A rossz jóember

A film eredeti címe : Плохой хороший человек
A film nyelve: orosz



        A felirat tulajdonságai:
FPS:25
Fálj kiterjesztése: srt
Felirat nyelve: magyar











Már így itt e bejegyzés elején elnézést szeretnék kérni tőletek is, és Amundsentől is, aki a feliratot készítette ehhez a filmhez. Sajnos, különböző hivatalos elfoglaltságaim miatt nem maradt elég idő arra, hogy méltó bejegyzést készítsek ehhez a filmhez. Véleményem szerint jóval többet érdemel ez a film, mint amit "kap" tőlem. Nagyon sajnálom.
Na, de! Ennyi bevezető után itt az idő, hogy érdemi dolgokról is írjak!
Nem tudom, hogy  ti hogy gondoljátok, de én örülök annak, hogy Amundsen megajándékozott bennünket (már eddig is jó néhány) Viszockij filmmel, pontosabban ezen filmekhez tartozó magyar felirattal. Hazánkban is ismert színészről van szó, akit már életében is legendák öveztek. Hát még halála után! Talán ő az egyik legfontosabb kulturális ikon, aki összekapcsolja a Szovjetuniót és Oroszországot kulturális értelemben. Színészi nagyságát már életében elismerték, de a rendszer kegyeltjének egyáltalán nem nevezhetjük. Érdekességként megemlítem, hogy eredetileg  a No, megállj csak! című rajtfilmsorozat alkotói rá gondoltak, mint a Farkas szinkronhangjára, de a moszkvai pártvezetés (legfelsőbb szintje) nem támogatta az ötletet. Sikerült is megakadályozni az alkotókat a tervük megvalósításában.
Ez  a kis történet annyira jellemző a korszakra. Azok a személyek, akiket nem tudtak skatulyába zárni, azok akik a személyes autonómiajukat sikeresen megőrizték, törvényszerűen kitaszította magából az ilyen-olyan elit. Egyetlen egy dolog maradt meg számukra (sajnos, és ez így volt az egész úgynevezett Keleti Blokkban), az önpusztító életmód... Vlagyimir Viszockij élete, és munkássága jól példázza mindezt.
Filmjei hozzánk nem igazán jutottak el (persze voltak kivételek: Péter cár és a szerecsen, Fekete Macska Bandája stb), és ezt a hiányt pótolta, pótolja Amundsen nekünk. És ezért hálás is vagyok neki. Van a művész Viszockijnak egy másik arca. A költő, zenész Viszockij. Néhány költeményét lefordították magyar nyelvre is, sőt Földes László (Hobo) megpróbálkozott néhány dal előadásával is. Természetesen, interpretálta önmagához, saját (zenei) ízlésvilágához. Ami azt gondolom egyáltalán nem baj...
A film  plakátja
Amikor először megtekintettem ezt az alkotás, egyből megkapott a képi világa, a film hangulata. Nem tagadom nosztalgikus érzés fogott el. Gyermekkorom, a nagymamám fekete-fehér televízióján látott filmek jutottak eszembe. Ugyanaz a hangulat, a boldog hetvenes évek vége, nyolcvanas évek legelejének emlékei jöttek elő...

A film Anton Pavlovics Csehov (1860-1904), 1891-ben írt,  A párbaj című novellája alapján készült. Véleményem szerint ez az 1973-as film méltó feldolgozása az eredeti műnek .
Mondhatjuk-e egy emberre egyértelműen, hogy  rossz, vagy mondhatjuk-e rá egyértelműen azt, hogy  jó? A körülmények, és az hogyan reagálunk ezekre a körülményekre ez az ami megmutatja, hogy milyen emberek vagyunk valójában. ...Talán ez a film egyik fő üzenete... A filmben megjelenő karakterek  tipikus hétköznapi emberek. Mindennapjaikat egy kicsi, szűk utcákkal szabdalt kaukázusi kisvárosban élik. Két férfi, két ellentétes karakter szembenállásáról szól ez az alkotás. Lajevszkij és Von Koren a két egymástól teljesen eltérő habitusú ember. Ők azok, akik alapvetően különböző személyiségük miatt a körülöttük lévő világot is ellentétesen értelmezik. Lajevszkij egy depressziós, ideges és izgatott ember. Ő az úgynevezett , és az orosz irodalomban annyiszor ábrázolt, „fölösleges ember”. Enervált, és cselekvésképtelen. Von Koren épp az ellentéte. Aktív , materialista tudós. Kettejük között feszülő ellentét viszi előre a történetet. És ez az összeütközés katartikussá válik Lajevszkij számára. Ráébred arra, hogy létezik olyan, hogy felelősség, és arra is hogy…
 

Nem állítom, hogy sodrólendületű ez az alkotás. Sem a korszak, amikor készült, sem az eredeti mű szerzőjére nem jellemző a csapongás. A film sugározza magából a csehovi hangulatot. Mégis érdemes megnézni, hiszen mai rohanónak mondott világunk is tele van lézengő, önmagukat feleslegesnek gondoló emberekkel... A művészet soha nem öncélú. Csehov művei se, és ez a film sem az. Elgondolkodtathat, és segíthet megtalálni önmagunkat, helyünket az emberi közösségbe... Időnként nem árt, ha az ember szembe nézz önmagával, és kérdéseket tesz fel... És a válaszokat magunknak kell megtalálnunk, ahogy Lajevszkijnek is magának kellett...  Jó szórakozást kívánok a filmhez! 


A film főbb szereplői:
Oleg Dal - Lajevszkij,
Vlagyimir Viszockij - von Koren,
Ludmilla Makszakova - Nagyézsda Fjodorovna,
Anatolij Papanov - Szamojlenko,
Georgij Korolcsuk - Diakónus,
Anatolij Azo - Kirilin,
Asot Melikdzsanján - Acsimianov,
Ljubov Malinovszkaja - Bitjugova,
Jurij Medvegyev - Seskovszkij.


A fordító néhány gondolata következik:
"Magyarországon 1974 decemberében mutatták be a filmet. Érdemes idézni ismét a Filmvilág 1988/2-es számában megjelent Rubanova Irina cikkből. (Viszockij a filmszínész; "A lázadást játssza el".)

"Hamlet szerepének eljátszása megváltoztatta a színész sorsát. A Taganka premierje után meghívást kapott Joszif Hejfic leningrádi rendezőtől, hogy játssza el von Koren zoológus szerepét a Csehov Párbaj című elbeszélése nyomán készülő Rossz jó ember című filmben. Viszockij első Csehov-szerepében érezhető az az alkotóerő és önbizalom, amelyet a Hamlet sikere adott neki. Megváltozott Viszockij módszere, ahogyan megközelítette a figurát. Ettől kezdve nem műfaji-stilisztikai eszközökkel kereste a kulcsot hősei lényegéhez. Most a jellem eleven tanulmányozása és a klasszikus szöveg figyelmes olvasása vezette el hőséig.
Von Koren volt Viszockij első „visszafogott” filmszerepe...
A Viszockij által eljátszott valamennyi „sötét jellem” közül alighanem von Koren a legsötétebb. Viszockij egyszer azt mondta, hogy ennek a szerepének megformálásakor nagyon lényeges fogódzót jelentett számára Ilja Ehrenburg egy megjegyzése. Ehrenburg ezt mondta: „Von Korennak az emberi gyengeség iránti kegyetlen gyűlöletétől, a gyakorlatiasság iránti fanatikus tiszteletétől közvetlen és egyenes út vezet Hitlerig.” Talán túlságosan leegyszerűsített ez az analógia, figyelmen kívül hagyja a viszonyoknak Csehov elbeszélésében ábrázolt bonyolultságát, de a színész számára vezérfonalul szolgált.
Viszockij szerepformálásának magját von Koren baljós eszmeisége adta. A színész egy olyan ember portréját rajzolta meg, aki egy hamis eszme rabjává vált. Mintha kísérletet végezne: egész magatartását alárendeli az eszmének, és nem veszi észre, hogy egy tragikomikus helyzet főszereplőjévé vált. Ő, a haladás élharcosa, egy már régen a múltba tűnt formában akarja megvalósítani elméleti feladatát..."

Mivel ezt a fimet korábban nem láttam, viszont a film alapjául szolgáló könyvet olvastam, nagyon kíváncsi voltam, hogy a csehovi lélekelemzést, a hosszú, akár oldalakon keresztül tartó monológokat hogyan jelenítették meg filmszalagon. A szereposztás nagyon nagy, talán a Jókai művekből készült magyar filmekhez lehetne hasonlítani a művészi színvonalat. Viszockij zseniális, magabiztos. A Lajevszkijt játszó Oleg Dal szintén óriásit alakít. Az ő sorsa némiképp hasonló Viszockijéhoz, akit alig 8 hónappal élt túl, szintén 40 éves kora körül hunyt el és szintén szívproblémák következtében. Szamoljenko doktort Anatolij Papanov az egyik legtöbbet foglalkoztatott orosz színész játssza, akit egy korábbi film, az "Együtt szolgált két bajtárs" kapcsán már meg kellett volna említeni, hiszen abban is játszott (ezredparancsnok). Érdekesség, hogy az ismert rajzfilmben a "No megállj csak"-ban ő volt a farkas hangja. (Amire Viszockij-t szánták eredetileg a rajzfilm alkotói...) A diakónus szerepét játszó Georgij Korolcsuk összességében alig játszott filmszerepet, TV-filmekben sem túl sokat. Viszont a színházi színjátszás egyik legmeghatározóbb alakja Oroszországban."

Zs.Z.L.Liszt: Csehov az Aveinde Rio Branconál avagy brazil deja vu




A felirat megtalálható itt.

A film pedig....        I.    II.    III.     IV.

Ha bármi probléma van a linkekkel, kérlek e-mailban jelezzétek.

Apokalipszis kód

Film eredeti címe: Код апокалипсиса





A felirat tulajdonságai:
FPS: 23,976
Fájl kiterjesztése: srt
Felirat nyelve: magyar










Ez a bejegyzés egy 2007.-ben készült orosz filmről fog szólni, amely egy kicsit nagyon más, mint az eddigiek. Szerintem.
Többször olvastam már olyan kijelentést, hogy 'úgy látszik az oroszok megtanultak filmet készíteni az amerikaiaktól', vagy hogy 'végre az oroszok is megtanultak jó filmeket csinálni'. Szerintem mindig is tudtak. Sőt már a filmkészítés kezdetekor ott voltak az élvonalban. Véleményem szerint ők voltak a világszínvonal. A 20.század első felében készült szovjet-orosz filmekből nagyon sokat tanultak a mai hollywoodi rendezők. Látszik az filmjeiken. Ismerős jelenetek, beállítások köszönnek vissza időről-időre az alkotásaikból.

Hogy miért ezzel kezdtem ezt a bejegyzést?
Mert ez a film, az Apokalipszis kód, egy látványos, akciójelenetekben egyáltalán nem szűkölködő alkotás.
Hollywoodi termék is lehetne. Ha felületesen nézi az ember, akkor ezt is mondhatnánk.
De a profin kivitelezett jelenetek között, fel-fel villan, még ha csak halványan is, a különbség.
"Gyönyörű autók, gyönyörű nők..."
A díszletekre sokat adtak a mozi készítői. Nem csak a robbanásokon, lövöldözéseken látszik, hogy nem spóroltak, hanem...
A film nézése közben többször eszembe jutott, Menyhárt Jenő éneklése kántálása: "Gyönyörű autók, gyönyörű nők, éjszakai dühöngők...".
Szóval mindent megkap a férfinéző ami szem-szájnak ingere (na jól van, azért mindent nem. Ami szerintem egyáltalán nem hátrány...).
A film főhőse egy nő. Ő az aki férfiakat megszégyenítően felveszi a harcot a világ megmentése érdekébe.
Majdnem olyan, mintha Chuck Norrist láthatnánk a nyolcvanas évek közepéről... De csak majdnem.
Első nekifutásból jellemezni akarnám a karaktert, akkor azt is írhatnám, hogy okos, intelligens, hideg fejjel cselekvő... igen ám, de!
Van a filmben egy jelenet, amihez foghatót én amerikai filmben nem láttam. Nem túl hosszú, és a történet szempontjából nem is lényeges.
Egy sikertelen akció után a főhősnőt főnöke leszidja.
Olyan közép-kelet-európaiasan. Kiabál vele, mivel ezen vidék kultúrájába ez tökéletesen beleillik.
Van egy ismerősöm, aki annak idején az első turnussal volt kinn Okucsaniban. Őtőle hallottam azt az esetet amikor az amerikaiak által épített hidacska úgy döntött, hogy engedelmeskedik a fizika törvényszerűségeinek, és nem köti össze tovább a két partot. Másnap a magyar kontingens csak bambán nézett ki a fejéből... Az eligazítás során nem volt semmi korholás, ledorongolás (ennél durvább dolgok meg pláne nem), egyszóval nem a feudalizmusból megmaradt vezetői szokással találkoztak, hanem az amerikai vezetés a követezőképpen oldotta meg a feladatát:
"Katonák, a híd amit tegnap építettetek leomlott. De ti ma újra építitek, és ez nem fog összeomolni. Képesek vagytok rá, mert ti a világ legjobb hadseregének vagytok a tagjai."
Szóval, a főnök kiabál a női beosztottjával, aki elkezd sírdogálni... Szipog, és küzd a könnyeivel...
Az a hölgy aki a film során hidegvérrel betör ha kell, és nemcsak fegyvere van, hanem nem fél használni se...
Ezzel a rövid intermezzóval, emberivé is válik a karakter.
(A jelenetnek az a vége, hogy a Főnök gyengéden a hölgy fejére teszi a kezét, megsimogatja a buksiját...
Egyszóval, kilép a "közép-kelet-európai bunkó" szerepkörből.) Úgy gondolom mindez egyáltalán nem szokványos egy akciófilmben.
A történet nem túl bonyolult. Egy elsüllyedt tengeralattjáróról eltűnik négy nukleáris bomba. A világ két legjelentősebb titkosszolgálata elindul, hogy meg, illetve visszaszerezze. Az egyik azért mert az övék volt valamikor mind a négy töltet, a másik azért, hogy megmentse a világot a terroristák fenyegető akciójától. Mert nem csak a két nagyhatalom keresi a tölteteket...
A hajsza az egész világon keresztül folyik, és közben gyönyörködhetünk a nyüzsgésen amely Földünk néhány nagyvárosát annyira jellemzi...

Számomra egy kicsit furcsa, de ez az akciófilm teljesen megnyerte a tetszésemet. A profi kidolgozás mellett, nem a sematikus hollywoodi világértelmezést kapjuk. Még ha a főszereplő célja a világ megmentése is... A főszereplő hölgyről talán annyit, hogy népszerűségét inkább tévés szereplésinek (több műsort is vezet, vezetett) mint filmes szerepeinek köszönheti.
Anasztázija Zavorotnjuk

A női főszereplő nem más mint Anasztászija Zavorotnjuk.

1971. április 3.-án született Anasztaszija  Jurvena Zavorotnjuk néven Asztrahányban. Már kora gyermekkorában vonzotta a színészet. Ezért szabadidejében tánc és zenei tanulmányokat folytatott.


1993-ban  diplomázott, és már ebben az évben a "The New Adventures of Winnie the Pooh" című rajzfilmsorozatban szinkronszerepet vállalt. Az ezt követő tíz évben főként színházban játszott. 2005-től televíziós műsorvezetőként is ismerté válik. Magánélete változatos. Jelenleg harmadik férjével él együtt.


Első férje, egy német üzletember Olaf Schwarzkopf volt, egészen egy éven át. Második férje, Dmitrij Sztrjukovával több éven keresztül Los Angelesben élt, ahol luxusingatlanok forgalmazásával foglalkoztak. Ebből a házasságból két gyermek született, egy lány és egy fiú.
2008. szeptember 22.-én feleségül ment Pjotr Csernisev műkorcsolyázóhoz.
Vincent Perez

 A férfi főszereplő nem más mint Vincent Perez. 1962. június 10.-én született a svájci Lausanne-ban. 1985-től forgat. Rengeteg mozifilmben, és televíziós sorozatban szerepelt

Apja spanyol, anyja német, ő mégis francia filmsztár. Felesége a szenegáli modell, Karine Silla. Három gyermeket nevelnek.
Fontosabb filmjei:
Cyrano de Bergerac,
Margó királyné,
FanFan,
Érzelmek hullámain,
Kárhozottak királynője.
És nem utolsó sorban a Tulipános Fanfan, melyben a szívtipró főhőst alakította. Partnere abban az alkotásban Penelopé Cruz volt.





A film főbb szereplői:
Anasztaszija Zavorotnjuk - Darja / Mari
Vincent Perez -  Louise Deve
Oszkár Kucsera - Anton
Alekszandr Tjutin - Nyikoláj Petrovics, az FSzB igazgatója
Vlagyimir Mensov - az orosz titkosszolgálat tábornoka.


A filmhez a feliratot a szokott helyen találhatjátok...



A filmet pedig...
1.
2.
3.
4.
5.


Ha bármely probléma van a linkekkel, kérlek e-mailban jelezzétek.