Valamikor láttam egy filmet, aminek ugyanez a hölgy volt a főszereplője. Igen ám, de akkor még bakfiskorú volt, most tudatosult bennem, hogy érett hölggyé vált. Hát igen, nem fiatalodunk (és ez ugye természetes is), de hogy ennyire rohanna az idő...

Nővérek. 2001.

A film amiben először láttam, az ifjabb Szergej Bondrov által írt, rendezett (sőt még szerepelt is benne, igaz csak mel-
lékszereplőként) Nővérek (Сёстры) című film volt. Ebben alakította Szvetát, egy bűnöző lányát. Apja kiszabadul a börtönből, de a család ünneplését megzavarja az a tény, hogy volt társai jelentős pénzösszeget követelnek a frissen szabadulttól. Nem tréfálnak, ezért Dina (Kátya Gorina ala-
kítja) megkeresi Szvetát (mivel külön élnek, hiszen csak fél-

testvérek), és a segítségét kéri. A két lány, két külön világ. Ez nem csoda, hiszen az egyikük (Dina) körülbelül tíz éves, míg a másik lány tizenhárom. Más érdeklődési kör, illetve a nagyobbik lány épp abban a korban van, amikor teher számára a kisebb gyerekekkel való foglalkozás (Erre még rájön „az apám elhagyott engemet, és új családja van aki te vagy…” életérzés is.) De a nehézségek, az hogy menekülniük kell az üldözőik elől, összehozza a lányokat. Az idősebb számára természetes lesz, hogy gondoskodjon féltestvéréről. A filmben  meg-

elevenedik a ’90-es évek Oroszországa. Lepusztult épületek, koszos, piszkos utcák, és a létbizony-

talanság. A film az első (és utolsó) rendezése volt az ifjabb Bondrovnak. Jelentős sikereket ért el az alkotás, a velencei fesztiválon díjat is nyert. Akinysinának ez volt az első filmes szerepe, és megkapó az a természetesség amivel a karakterét megszemélyesítette.

Pontosan nem tudnám megmondani, hogy kiadták-e Magyarországon DVD-n ezt a filmet, vagy csak valamelyik televízió mutatta be, de az biztos, hogy szinkronosan láttam. Akinek lehetősége van nézze meg ezt a filmet (is). Megéri.

De kanyarodjunk vissza, a bejegyzés témájához!

 Maga a film története nem túl bonyolult, de hát melyik vígjátéké az?

 Vera és Nyikita nem  ismerik egymást, soha nem is találkoztak még. Hogy mégis mi a közös bennük? Hát csak annyi, hogy mindketten ugyan ott akarják megünnepelni életük egyik legfontosabb eseményét… Vera, egy sikeres televíziós személyiség, akinek sikeres önálló műsora van, feleségül fog menni szerelméhez Konsztantyinhoz, aki híres teniszező. Nyikita, aki  állatorvos, megkéri Ilona (aki meg plasztikai sebész) kezét. Minden a legnagyobb rendben van, a barátok és a barátnők mind örülnek a várható frigynek. Azonban minden megváltozik azon a reggelen, amikor Vera Nyikitával együtt ébred fel, ugyanabban az ágyban… Persze nem mehetnek tovább a dolgok úgy, ahogy eddig mentek. Az amit mindketten boldogságnak gondoltak, elmúlik... Ezzel kezdetét veszi egy új történet, hiszen vannak dolgok amiken nem léphet csak úgy át az ember. Nem tudni, hogy végül mivé fajul a dolog. Tönkreteszi-e őket, és személyes életüket ez a változás, vagy esetleg elkezdődik valami, valami ami talán más lesz mint az eddigi életük…

A bejegyzés elején nem említettem, de ehhez a filmhez a feliratot Amundsen készítette el. Így, (jó) szokás szerint következzék az ő vélemény a filmről:

>>Ezt a filmet egy felkérésre kezdtem fordítani, nagyon nagy ellenérzésekkel. Mi közöm van nekem az úri moszkvai középosztály (média személyiség, plasztikai sebész, állatorvos, teniszjátékos) mulatozásához, koktélozásához, okostelefonjához, intelligens házához, szuper lakásához? Semmi. Megnéztem a film saját dalát (divatosan szólva OST), amit Vera Brezsnyeva (semmi köze nincs az egykori pártfőtitkárhoz), az orosz területen szupersztárnak számító ukrán énekesnő ad elő.

 Úgy éreztem, az egész tele van klisékkel. A film is, a klip is, a körítés is. Nem értettem, erről miért kell az x+1-edik filmet leforgatni. Amerikától Európáig párszor már elmondták, elénekelték mindezt.

Pár nap kellett, hogy megtaláljam benne az értéket. Ez a film a sorok között próbál üzenni. Talán az jobban veszi az adást, aki átélt már hasonlót. Nem feltétlenül ugyanezt, ami a történetben van, de hasonlót. Továbbá a filmben nagyon érdekesen és finoman megvan a mai orosz celebvilág és elit kemény kritikája, amely kritika nyugodtan átlépheti a határt (át is lépi) és ezzel a mai világ felszínességének kritikájává is válik. Persze kissé egyszerűsítve és nyilvánvalóvá téve, például az esküvői ruhaválasztásnál a giccses (gazdag) és az ízléses (egyszerű) szembeállításával, vagy a természetes szépség (Vera) és az agyonplasztikázott műszépség (Ilona) összehasonlításával.

A kritikák egybehangzóan elismerően nyilatkoznak a két főszereplő játékáról. Okszana Akinysina kapcsán külön kiemelik, hogy korábbi filmjei alapján meglepetésnek számít az ilyen jellegű műfajban való szereplése. Vlagyimir Zelenszkij nagyon a helyén van, hozza azt, amit "elvárnak" tőle. Ez ő, tulajdonképpen nem is kellett sokat hozzátennie a szerephez. A filmben rengeteg különféle zene hallható, látható. Vera Brezsnyeva, Stas Mikhailov, Grigorij Leps, Soso Pavliashvili, Dayneko. Gyakorlatilag bárki (mármint az orosz közönség közül bárki, hiszen számunkra ezek a nevek nem sokat mondanak) megtalálhatja a kedvenc zenéjét a filmben. A kritikák nem kevés iróniával tesznek említést arról, hogy a forgatókönyvírók listája olyan hosszú, mint máshol egy egész stáblista. De alapjában véve megállapítják, hogy a korábbi "próbálkozásokkal összehasonlítva" (Hitler kaput, Rzsevszkij Napóleon ellen) ez a film az, amire az orosz közönség igazán vevő tud lenni.<<

Néhány kép a filmből:

 Szereplők:

Okszana Akinysina – Vera,
Vlagyimir Zelenszkij – Nyikita,
Jekatyerina Varnava - Ilona
Denisz Nikiforov – Konsztantyin,
Oleszják Zseleznyák – Zinaida,
Jevgenyij Kosevoj – taxisofőr,

Szvetlana Hodcsenkova – taxi utasa,
Viktor Vasziliev – Alekszej.

 A filmet rendezte Dzvid Dodszon, és Alekszandr Maljarevszkij.
A forgatókönyvet Mihail Szavin, Jurij Kosztjuk, Dmitrij Grigorenko, Timofej Szaenko, Vlagyimir Zelenszkij, Borisz Sefir, Andrej Jakovlov írták.

A filmet fényképezte Brjusz Grin.
A filmet elkészülte körül bábáskodott a Kvartal 95 (Amely társaság a Rzsevszkij Napolóen ellen című vígjátékot is jegyezte.) is.
És egy kis ínyencség a felirat készítőjétől:
"Trágár kifejezések csak az újabb orosz filmekben fordulnak elő. A "8 első találkozás"-ban a trágár szövegek nem is annyira trágárok. Vaciláltam kicsit, de kinti ismerőseim tanácsát kikérve, leírták, hogy azok a kifejezések inkább kedveskedőek, tréfásak. A пись esetében volt egy kettősség, mert az mindkét nem nemi szervének kedves kifejezése (szó szerint ezt írta egy moszkvai ismerős). Egyedül Ilona degradáló kifejezése lehetett volna durvább, amit én "pöcs állatorvos..." -ként fordítottam. A durvább változat talán ide sem fért volna bele.
Amikor Nyikita azt mondja, hogy nem vagyok önjáró - самоход - az meg ugye azt jelenti, hogy egyedül nem tudja férfiasságát bizonyítani, mivelhogy Ilona kiszállt az ágyból és elsietett. Ezt nem tudtam jobban lefordítani."

A film magyar nyelvű feliratát megtalálhatjátok itt...