Pópa

Pópa
A film eredeti címe : Поп                                    
Alterenatív cím : Pop (The Priest)
A film nyelve: orosz
A film honlapja: http://www.pop-movie.ru
A felirat tulajdonságai:
FPS: 23,976
Fálj kiterjesztése: srt
Felirat nyelve: magyar

Minden egyes feliratnál megszoktam nézni, hogy mennyire „sikeres”. Amikor az első feliratot feltöltöttem, azt gondoltam, hogy senkit sem fog érdekelni. Nagyon meglepődtem, hogy már az első napokban közel tíz letöltés volt. A Na Igréknél nem izgultam annyira.
Az Olimpius Infernonál ismét meglepődte. Nem gondoltam, hogy ekkora lesz az érdeklődés.
De az, Amiről a férfiak beszélnek-nél sem…
Most egy olyan felirat következik, aminél ismét izgulok egy kicsit.
Csak reménykedem (ugyanúgy mint a 44 augusztusánál reménykedtem), hogy lesz érdeklődés iránta. Nem egy akció film, nem is vígjáték. Hanem egy háborús (2.világháború idején játszódó ) dráma. Nem egy népszerű műfaj. Pláne, hogy a negyvenes években játszódik. Azok akik esetleg „lövöldözős” filmet várnak, csalódni fognak. Hiába „háborús” film.
Másoknak meg esetleg épp attól van tele a „hócipőjük”, hogy katonákat nézzen a szabadidejében. Pláne, második világháborús szovjet katonákat. Ráadásul egy orosz filmben.
Ugyanakkor dráma, ami esetleg gondolkodásra késztethet, de ha nem akkor még mindig ott a „veszély”, hogy felkavarhatja az ember érzelmeit. Fáradtan, munka esetleg tanulás után kinek van kedve ilyenekhez?
Írhatnák olyanokat, amik felcsigázzák az érdeklődéseteket, de a film megtekintése után, pont az esetleges elvárások miatt, csalódottak lennétek. Nem teszem.
Megpróbálok objektív lenni.
Elöljáróban leszögezném, hogy nem sajnálom azt az időt (ami nem kevés ám), amit a felirat elkészítésével töltöttem el.
A film utolsó jelenete
A film operatőri munkája professzionális.   
A film elején (és a végén is) a Nabucco zenéjét hallhatjuk.
A főcím megjelenése után egy monumentális panorámát láthatunk. Amikor megláttam ezt a jelenetet először, akkor az jutott az eszembe, hogy egy hatalmas vászonra kivetítve mutatna igazán nagyon jól ez a film…
A látvány, az operatőri munka végig nagyon jó.
És most néhány szó a filmről.
A főszereplő egy pravoszláv pap. Egy pópa.
Egy kitalált személy. De maga a film története nem teljesen fikció.
A néhai moszkvai pátriárka, II.Alekszej megbízást adott egy írónak (Alekszandr Szegennek), hogy írjon egy könyvet a Pszkovi Misszióról. E könyv alapján készült a film.
Maga a misszió történetét az elmúlt rendszer egyértelműen negatívan ítélte meg. Azokat, akik részt vettek benne, hazaárulóknak tartották. (A vlaszovista jelzőt is megkapták.. De ez nem csoda, hiszen ez a szó szinonimája lett azoknak, akik  szülőföldjük iránti kötelességüknek nem tettek eleget. Vlaszov egy szovjet tábornok volt, aki miután hadifogságba esett, teljes „pálforduláson” ment keresztül. A hadifogolytáborokat járta, és a szovjet hadifoglyok közül toborzott katonákat, a németek számára. Érdekességként csak annyit írnék még, hogy a normandiai partraszállás során a szövetségeseknek több, német egyenruhába bújtatott szláv alakulattal kellett megküzdeniük. Vlaszov nem csak toborzott, hanem politikai plamfletteket is írt, amik kimerítették a szovjetellenes izgatás jogi tényállását. 1945 fogják el a szovjet csapatok. A többit a fantáziátokra bízom.) Szóval II.Alekszij megbízást adott a regény elkészítésére. Bizonyos fokig, apja révén ő is érintett a történetben. Ugyanis édesapja, aki szintén egyházi személy volt, a megszállt Észtországban szolgált a Nagy Honvédő Há-
ború éveiben.
Gyakorlatilag a Pravoszláv Egyház ezekben az években kettészakadt.
Moszkva és minden oroszok Pátriárkája a sztálini rendszerrel kollaborált, a megszállt területeken  a papság egy része pedig a németekkel. A cél minkét csoport esetében ugyanaz volt. Az Ortodox Egyház védelme, megerősödésének elősegítése. (Vajon a cél szentesíti-e az eszközt?)
Mivel a bolsevista terror a húszas-harmincas években erőteljesen egyházellenes (is) volt (próbálták bepótolni, hogy a XVIII.század végi, XIX. század eleji úgynevezett „felvilágosodás” eszmeisége [deizmusa, ateizmusa] nem juthatott be Oroszországba), ezért az első adandó alkalommal mindent megtettek, hogy újjáépítsék Egyházukat.
A náci vezetés ezt megpróbálta kihasználni. Lehetőséget biztosít arra, hogy a lerombolt, elhagyatott templomokat  a pravoszlávok felújítsák, és újra használatba vegyék. Ennek ára  az, hogy morálisan és spirituálisan támogatni kellett őket. Ezt meg is tették. Ez az egyik oldal. A másik az, hogy nem adták át magukat teljesen a náci rezsimnek. A felépített templomokban embereket is rejtegettek a Gestapo elől. A filmben van egy jelenet, amiben a német megbízott a pópa szemére veti, hogy miközben a németek által ellenőrzött területen él, és dolgozik, addig a szeme sarkából Moszkvára figyel.
Úgy gondolom, hogy fontos kérdést feszeget a film itt.
Hol a határ? Meddig működhet együtt, az állam vezetőivel, az egyház vezetősége? Együtt működhet-e egyáltalán?
Ha keményvonalas választ akarnánk megfogalmazni a kérdésre akkor „nem”-et kellene mondani. De, véleményem szerint, mivel az egyház(ak) vezetői is a társadalomban élnek, ezért joguk van a politikai véleményük artikulálására. Csak nem mindegy, hogy hogyan teszik mindezt, vagy hogy meddig mennek el. Azt nem gondolom, hogy üdvösségi kérdést kellene csinálniuk a politikából. Mint ahogy, időnként Magyarországon, a választások ideje alatt  teszik. Ez kontraproduktív dolog. Ezért, szerintem, nincs is értelme.
Mindez azonban, csak utalás szintjén jelenik meg a filmben.
Alekszej Jonov
Ezeket a kérdéseket nem teszik fel konkrétan, csak bennem mint nézőben merült fel a dolog.  
Bár  a film főszereplője egy nemlétező személy, de a szerző egy elő emberről mintázta, Alekszej Jonov atyáról . Jonov 1907-ben született, és 1977-ben hunyt el. 1941.-ben bekapcsolódik a Pszkovi Misszió munkájába. A Pszkovban található templom felújításában is részt vesz. Többek között… Karitatív munkája során például élelmiszert jutatott a hadifogoly táborokban. Egyházi munkája során különböző szemináriumokat szervezett, hogy a neofiták teológiai ismeretét elmélyítse. 1942.-ben egyháza kitünteti. 1944.-ben a németek felajánlják neki, hogy evakuálják a Birodalom területére, amit ő elfogad. A háború után az Egyesült Államokban él. Itt jelenteti meg a pszkovi misszióról szóló könyvét a „Krisztus nyomában” címűt (1954). Haláláig az USÁ-ban élt.
A filmbeli pópát Alekszandr Joninnak  (Szergej Makovetszki alakítja) hívják.
Vannak párhuzamok az ő kitalált története és Jonov életének, de vannak különbségek is.
Alekszandr atya a szinte tökéletes egyházfi. Felesége (Nyina Uszatova, aki alakításáért  Arany Sas díjat kapott 2010-ben) egy nagyon jószívű, de hirtelen természetű asszony. A házaspár nem nácibarát, de szovjet barátsággal sem lehet megvádolni őket.
Megpróbálnak emberek maradni az embertelenségben.
A főszereplő példaképe és névadója Alekszandr Nyevszkij.          
Alekszandr Nevszkij
Ő az orosz történelem legendás alakja. Feltehetőleg 1220-ban született, és 1263-ban halt meg. Jaroszláv novgorodi fejedelem fia. Legyőzte a svédeket ( Néva melletti csatában, ezért hívják Nyevszkijnek), a teuton lovagrend seregeit (a teuton lovagrendet 1190-ben alapították. Elsődleges céljuk a Szentföld felszabadítása volt. De nem sokáig voltak a Közel-Keleten. Inkább Kelet-Európában és a Balti-tenger vidékén próbáltak birtokokat szerezni. Kihasznál-
ták a tatárdúlástól meggyengült orosz fejedelemségek közti viszályokat. A teu-
ton lovagok sorra foglalták el Rusz városait. Így jutottak el Novgorodig. A novgorodi fejedelem, Pszkov közelében, a Csúd tó jegére csalta a németeket, ahol bekerítették és legyőzték a teutonokat. Ekkor Alekszandr Nyevszkij húszon éves volt. Mivel mind a nyugati hódítók [svédek, németek], mind a keleti hódítók [tatárok] ellen sikeresen védte meg a fejedelemségét, az orosz történelem kultikus figurájává vált. Alekszandr Nyevszkij alakját a szovjet propaganda is felhasználta. Az 1938-as film [Jégmezők lovagja] kultikussá vált, a Honvédő Háború éveiben.
Halála után szenté avatták.), és ezáltal megakadályozta a katolikus térítést Oroszországban.
Ugyan ilyen cél vezérli a filmben szereplő klerikális szereplőket is.
Megakadályozni az új eszmék terjedését a pravoszláv közösségben.
Alekszandr atya, az úgynevezett pravoszláv újjászületést, a németek nélkül képzeli el.
A filmben szereplő német katonákra jellemző, hogy úgy viselkednek, mint a turisták.
Többször visszatérő téma a fényképezkedés. Mindent fényképeznek. Emlékek az otthoniaknak. (Ha a Youtube-ra felmégy ott is találsz, nem kevés filmet , amit ebben az időben vettek fel német katonák Ukrajnában, Belorussziában stb…  )
Vannak a filmben partizánok… (Az egyik szereplő életét végig kísérhetjük. Hogy hogyan lett a csapatától elszakadt kiskatonából, könyörtelen partizán és végül hogyan szelídül meg.) No nem azok a  kemény legények, akikről ódákat zengtek a fizetett trubadúrok négy évtizeden át.
Vannak a filmben  kollaboráns rendőrök. Koncentrációs tábor. Hadifoglyok…
És a felszabadító Vörös Hadsereg  is megjelenik a film végén.
Minden együtt van, ami egy második világháborús filmben lehet…
De ebben a filmben nem a harci cselekményeken van a hangsúly. Mivel ilyen nincs is benne … Kivéve egy rajtaütést, ami inkább mészárlás mint harc.
Nem gondolom, hogy a filmtörténet legnagyobbjai között van a helye, nem gondolom, hogy adrenalin túltengése lesz tőle az embernek… De maga a film műfajának sajátosságai azért megtalálhatóak benne. Szerethető alkotás, és hogy miért? Nem tudnám megmondani. Talán azért, mert szerethető karakterek vannak benne. Emberek. Morális értékekkel. Egy immorális időszakban. De, mint már fentebb írtam, nagyon élveztem a fordítást. A filmfelirat készítése és nézése közben, fel-fel vetődtek bennem gondolatok … És én szeretek gondolkodni. Még erkölcsi kérdésekről is. A  Na Igré-kben azt hiányoltam, hogy igazából nincs sok különbség a geek fiatalok és az őket kihasználni akarók között. Az első rész nézése közben ez mindig is zavart engem. Talán a második rész legvégével, ezt akarták „levezekeltetni” Vámpírral. Nem menekült el, vállalta a tetteinek a következményét. És ezáltal lett más, mint aki volt.
És így lett katarzis a filmben (filmekben). Először úgy terveztem, hogy az egyik héten az első, következő héten pedig a második rész feliratát teszem fel. Nem bántam meg, hogy nem így tettem. Szervesen összetartozik a két rész. És, így hogy egy bejegyzésben van a kettő, ez az összetartozás, talán érzékeltetni tudtam.
De visszatérnék még néhány mondat erejéig a Pópá-hoz.
A fordítás során nagyon élveztem a rituális szövegeket.
Az egyik jelenetben, ahol a pópa épp egy brosúrában bibliai idézetet olvas… Nos, itt a Károli Gáspár féle fordításból idéztem a szöveget.
És mert Károli protestáns volt, talán ezért nem illett volna az ő fordítását használnom. Mivel azonban a  pravoszláv liturgia az ószlávot (is) használja, szerettem volna ha archaikus formája lenne az idézetnek. A magyar társadalomban ez a fordítás a legismertebb, és a revidálások ellenére archaikus a szövege. Ennyit tudok felhozni mentségemre.
A film több részre van felosztva. Az egyes részek, a pravoszláv ünnepek nevét viselik.
Mintegy kötödnek is az ünnepekhez. Dátum szerint is, és bizony képletesen is.
Kellemes időtöltést kívánok a filmhez!

A feliratot itt találjátok.

1 megjegyzés:

  1. Hatalmas film, és nem csak a terjedelme miatt. Hihetetlenül csodásan van fényképezve, és nagyon elgondolkodtató a története. Morálról és erkölcsről. Zseniális!
    Köszönöm!

    VálaszTörlés