Antikiller D.K. Szerelem emlékek nélkül


A film eredeti címe : Антикиллер Д.К. Любовь без памяти                  

Alternatív cím : Antikiller.D.K.Ljubov.bez.pamjati
A film nyelve: orosz
        A felirat tulajdonságai:
FPS: 25
Fálj kiterjesztése: srt
Felirat nyelve: magyar










Ez  a bejegyzés az Antikiller trilógia befejező részéről fog szólni.
Eldar Szalavatov
Személyes véleményem szerint ez  a legjobb rész. Kicsit más mint a többi. Ennek, szerintem az elsődleges oka, maga a rendező személye. Eldar  Szalavatov  rendezőnek sikerült, egy frissebb, a kor szellemének megfelelő akciófilmet készítenie. Ez az epizód, egyrészt az előző részekben megszokott akcióval dúsított jelenetekkel tarkított, ugyanakkor a feszültségfokozásra is nagyszerűen épít. Thrillernek is nevezhetnénk, ha ezt a kifejezést nem „koptatták” volna el … Életemben először, a Kör (The  ring) című filmmel kapcsolatban hallottam,  hogy ezt a kifejezést eufémizmusként használják, a horror megnevezés helyett. (Ajánlották, hogy nézzem meg. „Horror?”- kérdeztem, „Mert ha igen, akkor nem érdekel.”. Nemleges volt  a válasz.„Csak thriller.” Szerintem horror.)
Egészen addig azt gondoltam, hogy az izgalmas, esetleg valamiféle titokkal, titokzatossággal „fűszerezett” filmet értenek ez alatt a kifejezés alatt.
Tudatlan voltam, ebben a kérdésben (is).
Egy szó mint száz, ez egy olyan akciófilm amelyben egy kis rejtély is található. De még az érzelmek is jobban előtérbe kerülnek mint az előző epizódoknál.
Főhősünkkel történt egy és más, a második rész óta. Először is ő nem egy olyan szuperember mint amerikai kollégái. Piszkos Harry,  John McLane viszonylag jól viselik a munkájukkal, életükkel járó stresszt, és borzalmakat. Nem így Filip Mihájlovics Korenyev. Főhősünk soha nem volt ellenséges viszonyban az alkohollal, hogy finoman fogalmazzak.
Nem tudom feltűnt-e nektek, hogy az első rész végén vodkázással oldotta fel Litvinovval, és Tamarával együtt a feszültséget. Akkor szemmel láthatólag Tamarát viselte meg jobban az italozás. Bár az is igaz, hogy hármuk közül ő volt az egyetlen, aki felállt a padról, és megpróbált határozott léptekkel távozni…
A második részben Korenyev két üveg borsos vodkát vesz, ezekkel érkezik meg a „taktikai megbeszélésre”, amit Litvinovval tart.
És hát, bár nagyképűen azt szokták egyesek állítani, hogy „küzdök az alkohol ellen, ezért pusztítom”, valójában még olyan ember nem volt aki győzött volna az ital ellen.
Így hát főhősünket is legyűrte az ital. Pontosabban, az ital is.
Hiszen a baj nem jár egyedül.
A munkájával járó borzalmakat az ital segítségével akarta elviselni, amire ráment a házassága… Ő pedig egy elmegyógyintézetbe került…
A kint maradtak közül Hondacsev  ( a Bankár, megszemélyesítője Mihail Efremov) megint bajba kerül, és úgy gondolja, hogy Róka az egyetlen, aki segíteni tudna neki. Hiába van tele pénzzel, alkoholproblémái neki is vannak. Az első két részben marginális a szerepe ennek a karakternek, de az alkohol iránti szeretette azért már akkor is megjelent (elég, ha csak a második rész végére gondolunk, amikor belopódzik Korenyev kórtermébe, és a becsempészett itallal kínálja a főhőst). 

Szóval adva van egy alkoholista Bankár, aki úgy érzi, hogy a problémáját csak a diliházban lévő Róka tudja megoldani. Mivel a pénz embere szeret háttérbe maradni, ezért  a pénzügyi igazgatóját (talán helyesebb lenne titkárnőnek mondani, de hát a kivagyiság miatt előkelőbb így hívni a közvetlen munkatársat), Kátyát (Jekatyerina Klimova alakítja) kéri meg, hogy kísérje el a nyomozásra Korenyevet. Így elindul egy őrült kaland… Vagy inkább egy kaland az őrülttel?
 
Csak gondolkodik...

(Bár abban sem vagyok biztos, hogy egy őrült karakter van ebben a moziban. Majdnem minden főbb szereplő gyanús ebben a kérdésben. Egy őrült mozi, nem teljesen komplett szereplőkkel.)
A film fő cselekmény egy napot ölel fel. De micsoda napot!
Nem véletlen a főhősnő kifakadása egy idő után:
„ Az egész nap olyan volt, mint egy álom... néhány őrülttel.”

A film végére megérthetjük, hogy miért is „Szerelem emlékek nélkül” a film címe…
Ami egy új aspektus megjelenésére is utal. A Domasnij Ocsag 2009.december 11.-ei interjújában Klimova azt nyilatkozta, hogy érdekes kihívás volt számára egy akciófilmben szerepelni. Szakmailag nagyon tanulságos volt együtt dolgoznia Mihail Efremovval, és Gosa Kucenkoval. Bár akciófilmről van szó, amit főként a fiúk néznek, mégis a szerelmi vonal miatt volt számára fontos.
Szerelmi vonal… Lehet, hogy velem van probléma… Lehet, hogy túl idealista vagyok, de mintha egy kicsit erőltetett lenne szerelemről beszélni. Hiszen az alatt az egy nap alatt, szinte semmi romantikus nem történik velük… Hacsak a WC-ben történteket nem hívjuk annak…
(De az valami egész más volt. Nem? )

Mondjuk, tény hogy Kátyára nagy "hatással" van ez a jelenet, hiszen innentől kezdve egész más szemmel néz Rókára... (Bonyolult a női lélek, ki értheti meg?)
A filmben jelentős szerepet kap az a tény, hogy az idegklinikán Korenyev terápiás céllal elkezd könyvet írni önmagáról, az életéről. (Neves [bár napjainkban kimondatlanul mintha nemszeretett] költőnknek, József Attilának is, orvosi javaslatra, írnia kellett mindazt ami éppen eszébe jutott. Ebből kívántak lelki problémájának okaira rájönni a szakemberek.)
Személyes tapasztalatom szerint van olyan élethelyzet amikor az ember ki tudja önmagából írni a dolgokat. Édesapám halála után feltettem a számítógépemre egy naplóíró programot, és elkezdtem írni. Semmi különöset, csak azt ami aznap éppen történt velem. Eleinte mindent, utána már csak amit fontosnak tartottam. Majd szépen lassan, az idő múlásával már semmit se... Mindez sokat segített a gyász feldolgozásában.
Huszonéves koromban beszélgettem egyszer a nagyapám testvérével. A nagykorúság, a felnőtté válás volt a téma. Úgy gondoltam akkoriban, hogy olyan harminc körülinek kell lennie az embernek ahhoz, hogy igazán (nem jogi értelemben) felnőtt legyen az ember.
Sanyi bácsi azt mondta, hogy akkor lesz felnőtt az ember, ha meghal az édesapja. Akkor nem értettem miről beszélt. Ma már azt mondom, hogy tökéletesen igaza volt.
De nem kalandozok tovább!
Szóval Korenyev elkezdett könyvet írni (a film története szerint), és ez az alapja a filmnek.
De mit jelent a filmben a D.K.?

Azt gondolom, hogy egy kis „legenda gyártás” is beindult a szerző, Danyil Koreckij részéről.
D mint Danyil, tovább is van mondjam még?
A bestsellerek

Ráadásul az utolsó jelenetben az áruházi hangosbemondótól megtudhatjuk, hogy a D.K. egy írói álnév... (Közben a film „hitelességét” hivatott az a mellékkörülmény is alátámasztani, hogy ugyanez az áruházi hangosbemondó közli a filmpremier időpontját, ami a valóságban is december 3.-án volt .)
A  D.K. rövidítés az orosz nyelvben több jelentéssel is bír:
respirációs hányados, kultúrház, értékes gyöngyszem vagy kövecske.
Úgyhogy a kombinálásnak, az értelmezési lehetőségeknek csupán a képzelet szabhat határt...




A film főbb szereplői:
  • Gosa Kucenko — Filip Mihájlovics Korenyev, Róka
  • Jekatyerina Klimova — Kátya
  • Vjácseszláv Razbegajev — Metisz
  • Mihail Efremov — Bankár
  • Szergej Vekszler — Litvinov
  • Iván Bortnik — Poloska
  • Juszup Bahsijev — Kent
  • Alekszandr Tjutin — Kolgán
  • Sztaniszlav Ljubsin — Papa
  • Jevgenyij Antropov — a titokzatos motoros

 
Jó szórakozást kívánok mindenkinek a filmhez!
A feliratot megtalálhatjátok itt.

1 megjegyzés: